2025.december.05 péntek
HomeKözéletÁlca nélkül? - egy kedves olvasónk gondolatai a maszkviselésről

Álca nélkül? – egy kedves olvasónk gondolatai a maszkviselésről

Értem én, hogy pandémia van. Azt is, hogy a legjobb mindenkinek az, ha nem kapja el a vírust. Fegyelmezettnek kell lennünk, mert ezt kívánja meg a társas együttélés íratlan szabálya, valamint sok esetben az írott törvény betűje is.

De könyörgöm! Amikor egy félig kihalásra emlékeztető városban egyedül kerékpározik valaki az utcán, akkor miért kell maszkot viselnie? Reggelente a gyerekek iskolába menet miért viselnek maszkot az utcán, ahol egymástól több tíz méterre vannak? A párommal a délutáni séta közben miért viseljünk maszkot, amikor senki nincs még az utcában sem?

Ez ugye a vasutas szabály. (Gy. k.: „A sorompó mindig zárva van, ez a normális helyzete.”)

Nem is lenne ezzel gond, ha egységesen, mindenhol előírnák a maszkviselés kötelezettségét, de ugye nem ez a helyzet. Még az empátiájáról kevésbé ismert végrehajtó hatalom (kormány) képviselője is a települések vezetőinek hatáskörébe utalta a döntést. Magyarul: a POLGÁRMESTER dönti el, hogy hol és mikor kell maszkot viselni egy-egy településen. (Jó, tudom, hogy csak a 10.000 fő felettieken…)

Itt van ez a mi polgármesterünk. Nagyon szereti a városát, ez ömlik mindenhonnan. Védekezünk csőstül, családostul, szóval kezd terjengeni az izzadtságszag. A nagy védekezésben nem vesszük észre, hogy a világ elhaladt mellettünk, és a kollégák valahogy megfontoltabban kezelik a „maszkolás” kérdését. Nincs arra idő a nagy védekezésben, hogy körülnézzünk a városunkban, mert még a végén észre kellene venni, hogy a szemétdombocskánkon nincs is akkora tömeg, mint ahogy elképzeltük, tehát a vírus nemigen tud új gazdákra lelni. Vannak persze „zsúfolt” részek, a piac, a sétálóutca (majdnem ide írtam a főteret is J), ahol már találkozhatunk is emberekkel, itt persze indokolt lehet a félelem és a maszkviselés. Ezért van más városokban olyan szabályozás, ahol területenként, esetleg időszakonként tették kötelezővé az álcázást.

Biztosan sokan elégedetlenkednek, mert a hét végén (cseppet sem) kedves vezetőnk szigorúan leintette dicső népét, és vasszigorral hallgattatta el a fülének nem tetsző hangokat.

Azért jelezném, hogy itt vagyunk. Sokan vagyunk, és egyre többen leszünk. Kéretik észrevenni minket is!

Ugye milyen jó, hogy nem ellenzéki város vagyunk?

Ez egy véleménycikk.

[wonderplugin_audio id=”1″]

RELATED ARTICLES

Most Popular

Recent Comments

Zoltán Szarka on TEIT, ŐK OTT ÉRTEKEZTEK
Molnár Péter on ÖSSZETÖRT A PORCELÁN!
Vargacz Tamásné on Közmeghallgatás Kalocsán
Üsztöke László on Tervek és tények Kalocsán II.
Dargay Lajosné on Egy tüntetés után
Marsovszy László on Egy tüntetés után
Dargay Lajosné on Ezzel leszünk élhető város?
Perity Márta on Térhatás
Vargacz Tünde Mária on Rezsicsökkentett kultúra
dargay márta on Moderátorképzés Kalocsán
Szarka Zoltán on Megmaradnak a gesztenyefák!
Szepesi Magdolna on Az Ő-szinténről őszintén
Szarka Zoltán on A nép szüli a diktátorokat!
Szarka Zoltán on Merre visz az út? 1.
Asztrik szelleme on Merre visz az út? 1.
Szarka Zoltán on Meddig fokozható?
Szarka Zoltán on Itt valaki nem mond igazat
Dargay Márta on Városgazdák Kalocsán
Szarka Zoltán on 2021. március 15.
Szarka Zoltán on Miénk itt a tér
Szarka Zoltán on „Ne féljetek!”
nextmayor on Fátlanság
Szarka Zoltán on Fátlanság
Szarka Zoltán on Trianon, egy kicsit másképp
Márta Dargay on Vasárnap gyermeknap
Szarka Zoltán on Mert emberből vagyunk
Márta Dargay on A színe meg a fonákja
Benyada Jenő on Réfy Vilmos: Gondolataim
Benyada Jenő on Réfy Vilmos: Gondolataim
Gottschall Péterné on Réfy Vilmos: Gondolataim
Márta Dargay on Réfy Vilmos: Gondolataim
Kovács János on Otthon, édes otthon…
Márta Dargay on Furcsa, csendes ünnep
Réfy Vilmos György on Egy elmaradt fesztivál margójára
Márta Dargay on A Te Valentinod
Zoltán Szarka on Sürgető szükségeink
Réfy Vilmos György on Sürgető szükségeink
Réfy Vilmos György on A sofőr… vajon ittas volt?
Réfy Vilmos György on A sofőr… vajon ittas volt?
Réfy Vilmos György on Képviselők vagyonnyilatkozatai 2019.
Márta Dargay on Lezárult, de nincs vége!
Szűcs Csaba on Legyen, vagy ne legyen?
Ocskó Vendel on Legyen, vagy ne legyen?
Réfy Vilmos György on Ördögi paradicsom
Réfy Vilmos György on Ördögi paradicsom
Réfy Vilmos György on „Össze kéne szedni a szilvát!”
Réfy Vilmos György on Elektromos autózás 2. rész
Gerencsér-SzegezdiGabi on Múlt, jelen, jövő a Schöffer Múzeumban
Réfy Vilmos György on Király Róbert „új” pályán
Török István on Elektromos autózás 2. rész
Réfy Vilmos on Karácsonyi „ének”
Király Róbert on Karácsonyi „ének”
Kvalla Gábor on Karácsonyi „ének”
Bolváriné Gärtner Anikó on Király Róbert „új” pályán
Oriza Triznyák on L-Kallódó november
Szűcs Csaba on Bemutatkozunk
Miklós Balázs on L-Kallódó november
Vörös András on Bemutatkozunk