2020. március másodikán hétfőn délelőtt Kalocsán megszólaltak a szirénák. Legyinthetnénk is egyet, hogy: hát aztán?!
Ha azonban egy hozzánk több száz kilométerre megjelenő vírus miatt pánikszerű élelem-felvásárlásba kezdenek polgártársaink, akkor egy téves helyi nukleáris vészhelyzet-riadó is megérdemel néhány gondolatot!
(Esetleg némi magyarázatot!)
Nekünk, kalocsaiaknak nem szokatlan a szirénaszó, minden hónap első hétfőjén, 13:00 órakor halljuk. A megszokás ellenére mégis gyakran váratlanul ér az ijesztő hang, és amikor fölhangzik, első dolgom megnézni: hány óra van?
Egyszer, mintegy 20 éve, szombaton reggel hét óra tájban éppen a kalocsai piacon pakoltam ki a portékámat, amikor fölsírtak a szirénák. Értetlenül néztünk egymásra, most mit tegyünk, merre fussunk? Nem indultunk el, bíztunk benne, hogy csak vaklárma, de ha mégsem akkor már úgyis mindegy! Hamarosan kiderült, hogy téves riasztás volt.
Amikor hétfőn meghallottam a szirénát, első gondolatom az volt, még ebéd előtt vagyunk, ez nem lehet a megszokott próba. Azonnal elkezdtem kutatni, ki mit tud az esetről. Megnéztem a hírportálokat: sehol semmi! A Facebookon volt néhány „jól informált”, akik a budapesti és más helyeken lévő veszélyes üzemek sziréna próbáját keverték ide. Azon lepődtem meg, hogy a helyi rádió is átvett ezekből a téves információkból.
Néztem folyamatosan a város honlapját: semmi! (Ma két nappal az eset után sincs semmi a témával kapcsolatban!)
Figyeltem polgármesterünk oldalát, aki egyébként a TEIT (Társadalmi Ellenőrző, Információs és Településfejlesztési Társulás) elnöke is: semmi!! Az első információ részéről 12:39-kor, 99 perccel az esemény után került közzétételre!
A Paksi Atomerőmű Facebook oldalán 12:54-kor jelent meg, hogy tévedésből szólaltak meg 11:00 órakor a szirénák!
Ez az esemény már önmagában is alapos elgondolkodásra késztet, az meg pláne, hogy mi lett volna, ha ez egy éles helyzet!
Volt, aki nagy bölcsen a Kossuth Rádió és a televízió híreinek figyelésére biztatott. Azt hiszem, ma, amikor szinte minden ember zsebében ott lapul egy okostelefon, nem erre az idejétmúlt módszerre kellene hagyatkoznunk.
Eszembe jutott, amikor néhány éve márciusi hó bénította meg az országot. Akkor minden mobiltelefonra SMS érkezett a Belügyminisztériumtól a szükséges teendőkkel kapcsolatban.
Szerintem a polgári védelmet és az egész lakossági tájékoztatási rendszert újra kellene gondolni, és a kor telekommunikációs eszközeihez igazítani!
A mostani eset rávilágított arra, hogy bár tájékozottnak gondolom magam, fogalmam sincs, mit kellene tennem egy valós riasztás esetén.
Amióta az erőmű létezik itt élek a közelében. Vajon mit tudhatnak erről a fiatalok, vagy az idősebb korosztály?
Mikor mit kell tennünk?
Ki, milyen csatornán fogja ezt velünk közölni?
Hová, milyen irányba induljunk, ha baj van, és mit vigyünk magunkkal?
Vannak-e óvóhelyek a lakókörnyezetünkben?
És még számtalan hasonló kérdés jutott eszembe az elmúlt órákban.
Szépek azok az erőműves kiadványok, melyeket hűségesen bedobnak a postaládánkba, de be kell vallanom, hogy rövid úton a sárga fedeles kukában végzik. Kíváncsi lennék, más mit gondol erről?
Kinek mi a véleménye a bővítésről?!
Kielégítően kárpótolnak-e bennünket a veszélyérzet miatt, amiben élünk?
A Paks2 körüli bizonytalanság megérdemli-e, hogy eszmét cseréljünk róla!
Megígérem, rendszeresen visszatérünk a témára!
Tudomásul kell venni(?), vagyis dehogy törődjünk bele, hogy SZÓ SINCS katasztrófa védelemről Paks esetében, a katasztrófa TUDOMÁSUL vételére és annak lakossági ELSZENVEDÉSÉRE rendelkeztek be, szó sincs az érintettek elszállítása, sem értesítése, sem emberszámba vételéről. Pld. volt idő, amikor az atomerőmű északi részén vonat állt, – röhejes szállítási kapacitással, – hogy baj esetén arra lehessen felszállniuk. Ugyebár eleve nem férne rá mind, az se aki ott dolgozik…
Pakson van vasúti sín, de sehol a szerelvények amik azonnal kihúznának észak felé….. Kalocsán is van vasút, szintén NULLA erre az esetre a szállítási kapacitás. Az autóbuszok sem lesznek megfelelők, amik járatban (menetben) vannak, tehát a lakosság nincs emberszámba véve, menjenek oda és azzal, ahogy tudnak. Hozzá teszem, aki éppen alszik, az nem is értesül semmiről. A gombnyomás felelőssége: szerintem ennek a flegma, lelketlen hozzáállásnak a megnyilvánulása a gombnyomogatás…. Azt képzelnénk, hogy van egy hely ahol 50×50 gomb van a falon, és annak 99%-a Paksra vonatkozik? Dehogy. NEM VÉLETLEN, nem lehet véletlen egy ilyen gombnyomás, – vagy más gombokkal együvé vétel – fel kell fogni, hogy ez egy ördögi beijesztés volt. Ilyen riasztó gombok nem hevernek mindenfelé, és pláne nem mászkálnak arra komisz kamaszok, akik nyomogassák! Tehát elő kell venni, követelni kell a felelősöket megkeresni, és ez NEM a gombot nyomó sem csak 1-2 fő , hanem egy komplett szervezeti hiba, súlyos hiba, akik százezrek nyugalmát, és a BIZTONSÁGBA VETETT BIZALMÁT JÁTSZOTTÁK EL. Mi lesz majd akkor, ha még két blokk épül, és 70 évig rettenti Kalocsát, Paksot?
Igen, igaza van.
Még itthon voltak a gyerekeink, tehát 1994 előtt történhetett, hogy megszólalt a sziréna, jó sokáig és hangosan. Emlékszem a férjem a hóna alatt nagy ételcsomaggal szaladt, hogy szedjük össze a gyerekeket. Aztán valahogy elült az egész. Én azóta is gondolkodom ezen. Az USA-ban például tuti, hgogy az érintett települések lakossága komoly kártérítést kapott volna, mert tömegeknek okoztak félelmet, rettegést. Képzeljük el a magányos öregeket, akiknek még vannak háborús emlékei is. Szóval, jó lenne tudni van -e Magyarországon ilyesmire törvény vagy rendelkezés. Mondjuk a belügyminisztertől. Ez nem tréfa , teljesen abszurd az indoklás, hogy ” nem szándékos” volt. . Az igen tisztelt képviselőnk megkérdezhetné a parlamentben.