Gyerekkoromban viszolyogtam még a halál gondolatától is, nagyszüleim temetése után sokáig álmatlan éjszakáim voltak.
Mára ez teljesen megváltozott. Érdekel minden, ami kapcsolatos a halállal, és ami utána történik az emberi testtel.
Ha külföldön járok, mindenütt benézek egy-egy temetőbe, szívesen tanulmányozom a különféle nemzetek temetkezési szokásait. Rácsodálkozom a másságra, az általam megszokottól eltérő kegyeleti szokásokra.
Érdekelnek a temetők, ugyanakkor még a gondolatától is viszolygom, hogy, ha majd eljön az ideje, akkor engem egy rideg temetőben helyezzenek el, kötelezőnek gondolt feladatokat róva hozzátartozóimra. Legszívesebben egy fa gyökerei között nyugodnék, egy lebomló, környezetbarát urnában.
Az elmúlt napokban szinte az összes országos média foglalkozott azzal, hogy a temetkezési szervezetek kampányt indítottak az urnák hazavitelével szemben.
Van jó néhány ismerősöm, akik szintén hazavitték elhunyt szülőjük (érdekes, hogy általában az apa) hamvait tartalmazó urnát. Érdeklődésemre elmondták, hogy az életben lévő házastárs kívánsága volt, aki így, az otthonában, továbbra is lélekben közel érzi magához elhunyt párját.
Olyat is tudok, akik előre megbeszélték, hogy otthonukban „bevárják egymást”, és majd együtt búcsúztatja el Őket Családjuk.
Természetesen az otthon tartott hamvak fölvethetnek problémákat is, pl. a kegyeleti jog gyakorlásában. Az a tény, hogy e téma ilyen szinten napirendre került, szinte biztos, hogy hamarosan változások lesznek az ezt szabályozó törvényben.
Megértem a temetkezési vállalkozókat is, nekik egyszerűbb, jövedelmezőbb, ha a temetőben, a szokásos szertartás keretében, a kifüggesztett ártábla szerint történik a végtisztesség megadása. És persze a temetők fönntartói utána évtizedekig jól kiszámolható bevételre tehetnek szert a sírhelyek bérleti díjából.
Ezzel nincs is gond, ez a világ már csak ilyen!
Nekem, a temetői beton és márvány építményeknél sokkal szimpatikusabb az Emlékerdő!
Miért ne lehetne ez is alternatíva, akár a mi környékünkön is!
Én biztosan ezt választanám!