Napok óta… mit napok! Hetek-hónapok óta morfondírozok azon a mondaton, amit a Kalocsa.hu Facebook-oldalán olvastam. „Kalocsa hazavár!” Kalocsa hazavár, mondogatom magamban. Ez a mondat megakadt a torkomon. Hazavár. Nem tudom lenyelni.
Valahogy így kezdtem a véleményem Kalocsa őszi nagyrendezvénye előtt. Most is idekívánkozik ez a bevezető, mert nem tudom lenyelni azt a közömbösséget, elhallgatást, és elmaszatolást sem, amit az a hír váltott ki a közösségi oldalakon, hogy a 2011-es népszámlálás óta 2129 fővel csökkent Kalocsa lakossága. Hivatalosan. Mert meggyőződésem, hogy a 2022-es adat szerinti 15.013 fő sem él életvitelszerűen a városban. Hiszen rengeteg fiatal van, aki nagyobb városban, vagy a határon túl keresi boldogulását, csak még nincs végleges helye, így itt van bejelentve. De ne kergessünk illúziókat, nem jön vissza.
Miért is jönne? Azért, mert kiírják valahova, hogy hazavár?
Hirtelen eszembe jut, amikor más városban élő, de magukat még kalocsainak érző fiatalokkal, akiket érdekel a város jövője, nem állt szóba az önkormányzat a főteret elkerülő út tervezésével kapcsolatban. És amikor maguktól hallatták a hangjukat, akkor sértődötten értették őket félre.
Véleményem szerint a megbántottság álarca mögé bújva szándékosan tájékoztatták félre a lakosokat erről a tervről számos felvetését torzítva, tényként rögzítve.
Persze voltak látszólag független, fogadatlan segítők is, akik lelkesen kommentelgették a félrevitt információkat. De hát mindannyian sejtjük, hogy ez akár célzott hangulatkeltés is lehet. A közösségi tervezés, amely módszert ezek a fiatalok azóta is hangsúlyosan ajánlanak a figyelmünkbe, azt jelenti, hogy az érintettek egyeztetnek egymással, megismerik a másik álláspontját, érveit, terveit, azok alapját. Majd a közös érdekek mentén alakítanak ki véleményt, stratégiát és cselekednek. Ha valami nem világos, megakadni látszik, szakértőt vonnak be. Igazi szakértőt, és többet. Majd esetleg korrigálják az elképzeléseket. Megjegyzem, ezt tették ezek a fiatalok is, hiszen 2.0 címmel távolabb rajzolták meg az ő elkerülő úttervük nyomvonalát minden ingatlantól.
Felidézném, mi történt ehelyett az önkormányzatnál. Polgármester úr több fórumon kijelentette, hogy a fiatalok tervét nem lehet megvalósítani. Kijelentésében többször hivatkozott arra, hogy ezt maguk a fiatalok mondták. Gondolja bárki, hogy praktizáló építészmérnökök, készítenek egy tervet, majd kijelentik róla, hogy nem lehet megvalósítani? Az olvasóra bízom annak megítélését, hogy ez igaz lehet-e. Na, de térjünk vissza ahhoz, ami történt. Egy kecskeméti cég megbízást kapott az önkormányzattól (vagy a polgármestertől) arra, vázoljon fel alternatívákat a Szentháromság tér elkerülésére. Bemutattak több lehetséges nyomvonalat, a képviselő testület elfogadta az egyiket, amely keresztülvágná a belvárost. Ennyi az információ… Arról, hogy ezt a tervet hová viszik, lesz-e rá pénz, ki támogatja, hogyan tovább, semmi hír. Persze a belvárosi lakók továbbra is kínok kínját szenvedik, élhetetlen az otthonuk, pusztul az ingatlanuk, de erről majd egy másik véleménycikkben.
A magukat kalocsainak érző fiatalok még aggódnak a városért, az ellehetetlenülésért, a népességfogyásért, erről tanúskodnak ismeretterjesztő posztjaik, de jól megmagyarázza nekik pár fogadatlan(?) prókátor, hogy akinek ez nem teszik, menjen el innen. Kalocsa hazavár! Nagyszerű…
Pedig lehetne ám másképp is! Van város, ahol a meghívják a diplomázásukkor a fiatalokat, ünnepséget rendeznek nekik, és jelképesen megajándékozzák. Van olyan is, hogy bemutatkozhatnak, mi lett a szakterületük. Sőt továbbmegyek, van, ahol kiállítást rendeznek nekik, előadást tarthatnak, ahol bemutathatják a diplomamunkájukat. Megkérdezik a véleményüket a közösséget érintő fejlesztési tervekről szakterületüket figyelembe véve.
Hogy érezzék, őket hazavárják.
Szóval nem kiírják ide vagy oda, hanem hazavárják őket.
Valószínű a vidék helyzete egyre nehezebb lesz. Folytatódik a népesség elvándorlása, a fiatalok a munkalehetőségek irányába fordulnak. Ez tény. Van, ahol viszont igyekeznek ezt a folyamatot lassítani. A lehetőségek mentén legalább gesztusokat tesznek, hogy fontosnak érezze mindenki ezeket a szempontokat. Ne legyen az a közhangulat, hogy több ember rálegyint a tényekre, a kisvárosi lét előnyeit taglalja, kikéri magának azt, hogy valaki elrontsa az ő közérzetét.
Én pedig azt mondom – ugye, ez egy véleménycikk -, hogy akkor fog ezeknek az embereknek, közömböstől a fröcsögőkig igazán elmenni a kedvük az élettől is, ha nem lesz kórház, nem lesz orvos, nem lesz szolgáltatás, és egyre több bolt zár be, mert nem lesz fizetőképes kereslet, nem lesz népesség, vagy alig.
Akkor majd, ahogy az egyik nagyon meghatározó, mélyen tisztelt, kiemelkedő kalocsai értelmiségi mondta – nagyon meglepődne mindenki, ki volt az, de nem árulom el -, majd nézzük az ablakon át, a redőny résein kukucsgálva, ahogy a szél kergeti az ördögszekereket az utcán.
Ez egy véleménycikk, nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.
