Egy tüntetés után

Meleg van, fülledt meleg. Most egy vízparton lenne jó ülni, egy jégkrémet eszegetve. Nem akarok itt lenni. Nem akarok tüntetni. Izgulni, tördelni a kezem, érthetően beszélni, mosolyogni. Munka után, a kertem hűvösében akarok ülni egy limonádéval.

Nem akarok verset mondani, kell ez nekem?

Miért jönnek az emberek? Fehérben.

Miért jó ez nekünk?

Miért nem maradnak otthon?

Miért gondolja ez a sok ember, hogy támogatnia kell a bent dolgozókat?

 Nem akarom tudni, hogy hívják az országos kórház főigazgató urat, vármegyei vőigazgató urat; pláne nem érdekel, hogy ki a vármegyei oktatókórház kalocsai telephely igazgató asszonya! Már a vármegye szótól is lúdbőrözőm. Nem tudom kik ezek az emberek és nem is akarom tudni. Nem tudom, kik dolgoznak a kórházban, ez az ő magánügyük, hogy a munkáltatójuknak levelet írnak. Ez a kórház belügye. Átszervezés, elbocsátás, leépítés – ők a tanult okos emberek – mi közöm hozzá? Biztos tudják, mit csinálnak.

Mit érdekel engem, hogy nincs elég orvos, nincs elég nővér, vagy egypár takarítóval kevesebb van? Aki van, az hulla fáradt, esetleg hibázik, mert leterhelt – hát megesküdött, hogy gyógyít – ugye az „Achileszi” eskü vagy mi?, vagy Hippokratészi eskü – nekem mindegy!

Gyógyítson meg!

Különben is ne legyen véleménye, most már rengeteget keres, akkor elvárhatom, hogy ne is legyen véleménye. Ne írogasson itt leveleket a főnökségnek, meg verseket. Ne lázítson itt kérem! Nincsenek megfelelő eszközök? Hát hol vannak?

Romlik az ellátás minősége? Ne röhögtessenek már. Miért hitte azt valaki, hogy itt a javuló egészségügyi ellátás a cél?

Ötven emberrel kevesebb dolgozik? Na és?

A gyakorlott orvosok, ápolók véleményét ki sem kérik az átszervezésekről? Mit értenek azok hozzá?

Na a polgármesterünk se ért hozzá, nagyon helyesen hallgat. Különben is úgyse tud tenni ellene semmit – akkor meg miért is szólna bele?

A főtér ügyébe sem tudott beleszólni – hát el is vették 100 évre – ’oszt jó van az úgy. Kihasználta a jó kapcsolatait – mármint az Érsek úr.

A polgármesterünk? Minek erőltesse? Hát őt sem érdekli. Ennyi. Majd tájékoztat , legyen elég ennyi. Majd közlik, hogy átszerveznek, bezárnak, racionalizálnak. Ennyi. Mi közötök hozzá? Nem mindegy az nektek?

’hát NEM !

Ja, hogy nem mindegy, hogy egy szélütés, infarktus, tüdőembólia, Achilles ín szakadás, veszélyes szülés, aorta szakadás, fulladás, allergiás reakció, perforált vakbél, súlyos baleset – és még ezer dolgot sorolhatnék – után minden másodperc számít?

Ja, hogy nem mindegy, hogy három utcával arrébb látnak el, ahol van felszerelt műtő, vannak megfelelő műszerek, van személyzet, van apparátus, van takarító nő, aki figyel a higiéniára, vagy  ugyanez 100 kilométerre van?

Ja, hogy nem mindegy, hogy az orvos, ápoló, szakdolgozó stresszes, leterhelt, feszült, amikor ellát, mert súlyos napi gondokkal küzd?

Ja, hogy nem mindegy, hogy az orvosodban van bizalmad, ismeri az egész életutadat, egészségügyi állapotodat, allergiaidat, vagy csak egy szám vagy egy listán?

Ja, hogy nem mindegy, hogy ott legyél akár minden nap a szeretted mellett, akik itt a közelben műtöttek.

Ja, hogy nem mindegy, hogyha itt van a szűrővizsgálat, akkor szívesen elmész, ha rá kell áldozni egy szabadságot, csökken a hajlandóság.

Hát nem mindegy! Nekünk, embereknek nem mindegy!

Rá kéne ébredni, hogy az egészségügy az emberekről szól, az emberekért van!

A képviselő képvisel, a polgármester a képviselő testület elnöke. Képviseli az embereket, ez a munkája, ez a feladata.

Azt mondják nincs ráhatása, mert központi döntések. Amikor a gyerekosztályra hoztak orvost, azt ő intézte el, most meg nincs ráhatása?!

Nincs ráhatása a szemétre,

nincs ráhatása az iskolákra,

nincs ráhatása a fél kiflire,

nincs ráhatása a főtérre, a közvilágításra,

nincs ráhatása az üres ipari parkra,

nincs ráhatása a lepukkant épületekre,

nincs ráhatása az utakra,

nincs ráhatása a kórházra?!

Akkor mire is van ráhatása!?

Higgyék el, mi nem akarunk tüntetni, de ha azt látjuk, hogy problémák vannak az egészségügyi ellátásban, hogy nem képviselik az érdekeinket, nem tájékoztatnak, semmibe veszik a kórházi dolgozók segélykiáltását, valamit tenni kell!

Nincs sok eszköz a kezünkben, ordíthatunk, toporzékolhatunk, odadobhatunk egy semmitmondó Facebook bejegyzést, de az nulla.

Önök szerint mi lett volna az egészségügyi dolgozók tiltakozó levelével, ha nincs tüntetés?

Milyen gyorsan landolt volna egy fiók mélyén egy gúnyos mosoly társaságában?

Lehet így is az lesz, amit a nagyurak akarnak, nekünk csak a szó ereje, az aláírásgyűjtés, egy fehér kitűző és az informálás az egyedüli fegyverünk. Jelenleg mi együtt, ennyit tudunk tenni.

Tüntetünk, levelezünk, kutakodunk, tájékoztatunk, és nem adjuk fel!