2025.július.09 szerda
HomeKözéletAz egyik szemem nevet…

Az egyik szemem nevet…

A Kalocsai Úszó- és Vízilabda Egyesület 20 személyes kisbuszt kapott a Magyar Úszó Egyesülettől, támogatva a kalocsai sportolók edzésre, versenyekre járását. Nagy öröm ez, hiszen számos tehetség van közöttük, a versenyekről mindig szép eredményekkel, érmekkel megrakottan térnek haza, minden támogatást megérdemelnek. De…

Dicséret illeti a szülőket is, akik nem kevés anyagi terhet vállalnak azért, hogy gyermekeik sportolni tudjanak. Dicséret illeti az edzőket is, és főleg dicséret illeti a gyerekeket, akik ilyen körülmények között is hozzák rendre a szép eredményeket.

Megérdemelnék, hogy a város azzal támogatja őket – és Kalocsa úszni vágyó lakosait –, hogy itt is nyitva legyen az uszoda, mint Baján, Kiskőrösön, hogy ne is menjünk messzebbre. A hirtelen megugró energiaárak miatt tavaly még, ha kelletlenül is, de tudomásul vette a lakosság, hogy ekkora összeget nem tud a város kigazdálkodni.

Idén azonban nemrégiben számoltunk be mi is arról a jó hírről, hogy a város a tavalyihoz képest egyharmad áron kapja a gázt a szolgáltatótól. Ezenkívül van az uszoda-kertben egy 49,92 kWp teljesítményű kiépített napelemrendszer, mely átadásának sajtóközleményében annak idején azt írták, hogy az intézmény energiafogyasztásának 20%-át, azaz egyötödét lefedi. (Esetleg valaki meg tudja mondani, hogy hova lesz ezen rendszer által termelt energia? Valamint azt, hogy a gyógyászat és a szauna továbbra is működik, ezt is üzemeltetni, fűteni, világítani kell, a gépeket működtetni… ennek a költségéből mennyit fizetnek a vállalkozók és mennyit a város?)  Ezen túl a város több mint háromszáz milliós állami támogatást kapott két részletben az energiaválság hatásainak kompenzálására, melynek bejelentésekor a polgármester azt mondta: „minden forintot a lakosság javára fogunk fordítani”.

Az élhető városhoz, a lakosság életminőségének magas színvonalon tartásához az elérhető szolgáltatások színvonala, az oktatás színvonala, az egészségügyi ellátás széles skálája, a város tisztasága, jó utak, a programok (színház, koncertek, civil közösségek működése, stb.), a sportolás lehetőségének biztosítása fontos lenne. Erre kellene költeni a pénzügyi forrásokat, hogy biztosítani lehessen a lakossági szolgáltatásokat. Ha ezeket végig gondoljuk, hát bizony hiányérzetünk van. Volna mit megoldani e téren Kalocsán. Beázó sportcsarnok, bezárt színház, mozi, galériák, bezárt uszoda, de sorolhatnánk a végtelenségig… S bizony, csak az egyik szemem nevet, az is csak addig, amíg az ajándék kisbusz hírét olvasom, de ha a bezárt uszodára s az előbb felsoroltakra gondolok, inkább mindkettőnek sírni támad kedve…                          

          -ni

RELATED ARTICLES

LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here

Most Popular

Recent Comments

Zoltán Szarka on TEIT, ŐK OTT ÉRTEKEZTEK
Molnár Péter on ÖSSZETÖRT A PORCELÁN!
Vargacz Tamásné on Közmeghallgatás Kalocsán
Üsztöke László on Tervek és tények Kalocsán II.
Dargay Lajosné on Egy tüntetés után
Marsovszy László on Egy tüntetés után
Dargay Lajosné on Ezzel leszünk élhető város?
Perity Márta on Térhatás
Vargacz Tünde Mária on Rezsicsökkentett kultúra
dargay márta on Moderátorképzés Kalocsán
Szarka Zoltán on Megmaradnak a gesztenyefák!
Szepesi Magdolna on Az Ő-szinténről őszintén
Szarka Zoltán on A nép szüli a diktátorokat!
Szarka Zoltán on Merre visz az út? 1.
Asztrik szelleme on Merre visz az út? 1.
Szarka Zoltán on Meddig fokozható?
Szarka Zoltán on Itt valaki nem mond igazat
Dargay Márta on Városgazdák Kalocsán
Szarka Zoltán on 2021. március 15.
Szarka Zoltán on Miénk itt a tér
Szarka Zoltán on „Ne féljetek!”
nextmayor on Fátlanság
Szarka Zoltán on Fátlanság
Szarka Zoltán on Trianon, egy kicsit másképp
Márta Dargay on Vasárnap gyermeknap
Szarka Zoltán on Mert emberből vagyunk
Márta Dargay on A színe meg a fonákja
Benyada Jenő on Réfy Vilmos: Gondolataim
Benyada Jenő on Réfy Vilmos: Gondolataim
Gottschall Péterné on Réfy Vilmos: Gondolataim
Márta Dargay on Réfy Vilmos: Gondolataim
Kovács János on Otthon, édes otthon…
Márta Dargay on Furcsa, csendes ünnep
Réfy Vilmos György on Egy elmaradt fesztivál margójára
Márta Dargay on A Te Valentinod
Zoltán Szarka on Sürgető szükségeink
Réfy Vilmos György on Sürgető szükségeink
Réfy Vilmos György on A sofőr… vajon ittas volt?
Réfy Vilmos György on A sofőr… vajon ittas volt?
Réfy Vilmos György on Képviselők vagyonnyilatkozatai 2019.
Márta Dargay on Lezárult, de nincs vége!
Szűcs Csaba on Legyen, vagy ne legyen?
Ocskó Vendel on Legyen, vagy ne legyen?
Réfy Vilmos György on Ördögi paradicsom
Réfy Vilmos György on Ördögi paradicsom
Réfy Vilmos György on „Össze kéne szedni a szilvát!”
Réfy Vilmos György on Elektromos autózás 2. rész
Gerencsér-SzegezdiGabi on Múlt, jelen, jövő a Schöffer Múzeumban
Réfy Vilmos György on Király Róbert „új” pályán
Török István on Elektromos autózás 2. rész
Réfy Vilmos on Karácsonyi „ének”
Király Róbert on Karácsonyi „ének”
Kvalla Gábor on Karácsonyi „ének”
Bolváriné Gärtner Anikó on Király Róbert „új” pályán
Oriza Triznyák on L-Kallódó november
Szűcs Csaba on Bemutatkozunk
Miklós Balázs on L-Kallódó november
Vörös András on Bemutatkozunk