A véletlen – avagy a Sors!? – révén ismerkedtem meg egy szerintem igen kiváló battonyai költőnővel, Lénárt Annával, akinek igen gazdag szellemi kincséből – íme – mutatok a kalocsai értő és érző olvasóknak egy kis ízelítőt. Szándékunk és reményeink szerint a Költőnő még idén tavaszon (talán márciusban) Kalocsán szívesen találkozik majd olvasóival és más kultúraszerető – főleg az irodalmat, a tiszta, szép gondolatokat szerető – kalocsaival. A rendezvény még csak szerveződik, az érdeklődők kellő időben tájékozódhatnak.
Lénárt Anna: Szerelemvallás
szomorú szemem szivárványhártyája
szennyes szavaktól szürkévé szilárdult
századok szabályát szablya szabdalja
szédítő színjáték szilánkokra szaggat
szalmazsákba szenderültek a szavak
szószátyár sziszegve szavatol szépet
szökevény szaladj… szelídíthetetlen
szégyenlős szívem szerelemre szabad
Lénárt Anna: Szerelemvallás (műelemzés-féle)
A költemény az emberi létezés alapvető kérdését veti fel. Mivégre vagyunk a világon!? S – már a címben – ad támpontot: az emberi lét értelme a szerelem.
Persze nem csak holmi szexualitás, hanem az odaadás, egy másikkal – a társsal – való testi-lelki összefonódás. Amely szerencsés esetben szertartás, szokásrend, rítus – mondhatni: vallás. A szerelemvallás lehet nem is csak egyszeri szó, igaz ember számára ez örökérvényű: Szeretlek téged, bárhogy is alakul is a sors! – ez az üzenet. Ez vallás (szertartás, rítus) és vállalás. Boldog, aki részese lehet benne.
Lénárt Anna verse viszont az általános üzeneten túl utal az emberi gyarlóságra is: „színjáték”, „szószátyár sziszegve szavatol szépet” Utóbbi a vers közéleti szempontból legfontosabb – nagyszerű – kifejezése.
És a „szalmazsákba szenderült szavak??! A mai fiatalok közül tán többen nem is tudják, hogy mi volt anno a szalmazsák. Ágybetét (a ma jellemző szivacs helyett), s tény, hogy régen sokan abba dugták az értékeiket, (pénzt, ékszert). Anna döbbenetesen szép és igaz képpel írja, hogy a szalmazsákba bizony a szó, az igaz szó van manapság elrejtve. Ki fogja vajon megtalálni, s mire használja?
Gondolkozzunk, érezzünk emberül – erről szól ez a nagyszerű vers! – és egyébként meg olvassuk, érezzük át Lénárt Anna más, kiváló verseit, írásait is, – jobbá, igazabbá válhatunk általuk!
Ruppáner János nyugalmazott tanár
Köszönöm, kedves János!
Mondhatjuk nyugodtan, a sakk hozott össze bennünket. A battonyai születésű sakkmester, néhai Szántó Istvánnak köszönhetjük az ismeretségünket. Megtiszteltél versem elemzésével. Köszönöm a lehetőséget, hogy Kalocsa Polgárainak megmutattad írásom, és mindenkinek köszönöm, aki elolvasta, illetve, aki el fogja olvasni. Örömmel megyek Városotokba és bízom benne nem fogtok csalódni bennem, az írásaimban. Szeretettel és tisztelettel várok Mindenkit közös estünkre, aki szereti az irodalmat és azokat is, akik kevésbé szeretik! Az írásaimon keresztül mindenki megismerhet engem, mert az írásaim én magam vagyok…
Tisztelettel küldöm üdvözletemet: Lénárt Anna