Hogyan tölti egy középiskolás a 17. születésnapját koronavírus-járvány idején? Fekete Leventét kérdeztük, aki most Uszódon tartózkodik, mert iskolába nem járhat.
„Minden nap egyformán telik. Délelőtt teszek-veszek, tanulgatok, egyhangúan, lassan telnek az órák. Az iskola kimondottan nem hiányzik, de a társaság igen. Otthon is folyik az oktatás, ami nekem döcögősen megy, mert, ha valamit nem értek, nem kapok rá rögtön választ, ezért csúszok a beadandókkal. Szerintem nálunk nem jól működik ez a rendszer.
Fontos számomra, hogy fizikailag is „erős” maradjak, és a társaság is, ezért délutánonként eljárok edzeni. Ott találkozhatok barátaimmal, és kicsit beszélgethetünk.
Mivel falun élek, nem nagyon tudok önkénteskedni, például időseknek vásárolni, mert megoldják, ezért nem sok alkalmam nyílik segíteni, pedig az nagyon is közel áll hozzám.
Nagyon várom már, hogy vége legyen ennek a bezártságnak, nyáron el szeretnék menni dolgozni, hogy hasznos legyek, és egy kis pénzt keressek. Igazából mindegy mit, csak dolgozni szeretnék.”
A cikket egy vers inspirálta, melyet Levente írt az emberek viselkedéséről, saját, és kortársai tapasztalatáról. Levinek nem ez az első verse, és reméljük, nem is az utolsó, biztatjuk a további rímfaragásra!
Fekete Levente: Koronavírus
Ez a hét egyre-egyre nehezebb,
Hisz mindenkit karanténba helyeztek.
Mindenki erről a vírusról beszél,
És az utcára ki sem lép.
Miért is tennék? Ugyanis van otthon liszt,
És mit sem hallok, csak, hogy kevés a nyugdíj.
Mindenki fejét vesztve vásárol mindent,
Mert azt hiszik, itt a világvége.
Szájmaszk és kesztyű mindenhol,
De kézfertőtlenítő már sehol.
„Magyar név megint szép lesz,
Méltó régi nagy hiréhez;”
Ez a vírus jelenlegi álláspontban
Felbolygat mindent az országban.
A sok gyerek ebből annyit vesz észre,
Hogy egy számítógép hívja az életbe.
