2025.július.09 szerda
HomeKözéletSzínházi színjáték

Színházi színjáték

A múlt pénteki Nemzeti Színházban történt baleset kapcsán mindenféle hírek kezdtek terjedni a világhálón, mindenki kifejtette a véleményét a történtekről. Én azért ragadtam tollat, mert látok valamilyen párhuzamot a Nemzeti Színház és a Magyar Nemzeti Múzeum közelmúltbéli eseményeivel kapcsolatban, és ezekről teljesen eltérő kormányoldali kommunikációval találkozhatunk.

A múlt hét elején Csák János miniszter azonnali hatállyal felfüggesztette beosztásából L. Simon Lászlót, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatóját, mert – idézem – „az intézménytől elvárható jogkövetést elmulasztotta”. Tudjuk, hogy mi történt, Dúró Dóra, a Mi Hazánk Mozgalom parlamenti képviselője felhívta a közvélemény figyelmét, hogy a múzeumban bemutatott fotókiállítás pár fényképén meleg férfiak találhatóak, ami így sérti a korábban is heves vitákat kiváltó, de a kormánytöbbség által elfogadott Gyermekvédelmi törvény egyes rendelkezéseit. Azt mondhatnánk, hogy a miniszter helyesen járt el, amikor beosztottját a törvények betartására kötelezte, és ennek hiányában megvált tőle.

               Ugyanez a miniszter a múlt hét végi Nemzeti Színházban történt baleset után a színház vezérigazgatójának lemondását nem fogadta el. A Nemzetiben a múlt pénteki előadáson két színész súlyosan megsérült, amikor a darab közben leestek a díszletről. Arról a díszletről, amelyikről több alkalommal jelezték a rendezőnek, hogy veszélyes, bármikor balesetet okozhat. A rendező ezt a jelzést figyelmen kívül hagyta. Mindkét színészt sürgősséggel operálni kellett, mindkettő gyógyulási ideje több hónap lesz. Törvény írja elő, hogy a munkavállalóknak joga van a biztonságos munkavégzéshez, sőt joguk lett volna megtagadni is a játékot. El tudjuk képzelni, mit tett volna a rendező, ha a színészek azt mondják a rendezőnek, hogy a balesetveszély miatt nem játszanak? Hozzá kell még tennünk, hogy a darab rendezője nem más, mint Vidnyánszky Attila, a színház vezérigazgatója.

Úgy tűnik, a miniszter úr értelmezésében vannak törvények, amiket BE KELL TARTANI ÉS TARTATNI, és vannak törvények, amik nem olyan fontosak.

Dúró Dóra lelki világa fontosabbnak tűnik Csák miniszter úr szemében, mint két súlyosan megsérült színész egészsége.

               Ezek után e hét elején a kormányközeli propagandamédiák teljes torokból kezdték kiabálni, hogy a színház vezérigazgatója NEM LEHET FELELŐS a történtekért, ezért van még a helyén. Egyes szereplők (pl. a Nemzeti Kulturális Tanács vezetője) odáig merészkedtek, hogy közös támogatásra buzdították a kormány rajongóit a vezérigazgató mellett, gyakorlatilag semmissé téve azt a tényt, hogy a két súlyos sérülést szenvedett színész a rendező – vezérigazgató Vidnyánszky Attila törvényszegő magatartása miatt került hónapokra betegállományba. Csák miniszter úr személyesen még nem mert a nyilvánosság szeme elé kerülni, vélhetően nem tudott még egyeztetni a nagyfőnökkel.

               A fentiekből arra vélek kikövetkeztetni, hogy vannak a kormányzati oldalon olyan szereplők, akik teljesen kikezdhetetlenek. Amennyiben Vidnyánszky Attila a helyén marad, az újfent súlyosan sérti a magyar jogállamiság helyzetét, és újra aláássa a kormánytagok (jelen esetben Csák miniszter) kormányzásra való alkalmasságát.

Gondolkodjunk…

RELATED ARTICLES

LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here

Most Popular

Recent Comments

Zoltán Szarka on TEIT, ŐK OTT ÉRTEKEZTEK
Molnár Péter on ÖSSZETÖRT A PORCELÁN!
Vargacz Tamásné on Közmeghallgatás Kalocsán
Üsztöke László on Tervek és tények Kalocsán II.
Dargay Lajosné on Egy tüntetés után
Marsovszy László on Egy tüntetés után
Dargay Lajosné on Ezzel leszünk élhető város?
Perity Márta on Térhatás
Vargacz Tünde Mária on Rezsicsökkentett kultúra
dargay márta on Moderátorképzés Kalocsán
Szarka Zoltán on Megmaradnak a gesztenyefák!
Szepesi Magdolna on Az Ő-szinténről őszintén
Szarka Zoltán on A nép szüli a diktátorokat!
Szarka Zoltán on Merre visz az út? 1.
Asztrik szelleme on Merre visz az út? 1.
Szarka Zoltán on Meddig fokozható?
Szarka Zoltán on Itt valaki nem mond igazat
Dargay Márta on Városgazdák Kalocsán
Szarka Zoltán on 2021. március 15.
Szarka Zoltán on Miénk itt a tér
Szarka Zoltán on „Ne féljetek!”
nextmayor on Fátlanság
Szarka Zoltán on Fátlanság
Szarka Zoltán on Trianon, egy kicsit másképp
Márta Dargay on Vasárnap gyermeknap
Szarka Zoltán on Mert emberből vagyunk
Márta Dargay on A színe meg a fonákja
Benyada Jenő on Réfy Vilmos: Gondolataim
Benyada Jenő on Réfy Vilmos: Gondolataim
Gottschall Péterné on Réfy Vilmos: Gondolataim
Márta Dargay on Réfy Vilmos: Gondolataim
Kovács János on Otthon, édes otthon…
Márta Dargay on Furcsa, csendes ünnep
Réfy Vilmos György on Egy elmaradt fesztivál margójára
Márta Dargay on A Te Valentinod
Zoltán Szarka on Sürgető szükségeink
Réfy Vilmos György on Sürgető szükségeink
Réfy Vilmos György on A sofőr… vajon ittas volt?
Réfy Vilmos György on A sofőr… vajon ittas volt?
Réfy Vilmos György on Képviselők vagyonnyilatkozatai 2019.
Márta Dargay on Lezárult, de nincs vége!
Szűcs Csaba on Legyen, vagy ne legyen?
Ocskó Vendel on Legyen, vagy ne legyen?
Réfy Vilmos György on Ördögi paradicsom
Réfy Vilmos György on Ördögi paradicsom
Réfy Vilmos György on „Össze kéne szedni a szilvát!”
Réfy Vilmos György on Elektromos autózás 2. rész
Gerencsér-SzegezdiGabi on Múlt, jelen, jövő a Schöffer Múzeumban
Réfy Vilmos György on Király Róbert „új” pályán
Török István on Elektromos autózás 2. rész
Réfy Vilmos on Karácsonyi „ének”
Király Róbert on Karácsonyi „ének”
Kvalla Gábor on Karácsonyi „ének”
Bolváriné Gärtner Anikó on Király Róbert „új” pályán
Oriza Triznyák on L-Kallódó november
Szűcs Csaba on Bemutatkozunk
Miklós Balázs on L-Kallódó november
Vörös András on Bemutatkozunk