Nem szeretném a szabadságolások idején a kedélyeket borzolni holmi politikai vélemény-nyilvánítással, de az alábbi cikk átlépte nálam az ingerküszöböt!
Sok minden van, amihez nem értek, ezt őszintén be kell ismernem, de azt ellenlábasaim sem vitathatják, hogy a kereskedelemhez azért konyítok némiképp!
A mennyiség beszerzési árra vonatkozó arányszámairól, azok a kedves emlékeim jutnak eszembe, amikor be-be tévedtem a józsefvárosi kínai piacra. Az a hely, többet csiszolt a kereskedői vénámon, mint a külker fősuli, vagy a közgáz egyetem. Mondom ezt azért is, mert az alábbi cikkben érintett beszerzők, valószínűleg ezek valamelyikére járhattak.
A Józsefvárosi Piac volt annak idején Budapest „Chinatown-ja”. A kínai kereskedő, ha észrevette az arra járó ember tekintetén az érdeklődést, már nem lehetett tőle szabadulni.
Az árra vonatkozó kérdést azonnal egy másik követte:
- Egy darab, vagy sok darab?
A kereskedelemben járatlanok ilyenkor talán meglepődnek, hogy a vásárló, ha sok darabban jelölte meg igényét, az ár sokat módosult, és nem fölfelé, mint a lenti cikkben a lélegeztető gépek esetében.
Azt is el kell mondanom, minden kereskedő az olyan „ideális” vásárlóról álmodik, aki alku nélkül elfogadja a magas árat. Ha még azt a magas darabszám függvényében fölfelé is lehet srófolni, azt mi már nem vásárlónak hívjuk, hanem BALEK-nak.
Aki ezt közpénzből teszi, azt pedig SZÉLHÁMOS-nak, vagy FEHÉRGALLÉROS BŰNÖZŐ-nek.
Kérem olvassák el a cikket:
