Nagyon sok cikk készült már a Szentháromság tér kálváriájának a bemutatására, én most mégis az emberi oldalát szeretném egy kicsit megvilágítani. Tudom, hogy a politikából mindenkinek elege van, de sajnos napjainkban a szakmai döntések helyett a politika szövi át az életünket, az értelem helyét a párthovatartozás, a szakma helyét a lojalitás vette át.
Így van ez szeretett városunk főterének esetében is. Két éve zárták el teljesen, két éve szenved a lakosság nap-mint-nap, ha el szeretne jutni a város egyik feléről a másikra. Ha nekünk ez naponta kétszer öt-hat perc, képzeljük el mit élnek át a környéken lakók. A Haynald Lajos utca, a Plébánia köz, a Petőfi Sándor utca vége, Hunyadi utca és még sorolhatnánk azokat a területeket, amelyeknek lakói napi 12-16 órán keresztül közvetlenül a házaik ablaka alatt hallgatják az autók, motorok, néha még teherautók hangját is. A város nyugodt, békés része egyik napról a másikra pokollá változott, az ott lévő ingatlanok értéke lecsökkent, ezzel a polgároknak jelentős anyagi kárt okozva.
Két évvel ezelőtt az hangzott el a polgármester szájából (tollából), hogy „A teljes útzár a műszaki szükségességig áll fenn, az útlezárásra szóló engedély 2021. július 31. napjáig szól.” Itt még reménykedtünk, hogy tényleg a javunkat szolgálja ez a beruházás, és már tényleg nem kell sokat kibírni a jobb élethez. Az akkor is már évtizedes elégedetlenség azóta csak nőtt, egyesekben haraggá változott, és ezek alapján az a gondolat támadt bennem, hogy mit lehetne másképpen, jobban csinálni. Persze Kalocsa velük erősebb, de az azért mára kiderült, hogy a kalocsai érsek meg nélkülük, sőt ellenük is nagyon erős.
Az is megérne egy misét (ha nem is érsekit), hogy egy város TELJES lakosságát képviselő önkormányzat (mert egyhangú döntés volt) ellen hogy mer egy egyre kevesebbek által tisztelt egyházi főméltóság szót emelni egy alapvetően helyieket érintő kérdésben (gondolok itt arra, hogy erőből és cinizmusból évtizedekre használhatatlanná teszi a város főterét), de ezt majd bizonyára meggyónja, és a földi hatalmasságoktól feloldozást is kap a tettére. Az égiek meg ebben a tekintetben nem számítanak ugye… Úgy érzem, hogy a történet egyházi oldalával nem is nagyon lehet mit kezdeni, sajnos tényként kell elfogadnunk azt, hogy egy évszázadig nem mehetünk át autóval a téren.
Ami viszont érdekesebb lehet, hogy mi a megoldás. Amikor megtörtént az árulás (mármint az önkormányzati döntés ellenére a parlament elajándékozta a főterünket), a körzet országgyűlési képviselője egy rövid, de annál sokatmondóbb sajtótájékoztatót tartott a tetthelyen, azaz a téren. Elmondta, hogy a döntés célja az épített örökségünk védelme, a turizmus felvirágoztatása és még sok egyéb bla-bla. Ez megint csak a szokásos kampányszöveg, már ismerjük.
Egy fontos részlet viszont szintén elhangzott: Magyarország miniszterelnöke késznek mutatkozik a helyiek közlekedési problémáinak orvosolására, és ehhez az önkormányzat javaslatait és terveit VÁRJA!
Kérdezem én: MEDDIG VÁRATJUK??
Egy évvel és hárommillió forint elpocsékolásával a döntés után még mindig csak ott tartunk, hogy tisztelt városvezetésünk NEM TUDJA, hogy merre kellene közlekedni. Csak rossz megoldás létezik szerintük, minden alternatíva fájdalmas döntések meghozatalát, és sok pénzt igényelne. Volt 5-6-7-8 terv, de nekik ezek nem tetszenek. Valamelyik csak azért, mert nincs eléggé kidolgozva. Ahelyett, hogy kérdeznének, erőből és dilettantizmusból veszni hagyják a kalocsaiak érdekeit. Úgy tesznek, mintha a minden rendben lenne. Nem értik, nem érzik az ott lakó és a közlekedni próbáló kalocsaiak hangját és haragját, sőt még a miniszterelnök kérését is semmibe veszik.
Annak idején még az érsekség is hajlandóságot mutatott a közös megoldás megkeresésére, aztán azt hallottuk, hogy visszatáncoltak. A legfrissebb hírek szerint megint lenne esély, a főépítész asszony azt mondta, hogy hajlandóak lennének a Hunyadi utcát átkötni a Kossuth-Petőfi sarokra, de ehhez kellene a városvezetés is. De ők NEM TUDJÁK, vagy NEM AKARJÁK.
Lehet, hogy velük erősebb, de én most már inkább azt látom, hogy Kalocsa nélkülük okosabb lenne.
Várjuk meg az érsekség mely épületre (épületekre) teszi rá a kezét.
Ha meg vannak az épületek,nem lesz más dolgunk, mint hogy az adónkból szépen kistafírungozzuk az őket.
Útra senki ne számítson, mert Bábel és 0rbán is kétszer állt sorban mikor a hazugságot osztották.