2025.december.08 hétfő
HomePolitikaEgy korszak vége

Egy korszak vége

Gyurcsány Ferenc közéleti visszavonulása mindenképpen fordulópontot jelent a magyar belpolitikában!

A bejelentés kapcsán a magánéleti vonatkozás is jelentős, de mivel ez nem közügy, ennek bárminemű említésétől eltekintenék. Bár a konteók azonnal szárba szökkentek, ezek ellenőrizhetetlensége szintén higgadtságra int.

Amivel érdemes foglalkozni az maga közéleti visszavonulás!

Nem tudhatjuk mit jelent ez pontosan, de annyi elmondható, hogy ez fordulópont!

Ha visszanézünk a múltba, akkor láthatjuk, hogy a jelenlegi status quo kialakulása valamikor 2004-ben kezdődött. Medgyessy Péter bukása, majd Gyurcsány Ferenc felemelkedése és a 2006-os választások egyértelmű alakítói voltak az utóbbi 19 évnek.

Nyilvánvaló, hogy az a fajta hatalomgyakorlás, ami 2010 óta zajlik és minden ezzel járó folyamat nagy részben a Fidesz-KDNP politikája, de nem tehetjük meg, hogy figyelmen kívül hagyjuk, hogy a magyar baloldal, mint politikai erő, 2006 óta nem tudott önmagára találni és képtelen potenciális politikai alternatívát nyújtani az ország vezetésére.

A jelenlegi berendezkedésben a baloldal és Gyurcsány Ferenc felelőssége megkérdőjelezhetetlen.

A mai bejelentés egy korszak végét jelenti.

Egy olyan több, mint 20 éves korszak végét mely közvetett hatások révén a rendszerváltás egyik utolsó bástyája.

Szerkesztőségünk a bejelentés kapcsán megkereste a helyi DK szervezetet, akik nem kívánták kommentálni a bejelentést.

RELATED ARTICLES

LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here

Most Popular

Recent Comments

Zoltán Szarka on TEIT, ŐK OTT ÉRTEKEZTEK
Molnár Péter on ÖSSZETÖRT A PORCELÁN!
Vargacz Tamásné on Közmeghallgatás Kalocsán
Üsztöke László on Tervek és tények Kalocsán II.
Dargay Lajosné on Egy tüntetés után
Marsovszy László on Egy tüntetés után
Dargay Lajosné on Ezzel leszünk élhető város?
Perity Márta on Térhatás
Vargacz Tünde Mária on Rezsicsökkentett kultúra
dargay márta on Moderátorképzés Kalocsán
Szarka Zoltán on Megmaradnak a gesztenyefák!
Szepesi Magdolna on Az Ő-szinténről őszintén
Szarka Zoltán on A nép szüli a diktátorokat!
Szarka Zoltán on Merre visz az út? 1.
Asztrik szelleme on Merre visz az út? 1.
Szarka Zoltán on Meddig fokozható?
Szarka Zoltán on Itt valaki nem mond igazat
Dargay Márta on Városgazdák Kalocsán
Szarka Zoltán on 2021. március 15.
Szarka Zoltán on Miénk itt a tér
Szarka Zoltán on „Ne féljetek!”
nextmayor on Fátlanság
Szarka Zoltán on Fátlanság
Szarka Zoltán on Trianon, egy kicsit másképp
Márta Dargay on Vasárnap gyermeknap
Szarka Zoltán on Mert emberből vagyunk
Márta Dargay on A színe meg a fonákja
Benyada Jenő on Réfy Vilmos: Gondolataim
Benyada Jenő on Réfy Vilmos: Gondolataim
Gottschall Péterné on Réfy Vilmos: Gondolataim
Márta Dargay on Réfy Vilmos: Gondolataim
Kovács János on Otthon, édes otthon…
Márta Dargay on Furcsa, csendes ünnep
Réfy Vilmos György on Egy elmaradt fesztivál margójára
Márta Dargay on A Te Valentinod
Zoltán Szarka on Sürgető szükségeink
Réfy Vilmos György on Sürgető szükségeink
Réfy Vilmos György on A sofőr… vajon ittas volt?
Réfy Vilmos György on A sofőr… vajon ittas volt?
Réfy Vilmos György on Képviselők vagyonnyilatkozatai 2019.
Márta Dargay on Lezárult, de nincs vége!
Szűcs Csaba on Legyen, vagy ne legyen?
Ocskó Vendel on Legyen, vagy ne legyen?
Réfy Vilmos György on Ördögi paradicsom
Réfy Vilmos György on Ördögi paradicsom
Réfy Vilmos György on „Össze kéne szedni a szilvát!”
Réfy Vilmos György on Elektromos autózás 2. rész
Gerencsér-SzegezdiGabi on Múlt, jelen, jövő a Schöffer Múzeumban
Réfy Vilmos György on Király Róbert „új” pályán
Török István on Elektromos autózás 2. rész
Réfy Vilmos on Karácsonyi „ének”
Király Róbert on Karácsonyi „ének”
Kvalla Gábor on Karácsonyi „ének”
Bolváriné Gärtner Anikó on Király Róbert „új” pályán
Oriza Triznyák on L-Kallódó november
Szűcs Csaba on Bemutatkozunk
Miklós Balázs on L-Kallódó november
Vörös András on Bemutatkozunk