2025.december.08 hétfő
HomeKözéletHalottak napi gondolatok

Halottak napi gondolatok

Gyerekkoromban viszolyogtam még a halál gondolatától is, nagyszüleim temetése után sokáig álmatlan éjszakáim voltak.

 Mára ez teljesen megváltozott. Érdekel minden, ami kapcsolatos a halállal, és ami utána történik az emberi testtel.

 Ha külföldön járok, mindenütt benézek egy-egy temetőbe, szívesen tanulmányozom a különféle nemzetek temetkezési szokásait. Rácsodálkozom a másságra, az általam megszokottól eltérő kegyeleti szokásokra.

 Érdekelnek a temetők, ugyanakkor még a gondolatától is viszolygom, hogy, ha majd eljön az ideje, akkor engem egy rideg temetőben helyezzenek el, kötelezőnek gondolt feladatokat róva hozzátartozóimra. Legszívesebben egy fa gyökerei között nyugodnék, egy lebomló, környezetbarát urnában.

Az elmúlt napokban szinte az összes országos média foglalkozott azzal, hogy a temetkezési szervezetek kampányt indítottak az urnák hazavitelével szemben.

 Van jó néhány ismerősöm, akik szintén hazavitték elhunyt szülőjük (érdekes, hogy általában az apa) hamvait tartalmazó urnát. Érdeklődésemre elmondták, hogy az életben lévő házastárs kívánsága volt, aki így, az otthonában, továbbra is lélekben közel érzi magához elhunyt párját.

 Olyat is tudok, akik előre megbeszélték, hogy otthonukban „bevárják egymást”, és majd együtt búcsúztatja el Őket Családjuk.

 Természetesen az otthon tartott hamvak fölvethetnek problémákat is, pl. a kegyeleti jog gyakorlásában. Az a tény, hogy e téma ilyen szinten napirendre került, szinte biztos, hogy hamarosan változások lesznek az ezt szabályozó törvényben.

 Megértem a temetkezési vállalkozókat is, nekik egyszerűbb, jövedelmezőbb, ha a temetőben, a szokásos szertartás keretében, a kifüggesztett ártábla szerint történik a végtisztesség megadása. És persze a temetők fönntartói utána évtizedekig jól kiszámolható bevételre tehetnek szert a sírhelyek bérleti díjából.

 Ezzel nincs is gond, ez a világ már csak ilyen!

Nekem, a temetői beton és márvány építményeknél sokkal szimpatikusabb az Emlékerdő!

Miért ne lehetne ez is alternatíva, akár a mi környékünkön is!

Én biztosan ezt választanám!

RELATED ARTICLES

LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here

Most Popular

Recent Comments

Zoltán Szarka on TEIT, ŐK OTT ÉRTEKEZTEK
Molnár Péter on ÖSSZETÖRT A PORCELÁN!
Vargacz Tamásné on Közmeghallgatás Kalocsán
Üsztöke László on Tervek és tények Kalocsán II.
Dargay Lajosné on Egy tüntetés után
Marsovszy László on Egy tüntetés után
Dargay Lajosné on Ezzel leszünk élhető város?
Perity Márta on Térhatás
Vargacz Tünde Mária on Rezsicsökkentett kultúra
dargay márta on Moderátorképzés Kalocsán
Szarka Zoltán on Megmaradnak a gesztenyefák!
Szepesi Magdolna on Az Ő-szinténről őszintén
Szarka Zoltán on A nép szüli a diktátorokat!
Szarka Zoltán on Merre visz az út? 1.
Asztrik szelleme on Merre visz az út? 1.
Szarka Zoltán on Meddig fokozható?
Szarka Zoltán on Itt valaki nem mond igazat
Dargay Márta on Városgazdák Kalocsán
Szarka Zoltán on 2021. március 15.
Szarka Zoltán on Miénk itt a tér
Szarka Zoltán on „Ne féljetek!”
nextmayor on Fátlanság
Szarka Zoltán on Fátlanság
Szarka Zoltán on Trianon, egy kicsit másképp
Márta Dargay on Vasárnap gyermeknap
Szarka Zoltán on Mert emberből vagyunk
Márta Dargay on A színe meg a fonákja
Benyada Jenő on Réfy Vilmos: Gondolataim
Benyada Jenő on Réfy Vilmos: Gondolataim
Gottschall Péterné on Réfy Vilmos: Gondolataim
Márta Dargay on Réfy Vilmos: Gondolataim
Kovács János on Otthon, édes otthon…
Márta Dargay on Furcsa, csendes ünnep
Réfy Vilmos György on Egy elmaradt fesztivál margójára
Márta Dargay on A Te Valentinod
Zoltán Szarka on Sürgető szükségeink
Réfy Vilmos György on Sürgető szükségeink
Réfy Vilmos György on A sofőr… vajon ittas volt?
Réfy Vilmos György on A sofőr… vajon ittas volt?
Réfy Vilmos György on Képviselők vagyonnyilatkozatai 2019.
Márta Dargay on Lezárult, de nincs vége!
Szűcs Csaba on Legyen, vagy ne legyen?
Ocskó Vendel on Legyen, vagy ne legyen?
Réfy Vilmos György on Ördögi paradicsom
Réfy Vilmos György on Ördögi paradicsom
Réfy Vilmos György on „Össze kéne szedni a szilvát!”
Réfy Vilmos György on Elektromos autózás 2. rész
Gerencsér-SzegezdiGabi on Múlt, jelen, jövő a Schöffer Múzeumban
Réfy Vilmos György on Király Róbert „új” pályán
Török István on Elektromos autózás 2. rész
Réfy Vilmos on Karácsonyi „ének”
Király Róbert on Karácsonyi „ének”
Kvalla Gábor on Karácsonyi „ének”
Bolváriné Gärtner Anikó on Király Róbert „új” pályán
Oriza Triznyák on L-Kallódó november
Szűcs Csaba on Bemutatkozunk
Miklós Balázs on L-Kallódó november
Vörös András on Bemutatkozunk