Őszinte együttérzésem a halálesettel érintett családnak, és kérem okuljon mindenki az esetükből!
Négy év KEF (Kábítószerügyi Egyeztető Fórum) elnöki tapasztalat alapján azt látom, Kalocsán semmivel nem rosszabb, se nem jobb a helyzet, mint az ország bármely ilyen méretű városában!
Sajnos azt is hozzá kell tennem, nem túl biztató jövő elé nézünk ezen a területen! Persze nem a kedvét szeretném szegni ambiciózus utódomnak, abban biztos vagyok, hogy ő minden tőle telhetőt el fog követni az eredményes munka érdekében.
Lehet, hogy egyeseknek csalódást fogok okozni azzal a kijelentésemmel, hogy nem a rendőrség, és nem a városvezetés tehet a kialakult helyzetről. Volt idő, amikor én is azt hittem, ha letartóztatják a dílert akkor megoldódik a probléma. Sajnos nem. Azonnal kettő másik lép a helyére, és minden folytatódik tovább.
Nem kormánypárti politikai nézeteket vallóként a legegyszerűbb lenne azt mondanom, hogy a kormány tehet mindenről. Nem mondom, mert nem így van! A törvények megfelelően szigorúak, vannak szakmabéliek, akik szerint túlságosan is. Szerintem a terjesztők esetében egyébként teljesen indokolt ez a szigorúság!
„Amíg lesz kereslet a tudatmódosító szerekre, addig kínálat is lesz”, mondta prevenciós előadásában Répási Tamásné rendőr őrnagy.
A probléma gyökerét a társadalom alappillérénél a családnál látom. Ha a családtagok megfelelő módon figyelnek egymásra, akkor észre kell, hogy vegyék, ha valamely családtag megváltozik, bármilyen szokásostól eltérő viselkedésével problémát jelez, „hibaüzenetet küld”. Ezen a ponton lehet hatékonyan közbelépni. A rohanó életmód, a sok pótcselekvés elvonja a figyelmet egymásról, sok embernek még saját magára sincs elég ideje. Ezért tud vírus módjára terjedni az alkoholizmus, a gyógyszerfüggőség és a kábítószer fogyasztás.
Az egymásra figyelő családban mindenről lehet beszélni, a konfliktusokat meg lehet oldani, mielőtt azok átvennék az irányítást az egyén fölött. Sokszor kiderül, hogy egyszerű figyelemhiány áll a háttérben.
A kábítószer használók körében két veszélyeztetett csoport van.
Az egyik a gazdaságilag teljesen leszakadó, szinte kilátástalan helyzetbe került réteg, a cigányság. Megfigyelésem szerint sokszor még tüzelőre sem telik. Ők az olcsó, szintetikus drogok legfőbb felvevő piaca. Ez a méreg, visszafordíthatatlan fizikai és mentális károkat okoz fogyasztójának, és nagyon sokszor közvetlen, vagy közvetett módon annak halálát okozza. Küzdeni ellene rendkívül nehéz, felnőttek esetében szinte lehetetlen! Teljesen egyetértek Bagó István addiktológiai konzulenssel abban, hogy a gyerekeknek például délutáni sportfoglalkozásokkal lehet alternatívát kínálni a bandázással és a tudatmódosító szerekkel szemben. Nem tudunk mindenki mellé rendőrt állítani, az egyént kell arra a szintre fejleszteni, hogy ellent tudjon mondani a kísértéseknek.
A másik csoport a jómódúakból tevődik össze. A gazdag szülők gyermekei sokszor sokkal kevesebb figyelemben részesülnek, mint az átlagos anyagi körülmények között élők. A szülő figyelmét egyszer a pénz megszerzése, másrészről annak elköltése köti le teljes mértékben. A szülői gondoskodás sokszor kimerül abban, hogy mindent megkap a már amúgy is elkényeztetett gyermek. Anyagiakkal próbálják kompenzálni az elmulasztott együtt töltött időt, szülői odafigyelést. Esetükben a drágább anyagok a menők. Sajnos itt is érintettek a felnőttek is, nem is gondolnák sokan, kik a rendszeres kábítószer fogyasztók. Néha egy-egy véletlen lebukás borzolja néhány napig a kedélyeket, de utána minden folytatódik tovább.
Összefoglalva, a kábítószer fogyasztási mutatók sokkal rosszabbak, mint amire társadalmunk föl van készülve! Egyre több megdöbbentő eset várható a közeljövőben, és sajnos sem az egészségügy, sem a bűnüldözés nem tudja megoldani a helyzetet!
Az Önkormányzatnak óriási a felelőssége! A családokkal, baráti, sport és civil közösségekkel össze kell fogni, és fölvértezni az érintetteket a túléléshez szükséges képességekkel!
Kitartást, és eredményes munkát kívánok az új elnök irányította Kalocsai Kábítószerügyi Egyeztető Fórumnak!
Bolvári Ferdinánd
