2025.december.05 péntek
HomeKözéletMit kell még elviselnünk?

Mit kell még elviselnünk?

Olvasgatom én ezeket a megnyilvánulásokat, melyeket Kalocsa város közéleti személyiségei tesznek, és igazából az jön át egyik és másik oldal megnyilvánulásából is, hogy szinte minden politikai síkra terelődik.

Nos! Igazából nekem ezzel semmi problémám sincs, hiszen ma Magyarországon minden a politika uszályába került, és hamarosan jönnek az országgyűlési választások. Olvasom a polgármester úr oktató megnyilvánulását Király Róbert képviselő úr Szentháromság térrel kapcsolatos kérdéseivel szemben. Azt írja, hogy az „ellenzék” a választásokig fenn kívánja tartani a tér privatizálásával kapcsolatos megnyilvánulásokat. Én remélem a választásokkal nem ér véget az igazságtalan döntéssel szembeni ellenkezés. Abban is bízom, hogy még száz évig felszínen marad ez a kérdés, de legalább a kormányzati döntés visszavonásáig.

Gondoljuk csak végig, mit is jelent az, hogy az én tulajdonomat, valaki az én tiltakozásom ellenére száz évre valakinek a használatába adja! 

Minden ellentételezés nélkül!

Száz év azt jelenti, hogy örökre, hiszen mennyi az esélye annak, hogy száz év múlva engem, vagy gyerekeimet még érint egy ilyen döntés?  Ugye, hogy szinte semmi! Most ez történt Kalocsával. Tudom, hogy sokan azt mondják a parlamenti döntésre, hogy a műemlékvédelem miatt ezt meg kellett hoznia az országgyűlésnek, mert a múlt feltárása és bemutatása borzasztó fontos jövőnk szempontjából, meg a múlt bemutatása, megy egyebek. Ezzel a véleménnyel én nem is vitatkoznék, de nézzük egy kicsit átlagos kalocsai lakosként ezt a döntést.

Tegyük fel hogy, a parlament úgy határoz a 133 bátor képviselő szavazásával, hogy polgármesterünk családi házát 100 éves használatba adja az érsekségnek úgy, hogy a villanyszámlát a polgármester úrnak és családjának kell fizetnie. Esetleg Font Sándor képviselő úr szőlőbirtokát és családi házát száz évig a Kalocsa-Kecskeméti érsekség használhatja. A permetezést és a metszést pedig a képviselő úrnak kell elvégeznie.

Indokot, ha akar, természetesen talál majd a parlament. Lehet, hogy Attila sírját fogják keresni, vagy egy sokkal jobb minőségű bor készítését vállalja az érsekség az elkövetkezendő száz év alatt. Képzeljék el, hogy egy okos ember majd ismét kiáll a Szentháromság térre és a tiltakozó rokonoknak kijelenti, hogy ő biztos abban, hogy ez a döntés hasznos lesz majd a polgármester úr és a képviselő úr utódainak hiszen…

Esetleg a parlament, bármelyikünk magántulajdonát használatba adhatja bármilyen célból bármennyi időre, bárkinek!

Ezek után egy hasonló döntés is bármikor megszülethet, hiszen a kétharmados többség birtokában az ilyen cselekedetek törvényesek!

Igen!

Mint ahogy törvényesek voltak a zsidók ellen hozott törvények, sőt a deportálásuk is törvényes volt. Törvényesek voltak a vérbírák által hozott ítéletek is. Még a hitleri Németország is törvényesen működött! Törvényes az is, hogy jön a vezér és azt mondja, hogy boldog születésnapot, megveszem neked közpénzből a Hotel Kalocsát és adok hozzá még két milliárdot! Isten éltessen!

Az már csak véletlenül jutott eszembe, hogy a kalocsai érseknek koronázási joga is van. Remélem, idén nem fagy be a Duna!

-moci-

RELATED ARTICLES

LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here

Most Popular

Recent Comments

Zoltán Szarka on TEIT, ŐK OTT ÉRTEKEZTEK
Molnár Péter on ÖSSZETÖRT A PORCELÁN!
Vargacz Tamásné on Közmeghallgatás Kalocsán
Üsztöke László on Tervek és tények Kalocsán II.
Dargay Lajosné on Egy tüntetés után
Marsovszy László on Egy tüntetés után
Dargay Lajosné on Ezzel leszünk élhető város?
Perity Márta on Térhatás
Vargacz Tünde Mária on Rezsicsökkentett kultúra
dargay márta on Moderátorképzés Kalocsán
Szarka Zoltán on Megmaradnak a gesztenyefák!
Szepesi Magdolna on Az Ő-szinténről őszintén
Szarka Zoltán on A nép szüli a diktátorokat!
Szarka Zoltán on Merre visz az út? 1.
Asztrik szelleme on Merre visz az út? 1.
Szarka Zoltán on Meddig fokozható?
Szarka Zoltán on Itt valaki nem mond igazat
Dargay Márta on Városgazdák Kalocsán
Szarka Zoltán on 2021. március 15.
Szarka Zoltán on Miénk itt a tér
Szarka Zoltán on „Ne féljetek!”
nextmayor on Fátlanság
Szarka Zoltán on Fátlanság
Szarka Zoltán on Trianon, egy kicsit másképp
Márta Dargay on Vasárnap gyermeknap
Szarka Zoltán on Mert emberből vagyunk
Márta Dargay on A színe meg a fonákja
Benyada Jenő on Réfy Vilmos: Gondolataim
Benyada Jenő on Réfy Vilmos: Gondolataim
Gottschall Péterné on Réfy Vilmos: Gondolataim
Márta Dargay on Réfy Vilmos: Gondolataim
Kovács János on Otthon, édes otthon…
Márta Dargay on Furcsa, csendes ünnep
Réfy Vilmos György on Egy elmaradt fesztivál margójára
Márta Dargay on A Te Valentinod
Zoltán Szarka on Sürgető szükségeink
Réfy Vilmos György on Sürgető szükségeink
Réfy Vilmos György on A sofőr… vajon ittas volt?
Réfy Vilmos György on A sofőr… vajon ittas volt?
Réfy Vilmos György on Képviselők vagyonnyilatkozatai 2019.
Márta Dargay on Lezárult, de nincs vége!
Szűcs Csaba on Legyen, vagy ne legyen?
Ocskó Vendel on Legyen, vagy ne legyen?
Réfy Vilmos György on Ördögi paradicsom
Réfy Vilmos György on Ördögi paradicsom
Réfy Vilmos György on „Össze kéne szedni a szilvát!”
Réfy Vilmos György on Elektromos autózás 2. rész
Gerencsér-SzegezdiGabi on Múlt, jelen, jövő a Schöffer Múzeumban
Réfy Vilmos György on Király Róbert „új” pályán
Török István on Elektromos autózás 2. rész
Réfy Vilmos on Karácsonyi „ének”
Király Róbert on Karácsonyi „ének”
Kvalla Gábor on Karácsonyi „ének”
Bolváriné Gärtner Anikó on Király Róbert „új” pályán
Oriza Triznyák on L-Kallódó november
Szűcs Csaba on Bemutatkozunk
Miklós Balázs on L-Kallódó november
Vörös András on Bemutatkozunk