2025.május.16 péntek
HomeKözéletEllenszer korunk pestisére

Ellenszer korunk pestisére

Dargayné Panyik Márta hitvallása.

“A FÜGGŐSÉG
nem egy változás,
nem egy erkölcsi torzulás,
nem egy etikai tévedés,
nem a jellem gyengesége,
nem az akarat kudarca – ahogy azt a társadalmunk ábrázolja,
és nem is egy örökölt agybetegség, ahogy azt az orvoslás hajlamos látni,
hanem valójában VÁLASZ AZ EMBERI SZENVEDÉSRE.”
Dr. Máté Gábor

Elkényeztetett gyerek, angolul spoilt child. A spoil ige jelentése magyarul tönkretesz, elront. Micsoda nézetbeli különbség! Igen, a kényeztetés ugyanúgy tönkretehet, elveheti az akaratod, az önbecsülésed, az életkedved mint a nyomor, az éhezés és a kirekesztés. Szenvedést okoz, amire nem találsz más kiutat, csak az önbecsapást, az illuzióba menekülést, az elszakadást a valóságtól.

Ennek egy formája a sok közül  a kábítószerfogyasztás.

Két tragikus haláleset történt Kalocsán nemrégiben, két háromgyerekes apa halt bele a drogfogyasztásba. A Kalocsai Városi Cigány Nemzetiségi Önkormányzat fórumot hívott össze a felháborodott és elkeseredett  cigány közösség számára. A drogdílerek elleni azonnali szigorú fellépést követelték. A helyi rendőrség hajnali rajtaütéssel igyekezett  elfogni az ismert drogkereskedőket. Akik helyébe majd pár nap múlva újak lépnek, akikről mindenki tud, de hallgat, addig, amíg újabb tragédiák nem történnek. Addig pedig a rokonok, az árván maradtak okolják, számonkérik a rendőrséget, az orvosokat, a mentőket, mindenkit, csak önmagukat mentik fel, mert  ők mindent megtettek, de már tehetetlenek. És így az út végén már nem is lehet vádolni őket a vakságukért. Ismerem az apát, aki már a második eszméletlen kábulatban levő fiához hívta a mentőket. Emlékszem a 10 évvel ezelőtti kisfiára is, aki tényleg tehetséges, kedves kissrác volt kisikolás korában. Hol akadt el az útja, mi történt? Gyönyörködöm egy fiatal anya fotóján, ölében a kislánya. Mindketten szomorúak és elesettek, mégis meghatóan szépek. Aztán hallom egy szociális munkástól, hogy az anya most várja az ötödik gyerekét, de már az előző terhessége alatt is kábítószerezett.

 Drogprevenció? Megelőzés? Legfeljebb tűzoltás. Fájdalmasan értelmetlen egy ilyen fórum, a meghívottak rendőrök, szeretetszolgálati emberek, a helyi képviselő, alpolgármester. Sehol egy iskola vagy óvoda képviselője.

Csak remélni tudom, hogy mindenki megértette, felfogta, szívére vette, és elfogadta Bagó István addiktológiai konzultáns szavait, aki a bevezető előadásában arról beszélt, hogy itt nem megelőzésről van már szó, hanem beavatkozásról.

A megelőzés az anyaméhben kezdődik, az óvodában, az iskolában folytatódik!

Az okokat kell elemezni, feltárni, közös erővel; mindnyájunk jövőjéről van szó. A boldog szerencsések, akiket nem érint ez a baj, ők is érdekeltek, mert az ő gyerekeik, unokáik együtt kell, hogy éljenek  ezekkel a talajt vesztett, emberi méltóságuktól megfosztottakkal. Megszüntetni sosem lehet, de csökkenteni igen ezt az újfajta pestist.

Rendhagyó módon, én most nem a baj okairól írok, arról sok szó esik. INKÁBB A LEHETSÉGES JÓRÓL, AMIVEL ELKERÜLHETJÜK A BAJT, AMIVEL CSÖKKENTHETJÜK A VESZÉLYT.

Csak felsorolom mi lenne az ‘ideális’ mint hozzávalókat a receptben. Függetlenül attól hogy  mélyszegénységben élőkről, vagy jómóduakról van szó:

  • Felelős, érett, odafigyelő, gondoskodó, szerető SZÜLŐK
  • EGYÜTTÉRZŐ , támogató, szerető CSALÁD, barátok, szomszédok
  • Színes, barátságos, EGYÜTT játszásra, éneklésre, evésre, rajzolásra szoktató szelíd és kedves  ÓVODA
  • A világra, TUDÁSRA, SZÉPSÉGRE önmagad és a társaid megismerésére, EGYÜTTÉRZÉSRE, együtt tanulásra, munkára, türelemre, kérdezésre és beszélgetésre  tanító ISKOLA. Az egyetlen, valóban preventív állami közintézmény: oktatással, neveléssel megelőzheti a bajt.  Ellentétben minden más hivatalos közszolgálattal, amelyek utókezelnek, javítanak, büntetnek, rehabilitálnak: kórház,javítóintézetek, fegyházak, bíróságok, rendőrség, közhivatalok.
  • Az iskola: ÚSZNITUDÁS a tengerben, hogy fel tudj jutni a hajóra, ahol majd eldöntheted, hogy merre indulsz.
  • SPORT- mert ép testben ép lélek- ami EGYÜTTMŰKÖDÉSRE, fegyelemre, rendszerességre,  a mozgás örömére tanít. Győzni és veszíteni méltósággal.
  • Békés, EGYÜTTÉRZŐ, az élet, az ember tiszteletére alapuló, a szabadság, a jóság, türelem és tisztes munka, a becsület alapvető fontosságát elfogadó és hirdető KÖZÉLET-KÖZHANGULAT.

Minél több hiányzik ezekből az alapvetésekből, annál több a szenvedés  és így nagyobb az önáltatás, önkábítás felé sodródás.

Ez az én hitvallásom, szívből remélem, nem vagyok egyedül.

Dargayné Panyik Márta

RELATED ARTICLES

LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here

Most Popular

Recent Comments

Zoltán Szarka on TEIT, ŐK OTT ÉRTEKEZTEK
Molnár Péter on ÖSSZETÖRT A PORCELÁN!
Vargacz Tamásné on Közmeghallgatás Kalocsán
Üsztöke László on Tervek és tények Kalocsán II.
Dargay Lajosné on Egy tüntetés után
Marsovszy László on Egy tüntetés után
Dargay Lajosné on Ezzel leszünk élhető város?
Perity Márta on Térhatás
Vargacz Tünde Mária on Rezsicsökkentett kultúra
dargay márta on Moderátorképzés Kalocsán
Szarka Zoltán on Megmaradnak a gesztenyefák!
Szepesi Magdolna on Az Ő-szinténről őszintén
Szarka Zoltán on A nép szüli a diktátorokat!
Szarka Zoltán on Merre visz az út? 1.
Asztrik szelleme on Merre visz az út? 1.
Szarka Zoltán on Meddig fokozható?
Szarka Zoltán on Itt valaki nem mond igazat
Dargay Márta on Városgazdák Kalocsán
Szarka Zoltán on 2021. március 15.
Szarka Zoltán on Miénk itt a tér
Szarka Zoltán on „Ne féljetek!”
nextmayor on Fátlanság
Szarka Zoltán on Fátlanság
Szarka Zoltán on Trianon, egy kicsit másképp
Márta Dargay on Vasárnap gyermeknap
Szarka Zoltán on Mert emberből vagyunk
Márta Dargay on A színe meg a fonákja
Benyada Jenő on Réfy Vilmos: Gondolataim
Benyada Jenő on Réfy Vilmos: Gondolataim
Gottschall Péterné on Réfy Vilmos: Gondolataim
Márta Dargay on Réfy Vilmos: Gondolataim
Kovács János on Otthon, édes otthon…
Márta Dargay on Furcsa, csendes ünnep
Réfy Vilmos György on Egy elmaradt fesztivál margójára
Márta Dargay on A Te Valentinod
Zoltán Szarka on Sürgető szükségeink
Réfy Vilmos György on Sürgető szükségeink
Réfy Vilmos György on A sofőr… vajon ittas volt?
Réfy Vilmos György on A sofőr… vajon ittas volt?
Réfy Vilmos György on Képviselők vagyonnyilatkozatai 2019.
Márta Dargay on Lezárult, de nincs vége!
Szűcs Csaba on Legyen, vagy ne legyen?
Ocskó Vendel on Legyen, vagy ne legyen?
Réfy Vilmos György on Ördögi paradicsom
Réfy Vilmos György on Ördögi paradicsom
Réfy Vilmos György on „Össze kéne szedni a szilvát!”
Réfy Vilmos György on Elektromos autózás 2. rész
Gerencsér-SzegezdiGabi on Múlt, jelen, jövő a Schöffer Múzeumban
Réfy Vilmos György on Király Róbert „új” pályán
Török István on Elektromos autózás 2. rész
Réfy Vilmos on Karácsonyi „ének”
Király Róbert on Karácsonyi „ének”
Kvalla Gábor on Karácsonyi „ének”
Bolváriné Gärtner Anikó on Király Róbert „új” pályán
Oriza Triznyák on L-Kallódó november
Szűcs Csaba on Bemutatkozunk
Miklós Balázs on L-Kallódó november
Vörös András on Bemutatkozunk