Hetek óta lépked felénk az ünnep, és ahogy közeledett, próbáltuk elfogadni a tényt: ez az ünnep nagyon más lesz, mint ahogyan azt megszoktuk a mostanra egyre jobban értékelt, nyugodtabb múltban.

Nyugodtabb? Talán nem is volt az, mert a rohanós hétköznapokat rohanós bevásárlás, majd rohanós ünnepnapok követték. Gyorsan megélni mindent, enni-inni, családokhoz, vagy wellness szállodákba utazni, ajándékokat rejteni a kertbe, tarkabarka díszekkel ékesíteni a lakást – csak gyorsan-gyorsan, egy hosszú hétvége az egész.

Most az élet meglassult körülöttünk. Kicsit csöndesebb lett, de nyugodt nem, hiszen a hírek félelmetes eseményekről szólnak, és nehéz szívvel éljük meg: a nem velünk élő családtagokkal, barátokkal nem ülhetünk egy asztalhoz, nem köszönthetjük együtt az ünnepet, közénk állt egy aprócska, szemmel nem is látható élőlény, egy vírus.

Sajnos, azt is látjuk, hogy sokan a fenyegető járványnak kiszolgáltatottan is úgy érzik: eljött a csakazértis ideje. Vagány dolognak vélik, hogy félvállról veszik az óvatosságra intő figyelmeztetéseket, a „miért pont én” jegyében próbálják megmutatni, hogy ők bezzeg nem félnek. Pedig most nem merészség kell, hanem óvatosság, egymásra figyelés. Ez pedig nem gyávaság, hanem saját magunk, családunk, és mindannyiunk érdekében joggal elvárt megfontoltság, felelősségvállalás.

Bátor pedig az, aki most is teszi a dolgát: orvos, ápoló, mentős, eladó, segítő civil, önkéntes munkás. Ünnepen, hétköznapon, hogy működjön az élet, ha takaréklángon is. Köszönet érte nekik.

Igen, ez egy másmilyen ünnep lesz, takaréklángon megélve. Szűkebb családi körben, utazás, locsolkodás nélkül – csendesen, a jövő, az élet, az eljövendő ünnepek érdekében. Erősítheti az összetartozás érzését, ám gyengítheti a biztonságérzetünket: egyszerre van jelen a kiszámíthatatlanná vált jövő miatti aggodalom, és a tettekre váltott erős hit, ami most is átsegíthet minket ezen a válságon.

Nem felejtettünk el valamit, valami fontosat erről a fontos ünnepről szólva? A szorongás és az azért is ünneplés között ingadozva? Húsvét a hívőknek Jézus Krisztus halála és feltámadása, a nem hívőknek a tavasz, az újjászületés örök csodája – és mindenkinek a reményt, a megváltást, a megújulást elhozó, gyönyörű ünnep.

Kívánunk mindenkinek hite szerint megélt, békés, reményt, örömet hozó, léleképítő húsvéti ünnepet!

A szép Húsvét
 

Odukat és kriptákat pattant
S bús árkokig leér a szava:
Ilyen a Húsvét szent tavasza
S ilyen marad.
 

Miért tudjon Ő az embervérrül,
Mikor künn, a Tavaszban
Minden csoda csodát csinál
S minden drága fizetség megtérül?
 

Óh, Tavasz, óh, Húsvét,
Emberek ősi biztatója,
Csak azt szórd szét köztünk:
Állandó a tavaszi óra
S ilyen marad.
 

Krisztus támad és eszmél,
Odukat és kriptákat pattant.
Van-e gyönyörűbb ennél?

Húsvét (Ady Endre)