1937. január 24-én született Pilisen, Baranyi Ferenc és Kuzsma Katalin gyermekeként. Elemi, illetve általános iskolai, majd középiskolai tanulmányait Nyáregyházán, Cegléden és Budapesten végezte. 1957–1962 között az ELTE BTK magyar–olasz szakán tanult. 1963–65 között a MÚOSZ Újságíró Iskola tanulója volt. 1967-ben a Poitiers-i Egyetemen is tanult.
1963–68 között az Egyetemi Lapok munkatársaként működött. 1968–69-ben az Ifjúsági Magazinnál főszerkesztő-helyettesként dolgozott. 1969–1972 között a Magyar Ifjúság irodalmi rovatát vezette. 1976–1992 között az MTV szórakoztató és zenei főosztályán kezdetben főosztályvezető-helyettesi, majd főmunkatársi beosztásban tevékenykedett. 1984 és 1986 között másodállásban a Palócföld főszerkesztője volt, 1988–92 között pedig az Ezredvégé.
1954-től publikál. Verseit csaknem valamennyi európai nyelvre lefordították, folyóiratokban, antológiákban jelentek meg, néhol önálló kötetekben is.
1962-ben feleségül vette Büki Erzsébetet. Egy fiuk született; Péter. (forrás: internet)
Ha jól számoltam, 59 kötete jelent meg magyarul. Műfordításainak száma (versek, írások, librettók) 37; számos versfordítása jelent meg még különféle antológiákban. Külföldön 4 önálló kötetét adták ki olasz, orosz és román nyelven. Életéről, munkásságáról 5 kötetet írtak.
Számos (31) díj, kitüntetés tulajdonosa. Ezek közül néhány: József Attila-díj (1976); Madách Imre-díj (1986); A Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje (1997); A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (2005); Kossuth-díj (2008); A Magyar Kultúra Lovagja (2018). Külföldi elismeréseiből: Premio A passo d'uomo (olasz irodalmi díj, 1989); Premio Brianza (olasz irodalmi díj, 1993); Premio Internazionale "Sulle orme di Ada Negri" (nemzetközi jelentőségű olasz irodalmi díj, 2002); Ada Negri-díj (2002)
A kezdeteket még együtt határozta meg az irodalom és a zene szeretete, ám némi pedagógusi „terelgetés” után tevékenysége a költészet felé fordult – miközben muzsikaimádata sem változott (csak komponálás helyett szövegírás lett a meghatározó).
Nem vállalkozhatunk arra, hogy Baranyi Ferenc munkáságának széles skáláját bemutassuk. Ő maga a nagy előd, Petőfi gondolatát idézte fel: „Szabadság, szerelem, e kettő kell nekem!” Mindkét témakörben számos alkotással gazdagította a magyar poézist, dalszövegeivel, opera-librettóval téve még változatosabbá a képet. Az utóbbiak közé sorolandók sok esetben egyedülálló műfordításai. Baranyi Ferenc az olasz irodalom egyik legjobb magyar fordítója, életét végigkíséri Itália, az olasz kultúra szeretete, sőt, inkább imádata. Hasonlóan viszonyul a francia témához is, egyetemi éveiben megszerette és Párizsban meg is győződött arról: a sanzon nem könnyű műfaj, életbölcselet búvik meg a lenge sorok között. (forrás: InfoVilág)
Drága Feri bácsi humorára mi sem jellemzőbb, mint az Aranytollas Újságírók Társaságában elhangzottak: „Ne szabjunk korlátokat a Mindenhatónak! – kérte mosolyogva a költő a jelenlévőket, akik „Isten éltesse még százhúsz évig!” és ehhez hasonló jókívánságokkal köszöntötték Baranyi Ferencet nyolcvanadik születésnapja alkalmából.
2021. november negyedikén láthattuk Őt Kalocsán, Jóna Dávid ifjú költővel, kivel közös kötetet jelentettek meg, Gyöngyhalászok címmel. (az eseményről mi is beszámoltunk egy cikkünkben).
Versek, amelyeket szubjektív módon válogattam munkásságából:
Baranyi Ferenc: Lány a kútnál
A lány leült a kútnál
és szép volt, mint a kút,
melynek mélysége lentről
fel, az arcára hullt,
a kőalak mögötte
majd megveszett, hiszen
rangban hozzákövülni
nem volt reménye sem,
a lány leült a kútnál
és elmosolyodott,
az örökkévalóság
percekre tört legott,
felkaptam egy darabját
s elfutottam vele,
nehogy egy moccanás, egy
zörej visszavegye.
Csak nékem rendeződött
így össze ez a kép.
S immár kimerevített
tökély a töredék :
az elcsent pillanat már
örökös programom.
A lány leült a kútnál.
Azóta szomjazom.
Baranyi Ferenc: Hó-álmaim
És hó esett a tiszta víztükörre,
a pelyheket nagy hullám kapta ölbe,
és vízzé vált a hó ott mindörökre.
Nem volt remény, hogy a hó megmaradjon
nem volt fehér a táj, csupán a parton,
a víz szinén fehérlőn nem maradt nyom.
Ha jéggé fagysz, a rádhullt drága pelyhek
nem növelik, csak terhelik a lelked,
és eltakarják szépségét szinednek.
Hó-álmaim örvényeidbe hullnak,
s örvényeid havamtól gazdagulnak,
midőn ijesztő messzeségbe futnak.
Az életem csak benned folytatódhat,
ez sorsa rég – ha vízre hullt – a hónak,
belédhalok, hogy éljek, mint futó hab.
Kergetőztek az örvények pörögve,
rohant az ár a végtelen ködökbe
és hó esett az örvénylő gyönyörre.
Baranyi Ferenc: Kifosztva
Elvették tőlem a Himnuszt,
csak mert elénekelték.
Torkukkal beszennyezték.
Elvették magyarságomat,
mert maguk magyarnak mondták.
S ha ők a magyarok:
testvérebb a török meg az osztrák.
Elvették játszó kedvemet,
mert silány alakításért
követelték a tapsot.
Aminthogy a tetszés jelének vették,
ha a közönség szisszent, felmorajlott.
Elvették az életemet,
mert ifjúságom szép sólyommadarára
rút kányák bélyegét sütötték,
miközben füstifecskének hazudták
a maguk egerésző ölyvét.
Most itt állok az ország ajtajában,
hol valaha kopogtatnom se kellett,
állok a küszöbön, semmit sem érzek,
mert elfeledtették velem, hogyan kell
megörülni a hazaérkezésnek.
Baranyi Ferenc: Porvers
Akit egyszer porig aláztak:
porig kell azért lehajolni,
a méltósága-vesztett sorshoz
méltósága-vesztve igazodni.
Előtted ember ráng a porban?
Megértem, belerúgni könnyebb.
Még emberibb átlépni rajta
könnyed sikkjével a közönynek.
Mentséged is van, ha a lelked
bátortalan feddése rád vall?
másokért őrzött tisztaságod
nem szennyezheted más porával.
Ha lehajolsz, még orra bukhatsz,
és hát derekad roppanó is,
ápolt tüdődet is belepné
a talajmenti szilikózis,
hát nem hajolsz porig, ha porból
akármi hív: kincs, ócska holmi…
Pedig akit porig aláztak –
porig kell azért lehajolni.
Érdekességként ajánlom idegen nyelveket birtokló olvasóinknak: BARANYI FERENC EPIPROLÓGUS Válogatott versek az 1954 és 2004 közötti termésből. A kötet a neten is olvasható; két verset ragadnék ki, melyek német és angol fordításait is mellékelem. A kötetben még olasz, francia, orosz, román, szlovák, makedón, stb. nyelveken megjelent fordításokat is olvashatunk az eredeti versek mellett. Íme, a két szemelvény:
KÖLTŐNEK LENNI ITT…
Itt gyávaság a töprengő merészség,
úgy vagy kemény, ha fejjel mégy a falnak,
csak úgy kék itt, ha legkékebb a kék ég,
itt nyár legyél, hogy megfelelj tavasznak.
Itt villám légy, a lángok lángja légy itt,
hogy ellobbanva szikrának minősülj,
gyülekezetre méretezd igéid,
ha templomodba pár bolond becsődül.
Ha itt él Krisztus – egy keresztre-szegzés
e megváltandó népnek szinte semmi:
ki néki szánta életét, legyen kész
naponta érte kínhalálba menni.
Ezért költőnek lenni itt nagyobb szó,
mint más helyen, hol nyár a nyár – hiába:
marék dohányért sír e nép, s pazarlón
félig se szítt pipáit sutba vágja.
De itt költőnek lenni akkor is szép,
ha együttjár a hétszer-elvetéssel…
Felhő mögül előbukkanva ismét
a csillagon még tündöklőbb a fényjel.
(1965)
ALS DICHTER HIER ZU GELT’N…
Feigheit ist hier der nachgrübelnde Mannsmut,
du bist hart so, wenn du den Kopf dir einrennst,
der blauste Himmel glänzt bei uns nur azurn,
hier sei Sommer, daß du dem Lenz dich gleichstellst.
Du sollst Blitz sein, die Flamme sei aus Lohe,
daß du verlodert möglich Funke sein kannst,
für die Gemeinde wäge deine Worte,
wenn manch ein Tor in deiner Kirche anlangt.
Wenn Christus hier lebt–ein Kreuztod-Bestrafung
gilt beinah nichts dem zu erlösenden Volk:
wer ihm sein Leben weihen will, der zeig’ Mut
für ihn täglich zu gehen in den Qualtod.
Drum Dichter hier zu sein ist größeres Wort,
als dort, wo Sommer Sommer ist–erfolglos:
um ein’ Pris’ Tabak weint das Volk und verbohrt
wirft es sein’halbgerauchten Pfeifen weit los.
Doch Dichter hier zu sein ist auch dann blendend,
wenn’s auch gleichkommt dem Siebenmal-Verwerfen…
Hinter den Wolken wieder hervorbrechend
am Sterne glänzt das Lichtsignal noch stärker.
Németre fordította: Héjjas Zoltán
BIZONYÍTÉK
Kezek után kutató suta kézmozdulatokkal,
növekvő hajlandósággal az emberi nagyszerűségek iránt,
csökkenő hajthatatlansággal az emberi
gyámoltalanságok iránt,
igényes szeretettel, mely pirongatni se félszeg,
tiszta gyűlölettel, mely igazságtalanság ellen lobban
fel mindig,
azzal, hogy vállaljuk
a saját sanda szándékaink leleplezésével járó anyagi
veszteséget,
s azzal, ahogy az anyagi veszteséggel
nem gondolunk emberségünk számlálatlan
elvesztegetése során,
és azzal,
ahogy nem kérjük számon, ami megillet minket, amíg
másokat jobban megillet –
nos, mindezekkel
igazolhatjuk bárhol,
hogy sok-sok ezer évvel ezelőtt
valóban lejöttünk a fáról.
(1977)
PROOFS
Awkward movements of hands feeling for other hands,
an increasing endeavour towards human greatness
and a decreasing intolerance towards human frailty,
exacting love that isn’t too shy to upbraid,
pure hate that always flames up against injustice,
the willingness to take the risk
of material loss from revealing our own crooked intents,
the refusal of caring about material loss
while we squander our humaneness in numberless ways,
and the willingness not to demand our due when
it is more due to others –
well, all these
may be proofs anywhere
that many thousand years ago
we really came down from the tree.
Angolra fordította: Tótfalusi István
Baranyi Ferenc számos verse, írása megtalálható a neten is, érdemes benne elmélyedni. Tiszta lélekkel, töretlenül ad útmutatót számunkra, ma is. Szerelmes verseinek különlegessége az édes-keserű gyönyör.
Drága Feri bácsi! Isten éltessen még nagyon-nagyon sokáig erőben, egészségben! Nem szabva korlátokat a Mindenhatónak.
(B.É.)