Tél. Advent. Karácsony.

Ha ezek a szavak jutnak eszembe, általában ünnepre, családra, pihenésre, kikapcsolódásra gondolok. A világ szerencsésebb feléhez tartozom.

Nem szeretnék most a háborút átélő emberekről, a szegénységről, a nélkülözésről elmélkedni, ezt sokan megteszik ilyenkor helyettem. Inkább azon szoktam gondolkodni, hogy a háborút, a lelki szegénységet és a szeretet nélkülözését a saját lelkemből hogyan űzhetném el. Az adventi időszak a megnyugvásról és megbékélésről szól. Ha az én lelkemben béke van, akkor hozzá tudom segíteni a családomat is a meghitt ünnepléshez, önfeledt kikapcsolódáshoz.

Mostanában olvastam egy érdekes közösségi média bejegyzést. Arról szólt, hogy a különböző vallású emberek miként hisznek a megváltásban, leginkább kitől várják azt. Messiás, Próféta és még ki-tudja-ki hozhatja el nekünk a szép jövőt, megtöltve életünket jósággal, szeretettel, igazságossággal.

Mi lenne, ha ezt MAGUNKTÓL várnánk?

Az adventi készülődésben mi lehetnénk saját magunk és a környezetünk „megváltói”, akik békét teremtenek. Nem országok között, mert az azért nagy feladat lenne, hanem az ismerőseink, családtagjaink, kollégáink, barátaink körében.

• Egy jó szó, egy mosoly, egy megbocsátás olyan dolgokat indíthat el, amitől szebb lesz a világ.

• Szembenállás helyett baráti gesztus, vita helyett együttérzés, és újabb felesleges dolgok megvásárlása helyett jótékony segítségnyújtás.

• A végén mindannyian boldogabbak lehetnénk.

Ezekkel a gondolatokkal szeretnék mindenkinek meghitt, békés készülődést kívánni az előttünk álló csodaszép időszakra.