Szeptember 1. – avagy gondolatok a kalocsai uszoda bezárásának margójára

Egyszerűen kényszert érzek, hogy tollat (billentyűzetet) ragadjak.

Visszatekintéssel kezdek. Na, nem az őskorba, csupán a múlt hétre, amikoris Budapesten került megrendezésre az atlétikai világbajnokság. A szervezők igyekeztek, hogy amellett, hogy gördülékenyen menjenek az események, fővárosunk látnivalói is felvillanjanak. A versenyzők pedig azon voltak, hogy a legtöbbet hozzák ki magunkból. Ha lehet megdőljenek a korábbi rekordok (minél rövidebb idő alatt fussanak, minél magasabbra ugorjanak, minél távolabbra dobjanak és sorolhatnánk), minél fényesebb érmet szerezzenek, minél jobb helyezést érjenek el, vagy éppen nemzeti csúcsokat tudják megdönteni és (félve írom) csak helytálljanak. Igen, értékeljük ezt is.

Igazán nem vagyok egy nagy sportrajongó, de a képernyő előtt magával ragad a verseny hangulata: tippelek, számolok, szurkolok. Magyar érem is született, voltak jó helyezéseink, vagy éppen sikerült sok évtizedes magyar rekord megdöntése. Volt, aki döntőbe se jutott, de az elért eredményének is tudott örülni és környezetét is beragyogta őszinte, pozitív kisugárzása. Gratulálhatunk, mi is velük örülhettünk.

Atlétika. Kicsit ízlelgetem a szót, felelevenítem az ide tartozó sportágakat. Értékelünk minden helyezést, részvételt, de vannak sportágak, melyekben még eredményesebb nemzetünk. Gondolok itt a vizes sportokra. Na, igen. Víz. Úszás. Úszás különböző távokon, esetleg nyíltvízen, vagy szinkron. Úszás nélkül persze nincs műugrás, evezés, kajak-kenu, de még csak (sokunk szívéhez igazán közel álló) vízilabda sem.

Úszás. Úszás, ami elképzelhetetlen uszoda nélkül. Valóságban, pedig itt a második év, amikor a gyerekeknek csupán a nyári úszótáborban van lehetőségük (egyéni igények, lehetőségeik mentén), hogy megtanuljanak úszni.

Kimarad az iskolarendszerű úszásoktatás. Vajon meddig?

Elképzelhető, hogy rendszerűvé válik és egy egész (esetleg több) generáció elesik ettől, a korábban jól bevált lehetőségtől?

Politikai eszmefuttatás nélkül … de összeegyeztethető ez a mindennapos testnevelés elvével? Valójában elv, hiszen a témában hozott döntés, automatikusan nem többszörözte meg a tornatermek számát. Ezen is segített, segíthetett az uszoda.

Legyen egy gondolat Kalocsáé. Már hozzá szoktunk, hogy a termál rész jó ideje nem működik, csak egy torzóként rajzolódik elsősorban az uszoda közönsége, de akár az útról odapillantó emberek számára.

… no, de már a medencék sem? Tényleg oly picinyke e város?

… és gyorsan megjegyzem vonzáskörzete, hogy be kell zárni?

… és már szeptember 1. napján?

Hát e dátum, ebben az évben nem csak az iskolakezdésről lesz ’nevezetes.

Igaz, naptári őszkezdet, de ez egyúttal feltétlenül és biztos, költségnövekedést eredményező fűtést jelent? Szelet-esőt-hideget? Mit mutatnak az elmúlt évek meteorológiai adatai, vagy akár ez előrejelzések?

Újabb kérdés: tényleg a teljes bezárás indokolt?

Üdvözöljük és igazán örülünk, hogy (jelenlegi információk szerint) a szaunát heti néhány nap működtetni fogják. Nem lehetne ezen napokon (ha már az előbbi okán, úgy is kell személyzet, vélelmezem a későbbiekben némi fűtés), de legalább hetente két nap biztosítani az úszás lehetőségét?

… és még annyi mindent nem is említettem.

Mondjuk a munkaerőgazdálkodást, vagy azt, hogy sokak számára ez közösségi program, baráti társaságok megszokott időtöltése, nem is említve – mozgásszegény világunkban – a legkíméletesebb sportolási forma.

Tágabb megközelítésben kezdtem. Befejezésül újra felveszem bevezetésem fonalát:

nem csak e sport, annak tanítása marad el, elmaradnak az edzések is.

Természetesen az úszásé, de téli időszakban a vizes sportágak száraz edzése melletti uszodaiak is. Mindezek következtében hova tovább képesek lesznek a döntéshozóink még meglepődni is azon, hogy majd elmaradnak a sportági érmek, eredmények?

(Olvasói levél)