2025.május.20 kedd
HomeKözéletHogy is van ez?! - Ruppáner János írása

Hogy is van ez?! – Ruppáner János írása

Ruppáner Tanár úr a KALOhírek-en szerette volna elsődlegesen megjelentetni ezt az írását, miután ott hazugsággal és álhír terjesztéssel vádolták Őt. Nevezett sajtótermék ezt nem tette meg, nem vállalta, szerkesztőségünk viszont közli, mivel szerintünk Kalocsa közéletének egy jelentős részét érdekelheti a téma.

„Egy kalocsai, helyi portál közölte egy írásomat „Ébresztő!” címmel, amelyben arról írtam, hogy szerintem nem jó, hogy Filvig Géza regnáló polgármester a vírushelyzet miatt létrejött túljogosultságával erősen visszaélve, egyéni határozattal egy ún. KIK Innovációs Nonprofit Kft-be játszotta át Kalocsa kulturális közéletét. Írásom – a fölháborodásom miatt is talán – eléggél nyersre sikeredett, de vállalom. Aztán – mint kalocsai magánszemély, a pártpolitikát mellőzve – ebben a témában közéleti aláírásba is kezdtem, amit nem kívánok folytatni. Három nap alatt közel 50 támogató aláírást gyűjtöttem, kb. 15-en nyilatkoztak úgy, hogy egyetértenek, de nem merik(!) aláírni, s csak 4–5 kalocsai lakos mondta, hogy nem akarják aláírni vagy bizonytalanok a témában – de még legutóbbiak sem voltak igazán elutasítók.

Aztán jött a KALOhírek írása, miszerint én hazugságot, álhírt terjesztek. Nincs igazán sem időm, sem kedvem ennek az írásnak a nyelvi, nyelvhelyességi és tartalmi hibáival, szerencsétlenségeivel foglalkozni, két tényezővel mégis: A KALOhírek cikke szerint én megtévesztem Kalocsa lakosságát, ezzel szemben az „Ébresztő!” c. cikkemben szerintem világosan fogalmaztam: „És ha már lopásról, tolvajlásról írok, tudom, közjogi értelemben a Művelődési Központ és Könyvtár a város – Kalocsa – tulajdonában marad, csupán a szellemiségét, a mentalitását – vagyis a lényegét – akarják most ellopni tőlünk…”  A másik pontosítás: Az aláírási íven magán bulicégről írtam. Belátom, hibáztam, silány bulicégről kellett volna!

Már csak annyi: Én alá szoktam írni az írásaimat, a KALOhírek említett, engem lejáratni akaró írásának szerzője – tán nem is véletlenül – megőrzi inkognitóját, a szürkeségből (vagy a sötétből) firkált ezt-azt.

Lelke rajta!

Ruppáner János nyugalmazott tanár”

Ez egy véleménycikk, nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.

RELATED ARTICLES

1 COMMENT

  1. Kedves Ruppáner János úr, bizonyos dolgokat ki kell mondani nem köntörfalazni, visszafelé menni pedig egy feladatban, felesleges. És, nem „magán bulicég”, nem is „silány bulicég”, hanem az a HŰBÉRES CSICSKA KFT. …. (HűCsi Kft.)

LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here

Most Popular

Recent Comments

Zoltán Szarka on TEIT, ŐK OTT ÉRTEKEZTEK
Molnár Péter on ÖSSZETÖRT A PORCELÁN!
Vargacz Tamásné on Közmeghallgatás Kalocsán
Üsztöke László on Tervek és tények Kalocsán II.
Dargay Lajosné on Egy tüntetés után
Marsovszy László on Egy tüntetés után
Dargay Lajosné on Ezzel leszünk élhető város?
Perity Márta on Térhatás
Vargacz Tünde Mária on Rezsicsökkentett kultúra
dargay márta on Moderátorképzés Kalocsán
Szarka Zoltán on Megmaradnak a gesztenyefák!
Szepesi Magdolna on Az Ő-szinténről őszintén
Szarka Zoltán on A nép szüli a diktátorokat!
Szarka Zoltán on Merre visz az út? 1.
Asztrik szelleme on Merre visz az út? 1.
Szarka Zoltán on Meddig fokozható?
Szarka Zoltán on Itt valaki nem mond igazat
Dargay Márta on Városgazdák Kalocsán
Szarka Zoltán on 2021. március 15.
Szarka Zoltán on Miénk itt a tér
Szarka Zoltán on „Ne féljetek!”
nextmayor on Fátlanság
Szarka Zoltán on Fátlanság
Szarka Zoltán on Trianon, egy kicsit másképp
Márta Dargay on Vasárnap gyermeknap
Szarka Zoltán on Mert emberből vagyunk
Márta Dargay on A színe meg a fonákja
Benyada Jenő on Réfy Vilmos: Gondolataim
Benyada Jenő on Réfy Vilmos: Gondolataim
Gottschall Péterné on Réfy Vilmos: Gondolataim
Márta Dargay on Réfy Vilmos: Gondolataim
Kovács János on Otthon, édes otthon…
Márta Dargay on Furcsa, csendes ünnep
Réfy Vilmos György on Egy elmaradt fesztivál margójára
Márta Dargay on A Te Valentinod
Zoltán Szarka on Sürgető szükségeink
Réfy Vilmos György on Sürgető szükségeink
Réfy Vilmos György on A sofőr… vajon ittas volt?
Réfy Vilmos György on A sofőr… vajon ittas volt?
Réfy Vilmos György on Képviselők vagyonnyilatkozatai 2019.
Márta Dargay on Lezárult, de nincs vége!
Szűcs Csaba on Legyen, vagy ne legyen?
Ocskó Vendel on Legyen, vagy ne legyen?
Réfy Vilmos György on Ördögi paradicsom
Réfy Vilmos György on Ördögi paradicsom
Réfy Vilmos György on „Össze kéne szedni a szilvát!”
Réfy Vilmos György on Elektromos autózás 2. rész
Gerencsér-SzegezdiGabi on Múlt, jelen, jövő a Schöffer Múzeumban
Réfy Vilmos György on Király Róbert „új” pályán
Török István on Elektromos autózás 2. rész
Réfy Vilmos on Karácsonyi „ének”
Király Róbert on Karácsonyi „ének”
Kvalla Gábor on Karácsonyi „ének”
Bolváriné Gärtner Anikó on Király Róbert „új” pályán
Oriza Triznyák on L-Kallódó november
Szűcs Csaba on Bemutatkozunk
Miklós Balázs on L-Kallódó november
Vörös András on Bemutatkozunk