2026.május.20 szerda
HomeKözéletMilyen is az a narancssárga paradicsom? – és még Jónásról is pár...

Milyen is az a narancssárga paradicsom? – és még Jónásról is pár gondolat

Ruppáner János írása

Jónás a Bibliában egy nem igazán fontos próféta, a magyar kultúrtörténetben Babits Mihály Jónás könyve c. műve által lett közismert (sokak által ismert). Az írásnak egyik szállóigéje:

„Vétkesek közt cinkos, aki néma.”

S itt kissé bajban vagyok, miről is írjak: A totál csőd oktatásügyről? A sok orvos és a többi kórházi dolgozó hihetetlen odaadó munkája mellett is összeomló magyarországi egészségügyről? A döbbenetes mértékű inflációról?

Ezek nekem itt és most azonban túl fajsúlyos témák, rövidke írásomban ezek szóba sem jöhetnek, inkább szólnék a csasztuskákról. Csasztuskák kis hazánkban főleg az 50’-es években voltak jellemzők, effélék:

Megismerni a kulákot fekete házáról … (A megismerni a kanászt … dallamára)

És tovább …

Már minálunk babám, Már minálunk babám,
Az jött a szokásba.
Darabbérezéssel, normarendezéssel dolgozunk a gyárba.
Jobboldali szocdem beszélhetsz, ám
Én leszek ezután a Rákosi Művek első élmunkása.

Zömében politikai tartalmúak voltak ezek, elvétve azért politikamentes csasztuskák is születtek, pl.:

 „Már ezután gatya nélkül járok!
  Lóg a tököm, nevetnek a lányok,
  Barna kislány gondolja magába,
  Jobb vóna ha bennem kalimpálna!”

Rég volt mindez, ám szerintem csasztuskát kreálni nem bűn ma sem, magam is megtettem nemrégiben, íme:

Szájer Józsi csendesen, lecsúszott az ereszen, az ereszen… (Nyilván az Esik eső csendesen… közismert dallamával)

Ám robbant a petárda, 2021 szilvesztekor maga OV (akárhány) még mindig miniszterelnök gyütt elő egy csasztuskával, miszerint: Piros volt a paradicsom, nem sárga, …

Aztán ez terjed és fertőz, mint a covid.

S itt kér szót Jónás, miszerint tök mindegy, hogy mit böfög és nyerít a tömeg vagy éppen OV (akárhány), az igaz szókat ki kell mondanunk, akkor is, ha ez most esetleg sokaknak – a tömegnek – nem tetszik.

A Piros volt (lesz) a paradicsom … kezdetű cigány mulatónótát fiatalon, főleg katonakoromban – anno – magam is szívesen danoltam, s aligha véletlen, hogy kiváló cigány énekesek. pl. Szécsi Pál, Kovács Apollónia is énekelték. Ez – az eredeti – mulatozáskor egy eléggé jó nóta. Az OV (akárhány) által ebből kreált csasztuska viszont szánalmas és merénylet a magyar (és a magyar cigány) kultúra ellen.

Ám akinek tetszik, danássza – lelke rajta

S mivel is zárhatnám kis szösszenetemet, mint egy csasztuskával:

Piros volt a paradicsom, nem sárga, Orbán Viktor elmehet a csudába!

(Az utolsó szó alternatív, ízlés szerint módosítható!)

Jónás próféta nevében is, Ruppáner János nyugalmazott tanár

Ez egy véleménycikk, nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.

RELATED ARTICLES

LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here

Most Popular

Recent Comments

Zoltán Szarka on TEIT, ŐK OTT ÉRTEKEZTEK
Molnár Péter on ÖSSZETÖRT A PORCELÁN!
Vargacz Tamásné on Közmeghallgatás Kalocsán
Üsztöke László on Tervek és tények Kalocsán II.
Dargay Lajosné on Egy tüntetés után
Marsovszy László on Egy tüntetés után
Dargay Lajosné on Ezzel leszünk élhető város?
Perity Márta on Térhatás
Vargacz Tünde Mária on Rezsicsökkentett kultúra
dargay márta on Moderátorképzés Kalocsán
Szarka Zoltán on Megmaradnak a gesztenyefák!
Szepesi Magdolna on Az Ő-szinténről őszintén
Szarka Zoltán on A nép szüli a diktátorokat!
Szarka Zoltán on Merre visz az út? 1.
Asztrik szelleme on Merre visz az út? 1.
Szarka Zoltán on Meddig fokozható?
Szarka Zoltán on Itt valaki nem mond igazat
Dargay Márta on Városgazdák Kalocsán
Szarka Zoltán on 2021. március 15.
Szarka Zoltán on Miénk itt a tér
Szarka Zoltán on „Ne féljetek!”
nextmayor on Fátlanság
Szarka Zoltán on Fátlanság
Szarka Zoltán on Trianon, egy kicsit másképp
Márta Dargay on Vasárnap gyermeknap
Szarka Zoltán on Mert emberből vagyunk
Márta Dargay on A színe meg a fonákja
Benyada Jenő on Réfy Vilmos: Gondolataim
Benyada Jenő on Réfy Vilmos: Gondolataim
Gottschall Péterné on Réfy Vilmos: Gondolataim
Márta Dargay on Réfy Vilmos: Gondolataim
Kovács János on Otthon, édes otthon…
Márta Dargay on Furcsa, csendes ünnep
Réfy Vilmos György on Egy elmaradt fesztivál margójára
Márta Dargay on A Te Valentinod
Zoltán Szarka on Sürgető szükségeink
Réfy Vilmos György on Sürgető szükségeink
Réfy Vilmos György on A sofőr… vajon ittas volt?
Réfy Vilmos György on A sofőr… vajon ittas volt?
Réfy Vilmos György on Képviselők vagyonnyilatkozatai 2019.
Márta Dargay on Lezárult, de nincs vége!
Szűcs Csaba on Legyen, vagy ne legyen?
Ocskó Vendel on Legyen, vagy ne legyen?
Réfy Vilmos György on Ördögi paradicsom
Réfy Vilmos György on Ördögi paradicsom
Réfy Vilmos György on „Össze kéne szedni a szilvát!”
Réfy Vilmos György on Elektromos autózás 2. rész
Gerencsér-SzegezdiGabi on Múlt, jelen, jövő a Schöffer Múzeumban
Réfy Vilmos György on Király Róbert „új” pályán
Török István on Elektromos autózás 2. rész
Réfy Vilmos on Karácsonyi „ének”
Király Róbert on Karácsonyi „ének”
Kvalla Gábor on Karácsonyi „ének”
Bolváriné Gärtner Anikó on Király Róbert „új” pályán
Oriza Triznyák on L-Kallódó november
Szűcs Csaba on Bemutatkozunk
Miklós Balázs on L-Kallódó november
Vörös András on Bemutatkozunk