„Vigyázzunk egymásra!”- hirdeti a média, az írott sajtó. A kereskedelmi üzletláncok, a bankok, a telefontársaságok, és néhány olyan termék gyártója, aki megengedheti magának a milliós költséget, empatikus reklámokat tesz közzé családokról, nagyikról, gyermekekről, barátokról; vagy saját dolgozóiról a „Segítsük egymást”, a „Maradj otthon”, vagy az „Együtt könnyebb” szlogenekkel. A reklám-szakemberek gyorsan váltottak: a termékek, szolgáltatások reklámozása helyett az emberi érzésekre apellálva, összefogást hirdetve (mégis csak) reklámozzák magukat. Kitűnő marketing fogás! A híradókban a koronavírus a fő téma; a sajtó tele van a megtett és meg nem tett intézkedésekkel. Néhány kereskedelmi csatorna karanténos műsorokat gyárt, amelyek sokszor súrolják az ízléstelenség határait – vagy olykor át is csapnak azon. Már a csapból is ez folyik…
Az igazán empatikus emberek, a szeretni, érezni tudók, a segíteni akarók a mindennapjaikban tettekre fordítják a hangzatos szlogeneket. Icu néninek kertje van. Virágokat nevelget, ebből egészíti ki kevéske nyugdíját. A gyermekei messze élnek, így társasága a szomszédság, és a piaci közönség. A mindig mosolygós néni azonban most hiányzik a piacról. Fél a fertőzéstől, nem megy piacolni. Persze tavasz ebben az évben is van (SZERENCSÉRE), a virágok is kinyílnak. A tulipánok, a nárciszok a temetőbe kerültek, s nemcsak a régen elhunyt, szerető férj, hanem az ismerősök sírjait is virágpompába borították. A napokban a gyöngyvirág ontja illatos, fehér harangocskáit. Icuka gondol egy merészet, este kosárnyit szed a virágokból. Megfájdul a dereka a nagy hajlongástól, mert bizony ezeket a szépségeket szálanként, egyesével kell begyűjteni. A konyhában, a hokedlin ülve aztán ízléses, illatozó csokrocskákat köt, mintha piacra szánná a portékat. Gondosan vízbe teszi, és kedves mosollyal aszott arcán aludni tér. Reggel korán kel, begyúr két tepsinyi krumplis pogácsát. Amíg kel, majd sül a tészta, a kamrában celofánpapír után kutat, a suhogós lapokat a tésztavágó késsel feldarabolja. A langyos pogácsákat négyesével becsomagolja, kosárba teszi. A másik kosárkába a gyöngyvirág csokrok kerülnek, és Ő útnak indul a lakótelep felé. Kisváros, sokan ismerik egymást. Ő is tudja, hol lakik egyedül élő idősebb nő, férfi, vagy házaspár, akik talán hetek óta a négy fal közé zárva élik életüket. Az ajtó elé teszi a pogácsákat, a csokrot, becsenget, de nem várja meg, míg kicsoszog valaki. Nem vár köszönetet, boldog attól, hogy örömet szerezhetett, és a virágok sem nyíltak hiába.
Home office – vagy ahogyan a kislányok hallják otthon: hom ofisz. Mert otthon dolgozik anya és apa, oviba sem lehet menni. Apa a vendégszobában, anya a nappaliban rendezte be magának az irodáját. A kislányok új mesekönyveket, kifestőket, játékokat kaptak, hogy elfoglalják magukat. Jók is ezek az újdonságok, ideig-óráig. Nehéz megállni, hogy ne beszéljenek, viháncoljanak hangosan, mikor anya a gépnek beszél, vagy ne szaladjanak be apához valami fontosat kérdezni. Mert hát itthon vannak, de ez mégsem olyan, mint a hétvége, vagy amikor a szülők szabadságon vannak. Anya és apa együtt magyarázzák el, hogy most itthonról kell dolgozniuk, mert csak így folyhat a munka. Türelmesen beszélnek a kislányokkal, próbálják megértetni, mi folyik most a világban. Koronavírus… ez a leggyakrabban hallott szó, és most hozzájön a Home office. Anyának persze még reggelit, tízórait, ebédet, uzsonnát és vacsorát is kell készítenie. Csak apa jár bevásárolni, látják, amint maszkot húz az arca elé, odakészíti a gumikesztyűt a bevásárló lista mellé. Egyik nap a kosarakból több doboz színes ceruza, zsírkréta, és nagy csomag fehér papír kerül elő. A szülők leültetik az ebédlőasztal üresen maradt részére Mariannt és Kittit. Itt lesz a ti Home office irodátok, magyarázzák. Az a feladat, hogy a papírra, amire apa egy kis szöveget nyomtat (KÖSZÖNJÜK! Mariann & Kitti) rajzolni kell. És anya sok ilyen lapot hoz, a három, és ötéves kislányok munkához látnak. Kedvük szerint rajzolhatnak bármit a papírokra. Apa aztán bevásárláskor elviszi a lapokat a boltba, a gyógyszertárba, a pékhez. Csak leteszi, és mosolyog a maszk mögött. Otthon a kislányok komolyan veszik a feladatot. Gyűlnek a rajzok; apa a szomszéd mentős bácsi postaládájába is tesz egy jókora mennyiséget, kérve, juttassa el az egészségügyi dolgozóknak. Anyának még eszébe jut valami, és másnap apa egy laminálóval tér haza. Megváltoznak a feliratok a rajzolásra szánt lapokon: SZERETETTEL Mariann és Kitti. Ezeket a rajzokat laminálják, tucatszám teszik be a szatyorba egy flakon fertőtlenítőszer kíséretében, és mint apa elmeséli, a szociális otthonok kerítésére akasztja fel a csomagot.
Sok ilyen Icuka néni, Apa, Anya, Mariann és Kitti van az országban. Ők azok, akik tudják, érzik mit jelent az „Együtt könnyebb”, és – sokszor névtelenül -bearanyozzák mások napjait.
