„Az anyákban van valami, ami alatta marad és fölébe emelkedik a józan észnek. Az anyának ösztöne van! A teremtés végtelen és kiszámíthatatlan akarata él benne, az vezérli tetteit.”
Victor Hugo
A Föld sok-sok országában megünnepelik az anyák napját, ha nem is pontosan ugyanakkor, mint hazánkban. Nálunk május első vasárnapja az a nap, amely a családok életének alapjáról, az édesanyákról – és így a születésről, a szeretetről, tiszteletről is – szól.
Már az ókori görögök is megünnepelték az anyaságot – ők Rheának, az istenek anyjának ajánlották tavaszünnepüket. Angliában ez az alkalom vallási színezetet kapott az 1600-as években, ők a Húsvétot követő negyedik vasárnapot szentelték az édesanyák előtti főhajtásnak. Az USA-ban például 1872-ben ünnepelték először az anyák napját.
Magyarországon 1925-ben köszöntötték először külön ünnepnappal az édesanyákat a Magyar Ifjúsági Vöröskereszt kezdeményezésére, akkor még március 8-án. 1928-ban már miniszteri rendelet született az alkalom hivatalos iskolai ünneppé nyilvánításáról.
Természetesen az anyák napjának – és egyáltalán az anyai szeretetnek – az alkotóművészet minden ágában gyönyörű művek születését köszönhetjük. Regények, versek, szobrok, képek, és zeneművek hirdetik az anyaság dicséretét.
A 6300.hu szerkesztőségének tagjai tisztelettel köszöntik az édesanyákat. Tudjuk, hogy bármennyire is nehéz, most mellőzni kell a személyes látogatást, az ölelést, de kérjük, tartsák be mégis a „maradj otthon” szabályait! A szeretet nem formaságokon, hivatalos ünnepek megtartásán múlik, számtalan egyéb módja van, hogy megmutathassuk, mennyire fontos nekünk az édesanya, a családi kapocs.
Móra Ferenc: Anyának
Álmomban
az éjszaka
aranykertben jártam.
Aranykertben aranyfán
aranyrigót láttam.
Aranyrigó énekét
a szívembe zártam.
Ahány
levél lengedez
szélringatta ágon,
ahány harmatcsepp ragyog
fűszálon, virágon
Édesanyám, fejedre
annyi áldás szálljon.
Weöres Sándor: Buba éneke
Ó ha cinke volnék,
Útra kelnék,
Hömpölygő sugárban
Énekelnék --
Minden este
Morzsára, buzára
Visszaszállnék
Anyám ablakára.
Ó ha szellő volnék,
Mindig fújnék,
Minden bő kabátba
Belebújnék --
Nyári éjen,
Fehér holdsütésen
Elcsitulnék
Jó anyám ölében.
Ó ha csillag volnék
Kerek égen,
Csorogna a földre
Sárga fényem --
Jaj, de onnan
Vissza sose járnék,
Anyám nélkül
Mindig sírdogálnék.
