Május 1-je nem csupán a munka ünnepe, hanem egy lehetőség arra, hogy egy kicsit megálljunk, kikapcsolódjunk, és közösen töltsük az időt családunkkal, barátainkkal. Régen a május elsejei megemlékezések, felvonulások és közösségi programok fő célja az volt, hogy összekovácsolják a társadalmat, erősítsék a közösséget.
Emlékszem, kislány koromban ezeken a napokon együtt töltöttük az időt családdal, barátokkal. A felnőttek beszélgettek, ettek ittak, mi, gyerekek pedig jól érezhettük magukat a programlehetőségek tömkelegében. Ám a régmúlt rendszer letűntével a majálisnak lassan ezek az értékei elvesznek.
Az Érsekkertben az idei majálison színes kulturális program várta a látogatókat az elmaradhatatlan néptánc bemutatókkal, gyermek előadással, egyéb látnivalókkal, este koncerttel. A kisszínpad folyamatosan ontotta a jobbnál jobb előadásokat. Klassz lehetőségek álltak rendelkezésünkre.
A kézműves kirakodóvásáron csuda dolgokat lehetett vásárolni. Akinek volt rá pénze, az a vurstliban is jól érezhette magát. Akinek még több volt, meg tudott ebédelni a pecsenyésnél, és talán még egy-két sörre is tellett.
Körhinta, dodgem, céllövölde, ugrálóvár, a kicsiknek horgászás, arcfestés vagy más játékok esetében a szülőknek gyakran nagy összegű jegyeket kellett vásárolniuk, hogy a gyermekek élvezhessék a programokat. Ez a pénzköltés azonban sok család számára terhet jelent, és a végén gyakran a gyerekek csalódottan, a szülők üres pénztárcával, anyagilag megterhelve térnek haza. A közösségépítő, családbarát május elsejei rendezvények helyét lassan átveszik a közösségi élményt nem igazán nyújtó, drága programok?
Valami hiányzik.
A mai majálisok Kalocsán talán már el is vesztették a régi időkből örökölt legnagyobb értéket, a közösségépítést, az emberek összekovácsolását, a korlátok nélküli szórakozás lehetőségét. A Békés Kalocsáért Egyesület ezt az értéket próbálta pótolni ingyenes programjával, és a Gesztenye sétányon a Békés labirintusba várta elsősorban a gyermekeket, természetesen szüleikkel együtt. A játékban bárki részt vehetett, és egy-egy kellemes órát tölthetett el. Érdekes volt látni, hogy a szülők vagy csak megpihenve, megelégedetten nézték az apróságok ügyeskedését, vagy együtt teljesítették gyermekeikkel a feladatokat. Volt olyan felnőtt aki kedvet kapott, és önállóan is teljesítette a távot, de „nagy kamaszok” is kisgyermekekké váltak, és önfeledten keresték az állomásokat. Sokan visszajöttek, sokan többször is. A labirintust Czajtányi Endrének köszönhetjük.
A játék lényege az volt, hogy az egyszerűen kiszalagozott útvesztőben össze-vissza elhelyezett 16 állomást egy titkos térkép alapján kellett sorrendben felfedezni, és a pecséteket összegyűjteni. A feladatot több nehézségi fokozattal teljesítették a látogatók. A labirintus természetesen ingyenes volt, és aki teljesítette, csupán csak egy cukorkát kapott jutalmul, mégis mosolygós arccal, sikerélménnyel, elégedetten távoztak a gyermekek, családok.
Bár a városi plakátra a programok közé nem kerültünk be, csupán saját magunk hívtuk a lakosságot, mégis a térképek fogyása alapján tudjuk, hogy több, mint 250-en látogatták meg Békés labirintust. Vendégein visszajelzései azt bizonyítják, hogy óriási igény van az ingyen elérhető elfoglaltságra, és egy egyszerű program is lehet nagyszerű.
A lehetőség ma is adott lenne arra, hogy a május elsejei ünnep valóban a közösség és a családok öröme legyen. Egy olyan nap, amikor az emberek ingyen vagy alacsony költségek mellett élvezhetik egymás társaságát, játékokat játszhatnak, és szabadon beszélgethetnek. Ez nemcsak költségkímélőbb, hanem sokkal tartalmasabb és emlékezetesebb is lehetne. Az elmúlt napokban szerzett tapasztalataink is megerősítettek ebben: a Békés Kalocsáért Egyesület által szervezett labirintus program, amely ingyenes volt, nagy sikert aratott. A résztvevők jól érezték magukat, és a rendezvény hangulata megidézte a régi május elsejei ünnepek hangulatát.
Ez a példa jól mutatja, hogy a közösségépítő május elsejék még ma is lehetnek az összetartozás és a jókedv ünnepei. Érdemes lenne újra felfedezni a hagyományokat, és olyan programokat is szervezni, amelyek mindenki számára elérhetők, nem pedig kizárólag pénztárca kérdése. Egy közösen eltöltött nap, ahol a játék, a beszélgetés és az élmények a főszereplők, sokkal értékesebb, mint a pénzért vásárolt szórakoztatás.
Indiai vendégünk csodálattal fedezte fel városunk adottságait. Jó lenne már használni is azokat.
Az a véleményem, hogy sajnos mára Kalocsán a programok mellet a majális közösségépítő funkciója elsilányult. Sosem volt még olyan üres a Gesztenye sétány, mint most. Mindössze öt sátrat állítottak. Hiányoztak a baráti társaságok, a civil szervezetek, a cégek, az iskolák, az emberek. Az idei ünnep tanulsága számomra, hogy talán a jövőre nézve a szervezők legnagyobb feladata lesz olyan körülményeket teremteni, amelyek ösztönzik a kitelepülést, nem csak várni kell a jelentkezőket, hanem megszólítani minden lehetséges társaságot. Talán egy tematika, egy jó ötlet alapján nem tudnak majd nemet mondani a hívásnak, hiszen biztos, hogy mindenki hozzá szeretne adni a város életéhez, csak meg kell teremteni számukra a lehetőséget.
A régmúlt rendszerből érdemes megőrizni azokat a pozitív értékeket, mint például a május elsejei közösségi élményei. Ezek a napok az összetartozásról, a közös ünneplésről és a közösségépítésről szóltak, és ma is értékes példát mutathatnak arra, hogyan lehet erősíteni a kapcsolatokat olcsón és mindenki számára elérhető módon.
Kívánjunk hát magunknak és jövő generációinknak olyan május elsejéket, ahol a közösség ereje, a családok összetartozása és a közös élmények kerülnek a fókuszba. Mert ezek az emlékek maradnak meg örökre, és ezek teszik valóban gazdagabbá életünket, gyermekeink életét.
Ez egy véleménycikk.
Bolváriné Gärtner Anikó
