Volt politikusként egyre többször kérdezik meg a véleményem a jelenlegi politikai helyzetről magánbeszélgetések alkalmával, de politikával foglalkozó emberek, médiumok is. Az intézményesített politikai munkát tudatosan iktattam ki az életemből, de az ilyen megkeresések alkalmával ún. utórezgések még vannak. Hogy miért jutottam a politikai tevékenységem abbahagyására az egy másik történet, de ettől függetlenül figyelemmel kísérem a történéseket, és hát kibicnek semmi sem drága alapon, ha megkérdeznek, örömmel válaszolok.
Nos, ha mai politikai helyzetről kellene bármit mondani, akkor biztosan azzal kezdeném, hogy a jelenlegi társadalmunk sok-sok éve túlságosan is átpolitizált. Szinte minden társadalmi kérdés bekerül a politikai térbe, ahol aztán parttalan vita kezdődik az adott kérdésről. Ennek oka a politikai logika alapján a szavazótábor egybentartása, és növelése. Mondhatjuk azt, hogy választás 4 évente van, de a kampány gyakorlatilag folyamatos ezzel a módszerrel. Ugyanakkor ez is csak egy tünete egy sokkal mélyebb problémának, mely egyúttal ki is vezet minket a napi politikai verkli utcájából egy pillanatra.
Az átpolitizáltság jelensége mögött a szakmai, érvek menti, célorientált, ha úgy tetszik opportunista politika hiánya jelenik meg abban az értelemben, hogy a politika nem a feladatok megoldása érdekében tesz lépéseket, hanem csupán önmaga fenntartását tartja szem előtt. Érzelmekre ható, egyszerű üzenetekben kommunikáló, alapjaiban egy külsőségeket előtérbe helyező politizálás zajlik, ahol a résztvevők az „ideológiájuk” alapján megfogalmaznak állításokat, alaptéziseket, és azt mondják ez a mi véleményünk és ez egy erkölcsileg helyes álláspont. Aki ezzel nem ért egyet az áruló és nem szolgálója a nagyobb ügynek. Ez az attitűd oda vezetett, hogy Magyarország politikai értelemben kétpólusúvá vált. A legrosszabb pedig, hogy ezek a pólusok nem kiegészítői, hanem ellenségei, ellentettjei, ellenérdekeltjei egymásnak. Ennek következményeként a szakmai érvek, a politika csimborasszója elveszett, a stratégiai gondolkodás szinte eltűnt, és helyét átvette a zsigeri gyűlölet a „hozzám képest” másik oldalon lévővel szemben.
És itt jön a saját véleményem – lehet mondani, hogy sokra nem megyek vele – miszerint ennek a helyzetnek az egyik oka, hogy az az ellentét aminek nevében oly heves indulattal gyűlöljük egymást, gyakorlatilag nem létezik.
A mai pártok nem reprezentálják a jobb és baloldali értékrendet. De nem azért, mert ügyetlenek lennének, hanem azért, mert ezek az ideológiák mára nem aktuálisak. A liberális világ, kontra konzervatív életszemlélet nem a 21. század társadalmi kérdése.
A 18-19. században ezeket a csatákat megvívták, és voltak „utórezgései” a 20. században is.
Mára sokkal gyakorlatiasabb feladatok elébe nézünk. Ha úgy tetszik korunk igyekszik visszarángatni minket az ideák világából egy gyakorlatiasabb szemlélet talajára, ahol sok fontos problémára kell megoldást találnunk. Digitalizáció, ökológiai válság, népességrobbanás… Vegyünk egyetlen kérdést.
Az internet ilyen fokú térhódítása és a digitalizáció jelenlegi mértékét figyelembe véve vajon helyes és hasznos képzés zajlik-e a közoktatásban? Biztos megállja még a helyét az a tananyag, ami zömében ugyan az, mint 30 éve? Amikor minden tudás elérhető egy telefonról, mennyire versenyképes a lexikális tudásra épített közoktatás?
Manapság csillogó kereteket látunk a politikában nagyon kevés tartalommal.
Ha a feladatainkat és a lehetőségeinket nézzük, akkor nem elegendő az a politikai üzenet, hogy „összefogva leváltjuk”, vagy hogy „szabadságharcot vívunk és megmutatjuk mindenkinek”.
Egy anekdota – melynek valósága nem bizonyított – Max Planck-nak tulajdonítja a piszok fogalmának egzakt definícióját.
Planck azt mondta, hogy:
Piszok minden, ami nincs a maga helyén és a maga idejében. Például, a vaj a kenyeremen nem piszok, de a nadrágomon igen.
Ha Planck fenti definícióját elfogadjuk, akkor beláthatjuk, hogy nagyon sok „takarítani való” van.
Ez egy véleménycikk.
[wonderplugin_audio id=”1″]