„A Daily Express 2010. július 15.-i számában arról tudósít, hogy az Egyesült Királyságban július 15.-én ünneplik Szent Swithin (régiesen Swithun) napját. Ha ezen a napon esik az eső, akkor további negyven napig lehet rá számítani. St. Swithin angol püspök volt Winchesterben és a fennmaradt évkönyvek szerint 862. július 2-án halt meg. A püspök szent életű, jámbor ember volt, halála előtt meghagyta társainak, hogy ne a katedrálisban temessék el, hanem annak az udvarán: “ubi et pedibus praetereuntium et stillicidiis ex alto rorantibus esset obnoxius” (hogy az arra járók lába, és a mennyből aláhulló édes eső szabadon érhesse a sírját). Ez így is történt. Mígnem, 971. július 15.-én a szerzetesek mégis úgy döntöttek, hogy a püspök nem nyugodhat kint az udvaron és kiásták a sírt, a hamvakat pedig bevitték a templomba. A temetés napján hatalmas eső volt, és negyven napig tartott. Úgy tartják azért, mert a szerzetesek nem vették figyelembe a püspök kérését.
A jelenség oka valószínűleg az, hogy a mérsékelt éghajlati övben uralkodó nyugati szelek folyamatosan hoznak az Atlanti-óceán felől esőt a kontinensre, egészen addig, amíg nyáron a délről (Afrika felől) érkező meleg feláramlás nem blokkolja ezt. A fordulónapot egyébként az európai kontinensen különböző időpontokhoz kapcsolják. Francaországban St. Medárd (Jún. 8.) vagy St. Gervase és St. Protais (jún. 19.); Flandráiban St. Godelieve (Júl. 6.); Németországban a Hétalvók napjához (Jún. 27.); az Egyesült Királyságban St. Swithin napjához (Júl. 15.). A megfigyelés valószínűleg ennél régebbi és a római korban keletkezett.” (Dr. Alexin Zoltán)
Évszázados népi megfigyelésre vezetik vissza azt a jövendölést, amely szerint, ha Medárd napján (június 8.) esik, akkor utána még negyven napig esik.
Kedves Medárd!
Kérlek, – akár szentként tisztelnek, és ott ülsz az Úr jobbján, vagy csak népi bölcsesség vagy – tekints el a további esőzésektől.
Májusban, persze, örültünk (volna) a kiadós esőknek, mert ugye „a májusi eső aranyat ér”, de felhívnám szíves figyelmedet, hogy már június köze van. Most gabonaérlelő, tavakat, folyókat melengető, gyümölcsérlelő napsütésre lenne szükségünk. Ez a mindennapi eső már igazán nem áldás. Főként nem áldás a felhőszakadás és a jégeső. Ugye, ehhez Neked nincs közöd? Persze, személy szerint én is örültem a nagy szárazság utáni csapadéknak. Felfrissült a levegő, elmostad az iszonyú port, nem kellett a több száz méterre lévő ártézi kútból vizet cipelni a kertem locsolására, és sorolhatnám. Ha lenne egy kis időd, és letekintenél az udvaromba, látnád, hogy már sár hömpölyög, a virágaimat is leverte a sok eső, és az összes hordó és kanna is tele van esővízzel, amiket a szárazabb napokra tartalékoltam.
Kérlek, fontold meg kérésemet, és próbálj valahogyan napsütést küldeni! Mit mondasz, hogy az nem a Te asztalod? A napsütéssel mások foglalkoznak? Jaj, ne már! A végén még azt kell gondolnom, hogy ott fenn sem vélekedtek másként, mint itt lent néhány politikus…
Tisztelettel üdvözöllek a XXI. századból:
B.É.
