A járvány kitörése rendkívül hamar és látványosan érintette a Washington DC mindennapi életét. A gyors reakció itt nem meglepő, hiszen egy pici havazás esetén az iskolák és a munkahelyek azonnali szünetet szoktak elrendelni, és otthonról dolgoznak az emberek. Ugyanakkor a koronavírus kapcsán folyamatosan téma volt, hogy ez a helyzet nagyon más lesz. DC-ben elsősorban a szövetségi kormányzati minisztériumai, nemzeti emlékhelyek, és nemzetközi intézmények, nagyvállalatok központjait vagy képviseleteit találhatja meg az ember, ezért az általánossá való home office miatt a belváros pillanatok alatt kiürült; a fodrászatok, kozmetikusok, éttermek, pubok azonnal bezártak, és mindenki áttért az egyébként is népszerű ételfutár szolgáltatásokra.

Az elmúlt egy éves ittlétemben a forgalom miatt néha terhesnek éreztem az egyébként izgalmas belvárosi létet, viszont pont ezért is volt sokkoló és lehangoló látni, hogy milyen sebességgel állt át Washington az új Covid-19 működési módra. Távol maradnak az üzletemberek, a turisták és osztálykiránduló amerikai iskolás csoportok. Különösen márciusban furcsa ez, mikor a National Mall-on található japán cseresznyefák virágoznak, és egyébként tömegek látogatnák meg a fővárost, hogy a Washington Monumenttől a Jefferson Memorialig sétáljanak a fehér és rózsaszínű cseresznyefavirágok árnyékában.

A szükséges korlátozások miatt bezártak a lakóparkokhoz tartozó közösségi terek, a lakóépületek saját konditermei, a nagyon trendi tetőtéri medencéket sem engedik most megnyitni, hiába szokott májusban már nyári forróság lenni. A “szociális élet” az élelmiszerboltok környékére korlátozódott. Az áruházak igyekeznek elejét venni a vírus terjedésének, és emiatt az üzletek maguktól hamar kötelezővé tették a maszkok használatát, külön létszámkorlátozásokat vezettek be. Furcsa ez, de úgy tűnik, hogy a privát szektor jóval előbb alkalmazkodott a vírus elleni védekezéshez, mint ahogy azt az egyes államok vagy szövetségi kormány elrendelte.  Ez talán annak tudható be, hogy itt Amerikában óriási az egyéni felelősségvállalás szerepe. A cégek és a magánszemélyek rendkívül tartanak attól, hogy nehogy valakit felelősségre vonjanak azért, mert nem hoztak meg egy adott káresemény ellen a lehető legtöbb és legszükségesebb intézkedést (talán ezért is van az, hogy leáll a főváros ha leesik 2 cm hó, tartva a közlekedési balesetektől és biztosítási károktól). 

Viszont hiába a védekezés és a folyamatos tájékoztatás, a járvány terjedése rendkívül nagy tömeget érint a főváros környezetében (Washingtonban, Virginiában és Marylandben). New York állam után a szakemberek itt tartanak attól, hogy egy új gócpont alakulhat ki. Ha az ember az utcán sétál esténként, akkor kicsit olyan is a hangulat, mint egy apokaliptikus film kiüresedett amerikai városában, ahol rendőrök pásztáznak, pár ember (én is) ugyan kimerészkedik az utcára, de percenként felharsog a mentőautó, helikopterek köröznek folyamatosan a fejünk felett. Eleinte tartottam is attól, hogy kialakul egy pánik, és az emberek a „Black Friday”-es verekedős akciókat idézve majd hadakozni kezdenek a megmaradt WC-papír gurigákért. Ezzel szemben kifejezetten pozitív élmény volt, hogy az amerikaiak milyen fegyelmezetten állnak a helyzethez. A lakhely elhagyási tilalom előtt hatalmas tömegek jelentek meg a boltokban felvásárolni a termékeket, és hosszú sorban vártunk a pénztáraknál, ugyanakkor a nyomasztó hangulat ellenére kedvesen és poénok között ecseteltük, hogy a következő 2 hónapban valahogy WC papír nélkül kell majd boldogulnunk...