Be kell, hogy valljam őszintén, a választások óta, a híradásokban csak az orosz-ukrán háború hírei érdekelnek!

 Hála Istennek nem vált be a Kijev elleni atomcsapás-elméletem, de továbbra is borúlátó vagyok a háború alakulásával kapcsolatban.

 Ott kezdődik, hogy miért van egyáltalán háború???

Biztos voltam benne, és ezzel szerintem nem vagyok egyedül, hogy a mai, értelmes, tanult emberek már meg tudják oldani konfliktusaikat tárgyalóasztalok mellett.

Sajnos tévedtem!

 Ismerjük tanulmányainkból a történelem minden pillanatát, fölösleges áldozatát, szinte minden régi háborút láthattunk már filmen. Szörnyülködtünk annyit a képernyő előtt, hogy tudjuk, mi biztosan nem szeretnénk ilyenben részt venni!

 A Covid alatt viszonylag sok háborús filmet láttam. Mindig beleborzongok, amikor két hadsereg fölsorakozik a csatatéren, egymással farkasszemet nézve, és tudjuk, tudják, hogy a makulátlan egyenruhák, az életerős testek, a fiatal életek hamarosan semmivé lesznek, elnyeli őket a csatatér.

lyenkor egy kicsit mindig belegondolok, milyen érzés lehet annak a tudata, hogy néhány perc múlva talán kegyetlen halált kell halni, örökre megnyomorodni, vagy jobb esetben túlélni, a borzalom emlékeivel.

 Megvallom, nem tudom, hogyan viselkednék ilyen szituációban! Lehet, hogy gyávaságnak tűnik, de félnék! Kétségbe lennék esve, mert én nem akarok bántani senkit, és azt szeretném, hogy engem se bántsanak! Azt kiáltanám, ne harcoljunk, beszéljük meg, mi a problémánk egymással!

Persze azt is tudom, nem hallgatna rám senki!

 Ukrajnában, Dombasz térségében nagy csata van készülőben! Több tízezer katona sorakozott föl egymással szemben. Az orosz haderő fog összecsapni az ukránokkal. (azt tapasztalom, megosztottság van még hazánkban is abban, hogy ki, kit tart jónak vagy rossznak a konfliktusban. Én, az idegen országban harcolókat agresszornak, a saját földön harcolókat honvédőknek tartom! Ez a magánvéleményem!)

 Mindkét oldalon életerős férfiak várakoznak a jelre, hogy egymásnak essenek. Ma még üzenetet váltanak menyasszonyukkal, feleségükkel, gyermekeiknek könnyes szemmel azt füllentik: - hamarosan találkozunk!

 Az igazság az, hogy többségük, holnap, holnapután már halott lesz! Szétszakadt testrészekkel, átlőtt fejjel, kiontott belekkel fekszenek majd a véráztatta dombaszi sárban, terveiket, fiatal életüket értelmetlenül hátrahagyva. Nem marad utánuk más, csak egy tömegsír, a hozzátartozók könnyei, és az évtizedekre beágyazott, szomszéd népek közötti gyűlölet.

Kormányaik, talán pár év, vagy évtized múltán, hősöknek kijáró tiszteletadás mellett újratemetik megbolygatott maradványaikat.

Ezek a hősök ma még élnek, és nem is kellene, hogy meghaljanak!

Ma még megálljt lehetne parancsolni az őrületnek, a mondvacsinált erőszaknak!

Holnap, talán már késő lesz!

Ezt a több ezer fiatal, életerős embert várják otthon szeretteik, de markát dörzsölve várja már Őket a kegyetlen Halál is!

Sok ezer fiatal élet!

vagy

Sok ezer meggyötört, megcsonkított hulla!

Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin!

Az élőket viszonylag könnyen le lehet győzni, a Halál legyőzése viszonylag keveseknek adatik meg!

Vlagyimir Vlagyimirovics!

Előtted itt a lehetőség,Te most keresztül húzhatod a számításait!

Vlagyimir!

Üzend meg a Halálnak: иди нахуй!

спасибо