Advent 1. vasárnapja „Legyetek hát éberek!” (Mk 13,33)

"Nem éppen ... a méltatlanság tudata és a hála érzése hiányzik elsivárosodó emberi kapcsolatainkból is? Hogyan is tudnánk figyelni az Úrra, éber szívvel várakozni eljövetelére, ha egymásra nem figyelünk és nem várakozunk? S hogyan tudnánk egymásra figyelni és várakozni, ha csak jogos igényeink és elért eredményeink vannak, de nem látjuk többé, hogy a másik ember ajándék, akire méltatlanok vagyunk s akiért hálával tartozunk?" (Barsi Balázs ofm)

Nem szeretem a papokat atyának szólítani, de Barsi Balázs atya azok közé tartozik, akik véleményem szerint méltán kiérdemelik ezt a megszólítást. Szigorú szavai ezeket a gondolatokat ébresztették bennem:

Az advent összekapcsol minket, közös várakozásra hív, de nem csak közösségben, egyénileg is megérint.

Egyszerre jelenti sokunknak ugyanazt és mégis mindenkinek egy kicsit mást. Az Ünnepre nemcsak környezetünket, házainkat, hanem szívünket és emberi kapcsolatainkat is rendbe szeretnénk tenni. Talán az egyetlen ünnepre készülünk, amely egyaránt sokat jelent hívőnek, és ateistának.

Jézus születése, a Szeretet Ünnepe. Hát nem ugyanarról beszélünk?

Egyet mondunk más szavakkal!

Ugyanarra vágyunk: a békességre, a szeretettségre, és biztonságra. A Jóisten mindnyájunkat egyedinek teremtett. Nem kellene harcolnunk a különbözőségeink ellen, inkább értékeljük azokat. Hiszen mindnyájan más-más talentumokkal bírunk, és más-más gyengeségeink vannak.

Keressük egymásban a szépet és a jót! Tegyük félre előítéleteinket, rossz érzéseinket! Ha ezt meg tudjuk tenni, de legalább megpróbáljuk, máris megtettük az első lépést egymás felé, a békesség felé, egy jobb világ felé. Ezzel erősítjük magunkban az értékeset, és legyőzzük a gyengeségeinket. Nemcsak egymáshoz, de bensőnkben a tökéletességhez is közelebb kerülünk, amire vágyunk.

Természetes, hogy különbözőképpen gondolkozunk, sokszor „különbözőek igazságaink”. Az is természetes, hogy saját igazunkat védjük, hiszen meg vagyunk győződve annak hiteléről. Ám, ha mindezt úgy tesszük, hogy a sajátunkat erősítjük, és közben tiszteljük a másik különbözőségét, akkor egy tiszteletteli és szeretetteli környezetet teremtünk magunk körül.

Törekedjünk hát a békességre, győzzük le gyengeségeinket, és erősítsük szívünkben az elfogadást és szeretetet!

Lássuk meg egymásban az Ajándékot!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük