Koronavírus-jelentés Svédországból (fél évvel később) Török Annától

Az előző cikkemet hat hónappal ezelőtt, a járvány fokozódásának kezdetén írtam. Emlékszem, hogy amikor megírtam a márciusvégi beszámolót, úgy gondoltam, hogy akár már pár nappal később elavult lesz, mert olyan gyorsan fog változni a helyzet. Ez azért nem így lett. Svédországban az első ijedelem után ugyanúgy ment tovább az élet, igaz, a koronavírus által meghatározott új medrében. Bár Stefan Löfven, a svéd miniszterelnök március végén tartott beszédében azt mondta, hogy az elkövetkező időkben néha gyors változásokra számíthatunk, végül is ez nem így lett. A kezdetben bevezetett ajánlások tekintetében nagyon nagy változás nem történt.

Maradt érvényben az, hogy aki teheti, dolgozzon otthonról; ha lehet, kerüljük a tömegközlekedést; ha betegek vagyunk, maradjunk otthon, és akkor hagyjuk el otthonunkat, ha már 48 órája tünetmentesek vagyunk (vagy negatív teszt esetén, mert most már újra széles körben elérhető a tesztelés); tartsuk a két méter távolságot; mossunk rendszeresen kezet; és ne találkozzunk túl sok emberrel. Természetesen a veszélyeztetett csoportoknak különös óvatossággal kell eljárniuk, és nekik további javaslatok is szólnak. Március óta legfeljebb 50 fős rendezvények engedélyezettek. Tavasszal a boltok kasszáihoz védő plexitáblák kerültek fel, az éttermekben kézfertőtlenítő van kitéve, és nem ültetik egymáshoz túl közel a vendégeket. Szinte nincs olyan hely, ahol ne emlékeztetnének minket a távolságtartásra, akár a padlóra ragasztott jelzésekkel, akár a hangosbemondón ismételt felhívással, de a városban is folyamatosak a kijelzőkön és plakátokon az emlékeztetők. Tavasz végén, nyár elején az is az ajánlások közé tartozott, hogy lakhelyünktől ne utazzunk 1-2 órával hosszabb útra, de ezt június elején feloldották.

Végül is nem is tűnik olyan kevésnek, amit a svédek igyekeznek követni a vírus visszaszorítása érdekében, viszont mégsem túlzottan korlátozó egyik ajánlás sem. Persze a fesztiválokról, színházról, sporteseményekről és esküvőkről itt is le kellet mondani, de a gyerekeknek nem kellett hónapokon keresztül bezárva lenniük és otthonról tanulniuk, és sehol az országban a járvány egyik időszakában sem rendeltek el karantént. Maszkhasználatot ajánlás szintjén sem vezettek be a járvány kezdete óta. A járványügyi szakértők azzal érvelnek, hogy azokban az országokban sem látni jelentős eredményeket a fertőzés terjedésének lelassításában, ahol kötelező a maszkhasználat. Anders Tegnell, aki a kezdetek óta a vezető járványügyi szakértő, és a járványügyi döntések meghozatalában fő szerepet játszik, úgy véli, hogy a maszkhasználat inkább veszélyes lehet, mert hamis biztonságérzetet kelt, az emberek esetleg a maszk miatt nem tartják távolságot, nem figyelnek a gyakori kézmosásra, vagy a maszk fel-le vételekor hozzáérnek az arcukhoz, ami kerülendő lenne.

Tehát az ajánlások és a svéd „módszer” nagyjából így néz ki. A hátterében álló fő epidemiológus, Anders Tegnell nevét nem csak Svédország, de szinte az egész világ megismerte, hiszen ő az az ember, aki szembe mer menni azokkal az intézkedésekkel, amelyeket a legtöbb ország követ. A magyar hírekben is szó esett a svéd taktikáról, amely a nyájimmunitás kialakítására játszik. Szeretném ezért elmondani, hogy Tegnell mindig cáfolta, hogy a svéd intézkedések erről szólnának. Én úgy gondolom, hogy a nyájimmunitás ötletét a külföldi média felkapta és felfújta, és szeretik kis túlzással úgy festeni le az itteni helyzetet, mintha a svédek kísérleti nyulak lennének, akiket szélnek eresztettek, hogy minél előbb legyenek fertőzöttek, és létrejöjjön a nyájimmunitás. Egyáltalán nem erről van szó. Ahogy írtam, itt is vannak szabályok és intézkedések, csak egyszerűen az itteni szakértők máshogy vélekednek olyan témákról, mint a karantén, az iskolák nyitva tartása vagy a maszkhasználat.

A svéd intézkedések kialakításában a másik fontos szempont a következetesség volt.

Olyan szabályokat szerettek volna a kezdetektől fogva létrehozni, amelyek hosszú távon is fenntarthatóak és egyszerűen betarthatóak. Nem akarták, hogy az legyen, hogy egyik hónapban hetekig karanténban ülünk, aztán meg mindenki éli úgy az életét, mintha nem is lenne járvány, aminek következtében ismételten szigorításokra van szükség. Olyan megoldásokat szerettek volna, amelyek mellett viszonylag ugyanúgy élhetjük az életünket, ugyanakkor a vírus mégsem terjed túlzottan.

A nagy kérdés természetesen az, hogy hogyan alakult az itteni járványhelyzet mindezek után. A nagy hullám április elejétől június végéig tartott, aztán júliustól kezdődően egyre kevesebb volt a fertőzött és a haláleset. A járvány kezdete óta közel 6000 koronavírus okozta halálesetet jegyeztek be. Az elhunytak között nem volt 40 évnél fiatalabbi, és 95%-uk 60 éven felüli volt. Itt egyébként 70 és nem 65 éves kortól számítanak veszélyeztetett korcsoportnak az idősek. Az összes elhunyt 89%-a volt 70 éven felüli. Bár Magyarország és Svédország népessége hasonló számú, Svédországot a szomszédos országokkal érdemes összehasonlítani a koronavírus szempontjából. Dániában, Norvégiában és Finnországban bezárták az iskolákat, és az intézkedéseik a többi európai országéhoz, nem Svédországéhoz hasonlítanak. Svédországban az egymillió főre eső halálesetek száma 581, míg Dániában ez a szám 112, Finnországban 62 és Norvégiában 50. Ezért is éri sok kritika a svéd járványkezelést, hiszen ha a haláleseteket nézzük, akkor Svédország valóban jelentősen rosszabb számokat tud felmutatni, mint a szomszédai. Az is tudható, hogy körülbelül minden második 70 éven felüli elhunyt személy idősek otthonában vagy egyéb intézetben élt. Anders Tegnell beismeri, hogy a nyugdíjas otthonokat nem védték megfelelően. A svéd intézkedéseket érő támadásokra Tegnell azt szokta válaszolni, hogy a járványkezelés egy maraton, nem sprint, és még mindig nem vonhatunk le végleges következtetéseket.

Ennek ellenére és ezzel együtt a svédek elégedettek az itteni helyzettel.

Még Európán belül is eltérő a különböző országok mentalitása, és ez a járvány idején is megmutatkozik. Ami az egyik országban működik, az a másikban esetleg felháborodást keltene. Svédországban például nem zárták be az általános iskolákat, de nem észleltem, hogy ez pánikot váltott volna ki. Sőt, egy tavaszi cikkben, ahol az olvasók szavazhattak, hogy mit gondolnak erről, a többség jó döntésnek tartotta, hogy nyitva maradnak az általános iskolák. Anders Tegnellnek pedig egyenesen rajongói vannak. A Facebookon több mint 30 ezer ember van a nevét jegyző rajongói klubban, a „Támogatjuk Anders Tegnellt és a Népegészségügyi Hivatalt” csoportnak pedig közel 100 ezer tagja van.

Kritizálhatják más országok Svédországot, és tarthatják Tegnellt bolondnak, de én úgy gondolom, az a fontos, hogy azok az emberek legyenek elégedettek a szabályokkal és a járványkezeléssel, akiket mindez érint. Én pedig összességében elégedettséget és nyugalmat érzékelek, amióta a járványügyi szakértők és a kormány felvette a harcot a járvánnyal.

Na és mi a helyzet a második hullámmal? Ahogyan az első cikkemnél, úgy most is azt érzem, hogy hamar nagy változások állhatnak be, miután leírom a mostani helyzetet. A nyár közepi éles esés után átlagosan napi 3-4 koronavírushoz köthető haláleset történt, és a napi új esetek száma is stagnált. Szeptemberben azonban növekedés észlelhető a számokban, bár egyelőre nem túl jelentős. Sok szó esik természetesen arról, hogy mire számíthatunk, lesz-e itt is második hullám, és ha igen, milyen mértékű. Svédországban hosszabb ideig volt magas a fertőzöttek száma, mint más országokban, így lehetséges, hogy itt egy korábbi fázisban tartunk, mint azok az európai országok, ahol már tart a második hullám. Ha lesz is második hullám, bízom benne, hogy meglepetésekre már nem kell számítanunk, hiszen a vírus kezdetét is viszonylag enyhe intézkedések mellett vészeltük át, így tudjuk, mire számíthatunk ezek mellett. Ráadásul azóta jóval nagyobb a felkészültség minden téren, több a vírussal kapcsolatos ismeret, és az idősgondozó otthonokban is számos újítást vezettek be a nagyobb védelem érdekében.

Török Anna (Stockholm)