2025.május.20 kedd
HomeKözéletItt valaki nem mond igazat

Itt valaki nem mond igazat

Mint ismert, a Damjanich u. 7 szám alatt egy közösségi házat alakított ki az önkormányzat, melyek hivatalos átadására június elején került sor. A “D7 Közösségi Ház” elnevezésű épület kivitelezésére még 2017-ben, az előző önkormányzat által elnyert 250 milliós pályázat részeként került sor. 

  • Június 2-án dr. Filvig Géza polgármester összehívta a sajtó képviselőit, hogy tudósítsanak a a Közösségi Ház hivatalos átadásról. A polgármester igen furcsára sikerült megnyitó beszédét a 6300.hu élőben közvetítette.

Itt a polgármester a következőt mondta a projekttel kapcsolatban:

Nem akarok ünneprontó lenni, de bennem még nem tud teljesen az öröm úrrá lenni, mert úgy gondolom van még lemaradása a városnak és lett volna ennek a pénznek máshol is helye.“

Elmondta, hogy nem örül ennek a megnyert pályázatnak, míg az óvodák vagy akár a Kunszt utcai Szociális otthon jelen állapotukban vannak. De megjegyezte, hogy jól jött volna ez a pénz a Meszesi úti kerékpárút újjáépítésére is. 

  • Szintén közvetítettük Bolvári Ferdinánd, a X. Sárkányhajó Fesztivál megnyitó ünnepségén elhangzott beszédét. Ő ugyanebben a témában mindössze egy nappal később, június 3-án a következőt nyilatkozta:

“Annak idején, amikor a pályázat megjelent megkerestem Dr. Bálint Józsefet, a város akkori polgármesterét, hogy mit szól hozzá? […] Azt mondta: csináljátok! Minden pályázaton el kell indulni. Ami pénzt a városba tudunk hozni, azzal a város gazdagabb. 

Halkan megjegyzem, hogy ez a pályázat közösségi terek létrehozására és ilyen szabadidős programok létrehozására volt kiírva. Tehát óvodát, utat nem lehetett belőle építeni”

Mindkettő nagy nyilvánosság előtt tett kijelentés, de egymással teljesen ellentétesek ugyanabban a témában. Viszont csak az egyik lehet igaz. Hogy melyik, annak jártunk utána. 

Nem kellett sokat nyomozni, elég megnéznünk a mindkét nyilatkozó által említett pályázat leírását, melyet az Önkormányzat honlapján is megtalálunk. Pályázati kiírás

A rövidített összefoglalóból is világosan kitűnik, hogy a pályázaton nyert 250 millió forint kizárólag rekreációs-, kultúrális- és sportcélú terek kialakítására (ilyen a D7 Közösségi ház), közösségi rendezvények, fesztiválok támogatására, és egyéb közösségépítő rendezvények megrendezésére fordítható. 

Felmerül a kérdés, hogy ha a polgármester tudta, hogy ez az összeg vagy erre fordítható vagy semmire, akkor vajon miért állított valótlanságot nagy nyilvánosság előtt tartott beszédében? 

Egyesek szerint a furcsa megnyitó beszéd a nagyközönség helyett tulajdonképpen egyetlen embernek, az anno a pályázatot tető alá hozó Bolvári Ferdinándnak szólt. Egy ilyen alkalom nem a személyes ellentétek ideje, így reméljük nem erről van szó.

Természetesen érthető, hogy polgármesterünk örülne, ha lenne a városnak forrása az óvodák felújítására, a Meszesi úti kerékpárút újjáépítésére, a Szociális otthonok állagának javítására, stb. 

Ehhez nem kell mást tenni, mint pályázni és nyerni (Az előző önkormányzat nyert pályázatot pl. óvodaépítésre is). 

Anno a választási kampányban hallottuk a nagy ígéreteket, hogy az új városvezetésnek milyen remek kormányzati kapcsolatai lesznek. Majd a polgármester elmondta, hogy “ugye milyen jó, hogy nem vagyunk ellenzéki város?”. Nos, ilyen pozícióból indulva valószínűleg sokkal egyszerűbb pályázni is, mint 2017-ben a Bálint József vezette önkormányzatnak volt. Ha nekik sikerült, bizonyára Dr. Filvignek is menni fog.

Talán ha több erőforrást fordítanának pályázatokra és kevesebbet mondjuk az egyelőre semmi jelentőset nem produkáló, Zsikó Zoltán vezette KIK NKft.-re, akár előrébb is tarthatnánk. Ki tudja?  (pl. a Kft.-ben fizetésekre fordított összegből talán rendbe lehetett volna hozni az Alkony utcai óvodát). 

Drukkolunk, hogy sikerüljön. A város fejlődése mindannyiunk érdeke! És ha lehet, örüljünk minden, pályázatból megvalósult beruházásnak. Ne irigykedjünk mások eredményeire!

RELATED ARTICLES

1 COMMENT

  1. Károli Gáspár revideált fordítása János apostolnak mennyei jelenésekről való könyve Jel 21,8;22,15
    8A gyáváknak pedig és hitetleneknek, és útálatosoknak és gyilkosoknak, és paráznáknak és bűbájosoknak, és bálványimádóknak és MINDEN HAZUGOKNAK, azoknak része a tűzzel és kénkővel égő tóban lesz, a mi a második halál. (Jel 22,15.1Kor;6,9; Gal 5,21; Eféz 5,5.1Tim;1,9.10;Jel 2,11;20,14)
    15De kinn maradnak az ebek és a bűbájosok, és a paráznák és a gyilkosok, és a bálványimádók és mind a ki SZERETI ÉS SZÓLJA A HAZUGSÁGOT. (Jel 21,8.1Kor;6,9; Gal 5,21; Eféz 5,4.1Tim;1,9.10)

LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here

Most Popular

Recent Comments

Zoltán Szarka on TEIT, ŐK OTT ÉRTEKEZTEK
Molnár Péter on ÖSSZETÖRT A PORCELÁN!
Vargacz Tamásné on Közmeghallgatás Kalocsán
Üsztöke László on Tervek és tények Kalocsán II.
Dargay Lajosné on Egy tüntetés után
Marsovszy László on Egy tüntetés után
Dargay Lajosné on Ezzel leszünk élhető város?
Perity Márta on Térhatás
Vargacz Tünde Mária on Rezsicsökkentett kultúra
dargay márta on Moderátorképzés Kalocsán
Szarka Zoltán on Megmaradnak a gesztenyefák!
Szepesi Magdolna on Az Ő-szinténről őszintén
Szarka Zoltán on A nép szüli a diktátorokat!
Szarka Zoltán on Merre visz az út? 1.
Asztrik szelleme on Merre visz az út? 1.
Szarka Zoltán on Meddig fokozható?
Szarka Zoltán on Itt valaki nem mond igazat
Dargay Márta on Városgazdák Kalocsán
Szarka Zoltán on 2021. március 15.
Szarka Zoltán on Miénk itt a tér
Szarka Zoltán on „Ne féljetek!”
nextmayor on Fátlanság
Szarka Zoltán on Fátlanság
Szarka Zoltán on Trianon, egy kicsit másképp
Márta Dargay on Vasárnap gyermeknap
Szarka Zoltán on Mert emberből vagyunk
Márta Dargay on A színe meg a fonákja
Benyada Jenő on Réfy Vilmos: Gondolataim
Benyada Jenő on Réfy Vilmos: Gondolataim
Gottschall Péterné on Réfy Vilmos: Gondolataim
Márta Dargay on Réfy Vilmos: Gondolataim
Kovács János on Otthon, édes otthon…
Márta Dargay on Furcsa, csendes ünnep
Réfy Vilmos György on Egy elmaradt fesztivál margójára
Márta Dargay on A Te Valentinod
Zoltán Szarka on Sürgető szükségeink
Réfy Vilmos György on Sürgető szükségeink
Réfy Vilmos György on A sofőr… vajon ittas volt?
Réfy Vilmos György on A sofőr… vajon ittas volt?
Réfy Vilmos György on Képviselők vagyonnyilatkozatai 2019.
Márta Dargay on Lezárult, de nincs vége!
Szűcs Csaba on Legyen, vagy ne legyen?
Ocskó Vendel on Legyen, vagy ne legyen?
Réfy Vilmos György on Ördögi paradicsom
Réfy Vilmos György on Ördögi paradicsom
Réfy Vilmos György on „Össze kéne szedni a szilvát!”
Réfy Vilmos György on Elektromos autózás 2. rész
Gerencsér-SzegezdiGabi on Múlt, jelen, jövő a Schöffer Múzeumban
Réfy Vilmos György on Király Róbert „új” pályán
Török István on Elektromos autózás 2. rész
Réfy Vilmos on Karácsonyi „ének”
Király Róbert on Karácsonyi „ének”
Kvalla Gábor on Karácsonyi „ének”
Bolváriné Gärtner Anikó on Király Róbert „új” pályán
Oriza Triznyák on L-Kallódó november
Szűcs Csaba on Bemutatkozunk
Miklós Balázs on L-Kallódó november
Vörös András on Bemutatkozunk