2025.november.09 vasárnap
HomeLevelesládaDemo(cso)krácia

Demo(cso)krácia

Mikor valaki leírja a médiában, hogy a város első embere, rögtön a település polgármesterére gondol az ember. Vajon miért? Mert ezt sugallja számunkra minden hírforrás. Most nézzük meg mi is a helyzet valójában! Azt tudjuk, hogy az önkormányzat a település (mi esetünkben Kalocsa) lakossága. Az itt élő emberek öt évente választanak maguknak képviselőket, és polgármestert. No, nem azért hogy nekik, hanem hogy nekünk jobb legyen! Ezek a megválasztott személyek tőlünk kapnak tiszteletdíjat és fizetést azért, hogy a mi véleményünket képviselve hozzanak határozatokat, a mi érdekünkben. Tehát, mi vagyunk a képviselőknek és a polgármesternek a munkáltatói, vagyis a főnökei. A képviselő-testületnek és a polgármesternek a mi véleményünket kéne jogi formulákba önteni. 

Mi a helyzet az országgyűlési képviselőnkkel? Neki mi lenne a dolga? Mivel mi választók (önkormányzatok) küldjük őt szavazatainkkal a parlamentbe, neki is az lenne a feladata, hogy választói akaratát érvényesítse. Ő is a mi alkalmazottunk. Ő is tőlünk kapja a fizetését. Neki is mi vagyunk a munkáltatói!  Menjünk egy kicsit tovább, kik a miniszterek? Megnevezésük a latin minister szóból ered, melynek eredeti jelentése: szolga illetve segéd. A demokrácia szabályai szerint tehát ők is a mi szolgálóink, fizetésüket is tőlünk kapják. Ezek a dolgok azért jutottak eszembe, mert a „szolgáink” és „képviselőink” úgy döntöttek a parlamentben, hogy a rendőrök (de írhatnék másokat is) fizetése tíz százalékkal emelkedik, a polgármestereké, meg az alpolgármestereké pedig közel negyven százalékkal. Teszik ezt úgy, hogy nemhogy minket munkáltatókat, de még a menhelyi kutyákat sem kérdezték meg erről! A hab a tortán pedig az, hogy ezt a költséget, nekünk munkáltatóknak kell kigazdálkodnunk! Erről szól azt a bölcs mondás, hogy „más dárdájával veri a bozótot.”  Ne is takargassuk a számokat. A polgármester úr fizetése: 1.121.250,- Ft, az alpolgármester úré pedig 897.000,-Ft. 

Erre mondja azt a polgármester úr testületi ülésen: „…Nem éreznénk azt, hogy túl lennénk fizetve…ne nekem rója fel a fizetésemelést, mely a személyemtől, ez teljesen független…És én képviselő úr, a Kalocsa város lakosságának a felhatalmazása alapján ülök a polgármesteri székben, tehát, én azért végzem ezt a munkát, mert Kalocsa város lakosságának többsége így döntött.”  Ezt azért nem kellett volna mondania polgármester úr! Mert nem igaz, amit Ön állít, hogy „Kalocsa városának többsége így döntött.” A valóság az, és ezt elolvashatja Kalocsa város önkormányzatának honlapján, hogy a 13.295 fő választóból, Önre mindössze 3.295 fő szavazott. A 3.295 fő pedig még Kalocsai választó polgárainak a negyedét sem éri el!

Tisztelt polgármester úr! Nem csupán az a baj, hogy Öntől független a béremelésük, hanem az, hogy tőlünk, munkáltatóktól is független. Csak úgy kérdezem, tud-e olyan, nem politikai munkáltatót az országban, aki nem szólhat bele alkalmazottjai fizetésének emelésébe? Mert mi, kalocsai választók az Önök munkáltatói vagyunk!

olvasói levél – moci

RELATED ARTICLES

LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here

Most Popular

Recent Comments

Zoltán Szarka on TEIT, ŐK OTT ÉRTEKEZTEK
Molnár Péter on ÖSSZETÖRT A PORCELÁN!
Vargacz Tamásné on Közmeghallgatás Kalocsán
Üsztöke László on Tervek és tények Kalocsán II.
Dargay Lajosné on Egy tüntetés után
Marsovszy László on Egy tüntetés után
Dargay Lajosné on Ezzel leszünk élhető város?
Perity Márta on Térhatás
Vargacz Tünde Mária on Rezsicsökkentett kultúra
dargay márta on Moderátorképzés Kalocsán
Szarka Zoltán on Megmaradnak a gesztenyefák!
Szepesi Magdolna on Az Ő-szinténről őszintén
Szarka Zoltán on A nép szüli a diktátorokat!
Szarka Zoltán on Merre visz az út? 1.
Asztrik szelleme on Merre visz az út? 1.
Szarka Zoltán on Meddig fokozható?
Szarka Zoltán on Itt valaki nem mond igazat
Dargay Márta on Városgazdák Kalocsán
Szarka Zoltán on 2021. március 15.
Szarka Zoltán on Miénk itt a tér
Szarka Zoltán on „Ne féljetek!”
nextmayor on Fátlanság
Szarka Zoltán on Fátlanság
Szarka Zoltán on Trianon, egy kicsit másképp
Márta Dargay on Vasárnap gyermeknap
Szarka Zoltán on Mert emberből vagyunk
Márta Dargay on A színe meg a fonákja
Benyada Jenő on Réfy Vilmos: Gondolataim
Benyada Jenő on Réfy Vilmos: Gondolataim
Gottschall Péterné on Réfy Vilmos: Gondolataim
Márta Dargay on Réfy Vilmos: Gondolataim
Kovács János on Otthon, édes otthon…
Márta Dargay on Furcsa, csendes ünnep
Réfy Vilmos György on Egy elmaradt fesztivál margójára
Márta Dargay on A Te Valentinod
Zoltán Szarka on Sürgető szükségeink
Réfy Vilmos György on Sürgető szükségeink
Réfy Vilmos György on A sofőr… vajon ittas volt?
Réfy Vilmos György on A sofőr… vajon ittas volt?
Réfy Vilmos György on Képviselők vagyonnyilatkozatai 2019.
Márta Dargay on Lezárult, de nincs vége!
Szűcs Csaba on Legyen, vagy ne legyen?
Ocskó Vendel on Legyen, vagy ne legyen?
Réfy Vilmos György on Ördögi paradicsom
Réfy Vilmos György on Ördögi paradicsom
Réfy Vilmos György on „Össze kéne szedni a szilvát!”
Réfy Vilmos György on Elektromos autózás 2. rész
Gerencsér-SzegezdiGabi on Múlt, jelen, jövő a Schöffer Múzeumban
Réfy Vilmos György on Király Róbert „új” pályán
Török István on Elektromos autózás 2. rész
Réfy Vilmos on Karácsonyi „ének”
Király Róbert on Karácsonyi „ének”
Kvalla Gábor on Karácsonyi „ének”
Bolváriné Gärtner Anikó on Király Róbert „új” pályán
Oriza Triznyák on L-Kallódó november
Szűcs Csaba on Bemutatkozunk
Miklós Balázs on L-Kallódó november
Vörös András on Bemutatkozunk