2025.május.16 péntek
HomeKözérdekűSürgős dolgom akadt...

Sürgős dolgom akadt…

 Kalocsa egy szép, történelmi város, nagy terület járásközpontja. Több száz ember jön nap, mint nap a városba ügyes bajos dolgait intézni. Én akkor szeretek végigkocogni a városon, amikor már nyugalom van. 

Estéként jó futni a csatornaparton, főutcán, a bicikliutakon.

 Egy ilyen szép estén, futás közben szégyen- nem szégyen, sürgős dolgom akadt, és ha sietni kell, a szükség nagy úr.

Péntek délután 6 óra; az első szapora léptek a buszmegálló W C-jéhez vezettek, ami már be volt zárva. Mondjuk 200 Ft sem volt nálam, így két gátja is volt a megkönnyebbülések.  Kívülről megcsodálva látható, hogy  normális, rendezett Wc-t tart fenn az Autóbusz-állomás.

Igaz, a Tesco is közel van, de azért futócuccban elég ciki bemenni egy áruházba, csak „ azért”, mégiscsak egy áruház, a vevők megkönnyebbülésére tart fent mellékhelyiséget.

Majd a piactéren! Emlékeim szerint ott van nyilvános WC. Negyed óra múlva meg is láthattam a … bezárt ajtót. A piactéri WC csak piaci napokon várja a kedves ügyfeleket- itt is 200 Ft ellenében. Cserébe el tudtam olvasni, hogy a piac rekonstrukciója 842 millió forintba került, sajnos egy mellékhelyiséghez vezető tábla már nem fért bele.

De sebaj, a közelben itt a Kubikus park. Jó volt látni, hogy a felhős idő ellenére viszonylag sokan használták a parkot. WC persze sehol nem volt, de legalább megpihenhettem a napelemes padon egy kicsit. Sajnos a büfé sem volt már nyitva, pedig azt az infót kaptam, hogy a téren üzemelő – egyébként nagyon kis csinos – Net büfé WC-je szolgál hivatalosan is mellékhelyiség gyanánt, de ezt nem tudtam visszaellenőrizni, mert semmiféle tábla nem erősítette meg.

Ezen felbuzdulva az aznapi futóútvonalat a szép új játszótereink felé vettem. Nagy reményekkel indultam a megszépült, megépült új közösségi terek felé, amelyek 200 milliós keretből valósultak meg a városban. Hát nem kellett volna.

Csak röviden, mert már egyre sürgősebb volt az a dolog…

Érseki kastély, sarok: az érseki palota oldalán emlékeztem valami nyilvános WC szerűségre, semmi nyoma, zárt ajtók.

Érsekkert, színpad: zárt ajtók – cserébe  a  Vajas mellett húzódó  kis töltés oldalán – hát hogy  is mondjam szépen – látható volt, hogy az  oda látogatók kielégítették alapvető szükségleteiket. 

Vidats utca: csodás új játszótér – egy hatalmas mászóka – hajó, padok, kukák. Fiatalok épp edzettek a sportszereken. Kérdezem, van itt valahol WC ? Miután a szájuk fülig szaladt egy kis vita kerekedett köztük, mert az egyik a jobb oldali nagy tuját mutatta, a másik a bal oldalit.  Hát nekem annyira nem tetszett ez a megoldás.

Megkönnyebbülést a KSE pálya nyújtott csak. Este kilencig nyitott mellékhelyiség!

Mondjuk, ezt  semmilyen tábla nem hirdette, csak a bennfentesek sejthetik a remek lehetőséget.

A teljes kép kedvéért, most már egy kicsit könnyebben jutottam el a  Csajda kerti, remekül kialakított új játszótérig. Itt is kukák, padok, még egy kút is, de WC persze sehol.  

Vannak közösségi terek, amelyeket sajnos elvesztett a város, vannak, amelyek új funkciókat kapva éledeznek. Jó látni az új játszótereket, kültéri sportolási lehetőségeket.

Van a városban nyilvános WC! Van, működtetni kéne.

Lehet itt százat is építeni, ha az be van zárva, semmi értelme.

A városban élők és a reményeink szerint az újra éledő turizmus által idelátogatóknak tiszta, jól felszerelt, ingyenes közterületi WC hálózatra van szüksége, ami működik is.

A WC-nek a kisgyerekek tisztába tevésére, alapvető emberi higiéniai szükségletek kielégítésére is alkalmasnak kell lenni.

Olyan mintha a nemrég lecsenget világjárvány se lett volna elég, hogy megtanuljuk mennyire fontos egy megfelelően végrehajtott kézmosás!

WC megfelelő kialakítása mellett fontos szempont, hogy a város funkcióihoz kapcsolódó, jó elhelyezkedésű legyen, megfelelő vizualizációval segítve a megtalálást.

Ami nem a legszebb területe a városnak azt érdemes kihangsúlyozni, nem is biztos, hogy el kéne ezeket rejteni a világ előtt.

Egy befogadó, mai szlenggel élve multikulti városban el tudnám képzelni a világ első és egyetlen kalocsai mintával kipingált WC-jét, ahol csendesen szólna  a „Kalocsai kiskocsmában” nótája, illatósító gyanánt még egy erős paprikafüzér is lóghatna.

 Ízléstelen lenne?

Sokaknak biztos. – ’hogy felkeltené az érdeklődést?

Az is biztos.

A hasznos funkció és a hagyományos tradíció keveredése. Nem kell mindent komolyan venni, akinek nem tetszik, egyszerűen funkciónak megfelelően használná

….rá és utána őszintén mondhatná: „Csíplek Kalocsa!„ 

RELATED ARTICLES

LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here

Most Popular

Recent Comments

Zoltán Szarka on TEIT, ŐK OTT ÉRTEKEZTEK
Molnár Péter on ÖSSZETÖRT A PORCELÁN!
Vargacz Tamásné on Közmeghallgatás Kalocsán
Üsztöke László on Tervek és tények Kalocsán II.
Dargay Lajosné on Egy tüntetés után
Marsovszy László on Egy tüntetés után
Dargay Lajosné on Ezzel leszünk élhető város?
Perity Márta on Térhatás
Vargacz Tünde Mária on Rezsicsökkentett kultúra
dargay márta on Moderátorképzés Kalocsán
Szarka Zoltán on Megmaradnak a gesztenyefák!
Szepesi Magdolna on Az Ő-szinténről őszintén
Szarka Zoltán on A nép szüli a diktátorokat!
Szarka Zoltán on Merre visz az út? 1.
Asztrik szelleme on Merre visz az út? 1.
Szarka Zoltán on Meddig fokozható?
Szarka Zoltán on Itt valaki nem mond igazat
Dargay Márta on Városgazdák Kalocsán
Szarka Zoltán on 2021. március 15.
Szarka Zoltán on Miénk itt a tér
Szarka Zoltán on „Ne féljetek!”
nextmayor on Fátlanság
Szarka Zoltán on Fátlanság
Szarka Zoltán on Trianon, egy kicsit másképp
Márta Dargay on Vasárnap gyermeknap
Szarka Zoltán on Mert emberből vagyunk
Márta Dargay on A színe meg a fonákja
Benyada Jenő on Réfy Vilmos: Gondolataim
Benyada Jenő on Réfy Vilmos: Gondolataim
Gottschall Péterné on Réfy Vilmos: Gondolataim
Márta Dargay on Réfy Vilmos: Gondolataim
Kovács János on Otthon, édes otthon…
Márta Dargay on Furcsa, csendes ünnep
Réfy Vilmos György on Egy elmaradt fesztivál margójára
Márta Dargay on A Te Valentinod
Zoltán Szarka on Sürgető szükségeink
Réfy Vilmos György on Sürgető szükségeink
Réfy Vilmos György on A sofőr… vajon ittas volt?
Réfy Vilmos György on A sofőr… vajon ittas volt?
Réfy Vilmos György on Képviselők vagyonnyilatkozatai 2019.
Márta Dargay on Lezárult, de nincs vége!
Szűcs Csaba on Legyen, vagy ne legyen?
Ocskó Vendel on Legyen, vagy ne legyen?
Réfy Vilmos György on Ördögi paradicsom
Réfy Vilmos György on Ördögi paradicsom
Réfy Vilmos György on „Össze kéne szedni a szilvát!”
Réfy Vilmos György on Elektromos autózás 2. rész
Gerencsér-SzegezdiGabi on Múlt, jelen, jövő a Schöffer Múzeumban
Réfy Vilmos György on Király Róbert „új” pályán
Török István on Elektromos autózás 2. rész
Réfy Vilmos on Karácsonyi „ének”
Király Róbert on Karácsonyi „ének”
Kvalla Gábor on Karácsonyi „ének”
Bolváriné Gärtner Anikó on Király Róbert „új” pályán
Oriza Triznyák on L-Kallódó november
Szűcs Csaba on Bemutatkozunk
Miklós Balázs on L-Kallódó november
Vörös András on Bemutatkozunk