Utolsó roham a piacon. Megvan minden? Hal, savanyú káposzta, darált hús, karaj vagy csirke, pulyka, zöldségek, dió és mák. Tej, vaj, tejszín, tejföl a hűtőben, az almák, a kamrában, a narancs társaságában. A citromot a sárga irigység gyötri, mert a narancsból a legszebbet már bevitték az adventi asztalra; szegfűszegekkel díszítve ott illatozik.
A házak, ablakok, erkélyek már ünnepi díszben pompáznak; a tereken, a körforgalmakban, a városháza bejáratánál, a sétáló utcában advent óta esténként ezernyi apró égő fénye köszönti – várja a karácsony közeledtét. A lépcsőházakban, vagy a kertváros nyitott konyhaablakain keresztül pompás illatok hullámzanak a levegőben. A készülő halászlé, az éppen kisült bejgli, a töltött káposzta, a pecsenyék illat kavalkádjába belesimul egy finom vanília. A hangok is különlegesek: a klopfoló erőteljes basszusa, a habverő csilingelő szopránja, a kés ütemes baritonja, a fakanál koccanó altja – olyanok együtt, mint egy karácsonyi zenemű. Csengettyűként hallik benne egy-egy gyermek kacagása, amint kinyalogatja a csokoládé krém maradékát. A szekerce suhogása, majd egy kiáltás: a mindenségit, megint elvágtam a kezem; jövőre tényleg műfenyőt veszek, hogy ne kelljen befaragni a talpba! Ütemes csattogása papucstalpaknak, amint hozza valaki a karácsonyi mintás ragtapaszt. Majd egy elégedett sóhajtás: de szép lett ez a fenyő! Illatok, hangok vegyülnek lélekemelő szonátává.
Buksi gyerkőcfejek kémlelik az eget, vajon lesz-e hó? Ki lehet-e próbálni majd az ajándékként kért sífelszerelést, vagy inkább okos telefont kellett volna kérni? Messzi, a nagyszülők otthonában megvolt a disznóvágás. Nagyapó éppen a szomszédnak meséli borfejtés közben, hogy jönnek ám majd a gyerekek, viszik haza a disznótorost, a hegy levét, a mosolygó almákat, a körtéket a padlásról, amik addigra megérnek az árpában. Persze, van a városban mindenféle bolt, meg áruház, de ilyen ízeket csak otthonról, ugye…
Amikor aztán kinyílik az utolsó ablakocska az adventi kalendáriumon, eljön az ünnep. Advent – eljövetel. Valahogyan lehalkul a világ, csendesebbek leszünk mi is. Várunk és reménykedünk, hogy jöhet a család, ebben a furcsa, a világot átfogó járvány közepette. Ünnepi ruhát öltünk, örömbe öltöztetjük a lelkünket. Állunk a szépen díszített fenyőfa körül, fogjuk egymás kezét. Van, ahol klasszikus karácsonyi dallam, van, ahol a Mennyből az angyal hallatszik, boldogság, öröm, béke látszik az arcokon. Talán kicsi árnyék, ha valaki nem lehet velünk; rájuk gondolunk tiszta szívvel. Ettől lesz szép az ünnep. A finom vacsora, a kedves ajándékok, koccintás, boldogság pohár. A hirtelen beálló csendben angyal suhan át a szobán. Behallatszik a székesegyház éjféli misére hívó hangja. Eljött az ünnep.
Boldog karácsonyt!
