2025.május.20 kedd
HomeKözéletEgy elmaradt fesztivál margójára

Egy elmaradt fesztivál margójára

Dr. Magóné Tóth Gyöngyi írása a folklórfesztiválról

Nem szeretek nyilvánosan vitába keveredni senkivel, kommentelni pedig végképp nem. A jó vita lényege az érvek ütköztetése, logikai felépítése úgy, hogy a másikat ne sértsük meg, ne döngöljük földbe. Szóval nem szívesen, mert ma az a jellemző, hogy az emberek szekértáborokat képviselnek, s a másként gondolkodókat kapásból elutasítják, az érvek pedig egyáltalán nem hatnak a meggyőződés ellenében.

Most mégis tollat (billentyűzetet) ragadok, mert azért mindent mégsem lehet szó nélkül hagyni, főleg olyant nem, ami egyrészt nem igaz, másrészt sértő is.

Szóval: megjelent egy olyan hír, hogy Kalocsán idén nem lesz folklórfesztivál. Ez szomorú, mert 1968 óta minden harmadik esztendőben megrendezésre került. Sőt volt olyan időszak, amikor évente is.

Igen, ez szomorú, mert fesztiválunk az elsők között volt, ahová már akkor külföldi csoportok érkeztek, s vitték szerte a világba városunk jó hírét, folklórjának sokszínűségét. Köszönet az akkori és későbbi szervezőknek!

Ami mélységesen felháborít, az polgármester úr azon kijelentése, hogy azért maradt el, mert én nem szerveztem meg. Ezt kívánom cáfolni! Kicsit hosszú, de pontosan szeretném, hogy értsétek.

Lássuk a történetet kronológiai sorrendben!

2019. november 7. 15.30. Meglehetősen idegesen (mert ilyent még soha nem csináltam) bejelentem polgármester úrnak, hogy fel kívánok mondani. Kényszerhelyzet, összeférhetetlenség a TV miatt. (képviselő nem lehet média vezető) Tudom, hogy a törvény által előírt felmondási idő 2 hónap. Nem akarom itthagyni a kollégákat a téli rendezvények idején, szívesen ledolgozom akár a teljes időszakot. Nekem ez hivatás. Volt még benn 29 nap szabadságom, kértem, hogy fizessék ki.

Válasz: Nem fizetjük ki, menjek el december 1-től, meglesznek nélkülem. Készüljek a karácsonyra, takarítsak, stb!

       Szerintetek hogyan esett, amikor nekem ez az életem volt 9 éven keresztül?

November 12. Megkezdődik a felmentési idő, de még két hétig dolgozom.

December 1. Most már szabin. Érkezik egy ajánlat egy török csoporttól a fesztivállal kapcsolatban. Továbbítom a megbízott vezetőnek.

Ettől kezdve már nem járok be, de jelzem, hogy hívjanak, ha segíthetek valamiben.

December 17. Megpályázom a Bajai önkormányzat közművelődési referensi állását. Meg is nyerem.

Január 13. Megkezdem a munkát Baján. Itt dolgozom már több, mint egy hónapja. Jövő szombaton már elég nagy szabadtéri rendezvényt tartunk.

Február 13. Jön a hír: nem lesz fesztivál, kevés az idő, az előző vezető nem szervezte meg.

No, ez egy hatalmas csúsztatás! Felajánlottam a munkámat, de nem kellett. Egyetlen egyszer sem kaptam kérést, amit elutasítottam volna! November óta eltelt három hónap, s nem történt semmi!

Mellesleg: Semmi nincs elkésve! Az előző években sem kezdtük januárnál előbb. Még most is lehet. Ott maradt egy tapasztalt csapat, meg tudják szervezni! Most is azt mondom,.szívesen segítek, de tolakodni nem fogok!! Ez az én városom is, szeretem.

Polgármester urat pedig tisztelettel kérem, hogy ne állítson valótlant, ne sértsen meg egy olyan embert, aki nem érdemli meg!

Magyartanárként és irodalomkedvelő emberként a következő idézet villant be hirtelen. Általános iskolám (Szakmár) folyosóján minden reggel ez a felirat fogadott:

„ Dolgozni csak pontosan, szépen,
  ahogy a csillag megy az égen,
  úgy érdemes.”                              József Attila

Tisztelettel: dr. Magóné Tóth Gyöngyi

RELATED ARTICLES

3 COMMENTS

  1. A három évvel ezelőtt fellépők nagy része számít a háromévenkénti fellépésre. Szerintem zeket visszamondani kellemetlenebb, mint egy fél évig tartó megszervezés.

  2. Sajnos, gyönyörű hagyományok, nagymúltú rendezvények tűnnek el vezető pozícióba került, alkalmatlan emberek miatt. Minden tiszteletem az Öné, és a Kegyedhez hasonló lelkes szervezőké.

  3. Ennek a fesztiválnak az elmaradása, megérzésem szerint előre vetíti, hogy más dolgok, ügyek, értékek is EBEK HARMINCADJÁRA kerülnek Kalocsán, bár, egy idő után ennek a klikknek nem lehet mást, csak magukat okolniuk, és a lakosság sem ostoba kisgyerek aki mindent elhisz! Ez, hogy élből a Gyöngyit okolja FELADAT MULASZTÁSSAL Filvig Géza, sokkal sértőbb, ahogy indokolja e RENDEZVÉNY MULASZTÁSÁT, mert az eddigieket már sikeresen szervező munkatársakat is degradálja, akik nyilván jártasak – ha engednék őket ahogy szokott lenni ez a szervezés – meglenne 2020-ban is a tapasztalatukkal (pláne hogy ingyen segítséget is kaphatnának ehhez a korholt Magónétól). Túl nagy a kontraszt: 2020 Február 18-án Filvig Géza arról beszélt vagy 60 embernek (személyesen hallgattam, utána jártam, ott voltam) hogy a szeretet(e) és a család(i) érték, és az érzelmek mennyire áthatják…… nesze most meg már 2 hete mást korhol amiatt ami nincs most se későn, AZT a személyt, Aki felmondási idejére is felajánlotta épp ehhez a segítségét. Egy közepes felfogású ember is rájön, hogy Polgármesterként a NAGY családja vagyis a „városi közössége pofára ejtése” nem a szeretete kimutatása, hanem a semmibe vétel? És, nemde azért nem akart a választás előtt TV, vagy rádió előtti beszélgetést senkivel, mert (még karikatúrát is készítettek ehhez) ő békés, és nem vitázik ….. De, igenis perlekedik, a nyilvánosság előtt olyan személlyel, Akire még a pártja tagjai sem mondhatnak rosszat, AZ talál ki „mulasztásos fikciókat” Róla, aki belső személyiségében sajnos gyűlölködő beállítottságú.

LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here

Most Popular

Recent Comments

Zoltán Szarka on TEIT, ŐK OTT ÉRTEKEZTEK
Molnár Péter on ÖSSZETÖRT A PORCELÁN!
Vargacz Tamásné on Közmeghallgatás Kalocsán
Üsztöke László on Tervek és tények Kalocsán II.
Dargay Lajosné on Egy tüntetés után
Marsovszy László on Egy tüntetés után
Dargay Lajosné on Ezzel leszünk élhető város?
Perity Márta on Térhatás
Vargacz Tünde Mária on Rezsicsökkentett kultúra
dargay márta on Moderátorképzés Kalocsán
Szarka Zoltán on Megmaradnak a gesztenyefák!
Szepesi Magdolna on Az Ő-szinténről őszintén
Szarka Zoltán on A nép szüli a diktátorokat!
Szarka Zoltán on Merre visz az út? 1.
Asztrik szelleme on Merre visz az út? 1.
Szarka Zoltán on Meddig fokozható?
Szarka Zoltán on Itt valaki nem mond igazat
Dargay Márta on Városgazdák Kalocsán
Szarka Zoltán on 2021. március 15.
Szarka Zoltán on Miénk itt a tér
Szarka Zoltán on „Ne féljetek!”
nextmayor on Fátlanság
Szarka Zoltán on Fátlanság
Szarka Zoltán on Trianon, egy kicsit másképp
Márta Dargay on Vasárnap gyermeknap
Szarka Zoltán on Mert emberből vagyunk
Márta Dargay on A színe meg a fonákja
Benyada Jenő on Réfy Vilmos: Gondolataim
Benyada Jenő on Réfy Vilmos: Gondolataim
Gottschall Péterné on Réfy Vilmos: Gondolataim
Márta Dargay on Réfy Vilmos: Gondolataim
Kovács János on Otthon, édes otthon…
Márta Dargay on Furcsa, csendes ünnep
Réfy Vilmos György on Egy elmaradt fesztivál margójára
Márta Dargay on A Te Valentinod
Zoltán Szarka on Sürgető szükségeink
Réfy Vilmos György on Sürgető szükségeink
Réfy Vilmos György on A sofőr… vajon ittas volt?
Réfy Vilmos György on A sofőr… vajon ittas volt?
Réfy Vilmos György on Képviselők vagyonnyilatkozatai 2019.
Márta Dargay on Lezárult, de nincs vége!
Szűcs Csaba on Legyen, vagy ne legyen?
Ocskó Vendel on Legyen, vagy ne legyen?
Réfy Vilmos György on Ördögi paradicsom
Réfy Vilmos György on Ördögi paradicsom
Réfy Vilmos György on „Össze kéne szedni a szilvát!”
Réfy Vilmos György on Elektromos autózás 2. rész
Gerencsér-SzegezdiGabi on Múlt, jelen, jövő a Schöffer Múzeumban
Réfy Vilmos György on Király Róbert „új” pályán
Török István on Elektromos autózás 2. rész
Réfy Vilmos on Karácsonyi „ének”
Király Róbert on Karácsonyi „ének”
Kvalla Gábor on Karácsonyi „ének”
Bolváriné Gärtner Anikó on Király Róbert „új” pályán
Oriza Triznyák on L-Kallódó november
Szűcs Csaba on Bemutatkozunk
Miklós Balázs on L-Kallódó november
Vörös András on Bemutatkozunk