Kalocsa városa az 1990. évi rendszerváltoztatásnak nevezett politikai módszerváltás után óriási károkat szenvedett. Megszűnt egy csomó munkahely, bezártak három laktanyát, és ennek következtében a város kereskedelmének 70 %-a csődközeli állapotba került. A környék gazdasági fejlesztése a foktői Viterra Növényolajgyártó Kft. kivételével egyre mélyülő gödörbe csúszott.
Jól tudom, hogy Kalocsa város és a környező települések lakóinak többsége a zaj miatt nem igazán szerette annak a repülőtérnek a működtetését mely a szovjet csapatok Magyarországról történő kivonulása után három település –Foktő, Kalocsa és Uszód- tulajdonába került. Az azonban tény, hogy Magyarország második legnagyobb repülőtér kifutópályája itt található Kalocsa mellet. A futópálya 2500×60 m beton és 1900 m fű. A reptér több mint 400 hektáros területéből 24 hektár Kalocsáé, a többi Uszód és Foktő tulajdona. Három település osztozik a tulajdonon, nem igazán van más lehetőség, mint az eladás. Mivel a kalocsai turizmusból származó bevétel lehetősége (Font Sándor országgyűlési képviselőnk hathatós közreműködésével) száz évig szünetel, a Szentháromság tér érsekségnek történő használatba adása miatt a térség gazdasági fejlődésének előmozdításához a repülőtér fejlesztése most az egyetlen lehetőség. Az utolsó híradás a repülőtérrel kapcsolatban dr. Bálint József polgármester 2019. évi tájékoztatása, miszerint egy kínai delegáció megtekintette a repülőteret, majd a Gloder Capital LLP nevű kanadai cég vételi ajánlatot tett. Azóta csend.
Tavaly a Magyar Nemzet tudósított arról, hogy a pécs-pogányi repülőtér korszerűsítéséhez a baranyai megyeszékhely önkormányzata eladja a magyar államnak a létesítmény üzemeltetéséért és fejlesztéséért felelős gazdasági társaságaiban meglévő többségi tulajdonrészét 980 millió forintért. A megállapodással elsősorban a térség gazdasági fejlődésének elősegítését, munkahelyteremtést és a repülőtér fejlesztését szeretné elérni.
„Az állam a repteret átvétele után kis túlzással azonnal bérbe is adná a Paks II.-t építő Roszatomnak. A repülőtér észszerű választás lenne az oroszoknak is, hiszen van közvetlen autópálya-csatlakozása. A sztráda Pécsről a dunai kikötővel rendelkező Mohács felé halad, és a fővárosig futó autópályának Paksnál is van lehajtója. Ráadásul a személy- és teherautó-forgalom sem jelentős a Pécs–Szekszárd, de még a Pécs–Paks vonalon sem…A Magyar Nemzet (más) sajtóértesülésre hivatkozva feltételezi, hogy a magyar kormány megállapodhat, vagy előzetesen talán már meg is állapodott az orosz atomenergetikai óriással arról, hogy a paksi bővítéshez szükséges ipari és magáncélú légi forgalmat is Pécs–Pogányt használva bonyolíthatják le…Ruzsa Csaba külsős alpolgármester az általa jegyzett előterjesztésben a döntés indokai között azt írta, hogy a város az üzletrészek értékesítésével a repülőtér állami részvétellel megvalósuló korszerűsítését szeretné elérni. Az előterjesztésben a várható fejlesztésekkel kapcsolatban jelezte: a repülőtér felújítása magában foglalhatja a jelenleg 1500 méter hosszúságú kifutópálya meghosszabbítását 2180 méteresre. Ennek célja, hogy a jelenlegi állapot szerint fogadható legfeljebb 70-90 személyes repülőgépek helyett 130-150 személyes utasszállító repülőgépek biztonságos közlekedtetése is megoldható legyen. Az alpolgármester szerint a repülőtér közös erővel történő modernizálása lépéselőnyt jelentene a város ipari termelési volumenének növeléséhez, a vállalkozások megtelepedésének elősegítéséhez és a turizmus élénkítéséhez.”
Nos, hasonlítsuk össze a pécs-pogányi repülőteret a kalocsaival! Nézzük meg mennyivel van közelebb a kalocsai repülőtér Pakshoz. 120 km helyett (a híd megépülése után, maximum 10 km! Tegyük fel magunknak azt a kérdést, Font Sándor képviselő úr mennyit lobbizhatott Kalocsa és a két másik tulajdonos érdekében? Meddig kell még nekünk a képviselő úr?
Eszembe jutott Navracsics Tibor egykori miniszter, jelenlegi kormánybiztos, közösségi oldalán tett bejegyzése: „Többen megkerestek az elmúlt napokban, mégis hogyan lehetséges az, hogy miközben egyes országgyűlési képviselők hat év alatt sem tudtak egyetlen forintnyi fejlesztési forrást hozni a térségnek, én fél év alatt is több mint kettő milliárd forintnyi fejlesztéshez szereztem támogatást. Elmondtam nekik, hogy minden csak az elvégzett munka minőségétől függ. Van, aki ígérgetni szeret és felháborodni, van, aki elvégzi a dolgát a térség érdekében. Én, ez utóbbit ígérhetem a jövőben is. Az előbbit meghagyom másoknak.”
Nekünk, az „előbbi” marad?
