Micsoda kerek évforduló ez egy miniszterelnök életében!
Micsoda remek alkalom ez a számvetésre!
Az eredmények sora végtelen, mert nem arról van szó, hogy Magyarországon a legmagasabb az infláció és az élelmiszerek árának emelkedése Európában, hanem arról, hogy mi ezt az unió legalacsonyabb átlagbéreiből is túl tudjuk élni.

Hiszen ő szóról szóra mindent megjósolt:

Ugyancsak elsők vagyunk az unióban a daganatos betegségek okozta elhalálozásban és elhízott emberekből is itt élnek a legtöbben, sőt a műtéti várólisták is itt a leghosszabbak, de gondoljunk csak arra, hogy mennyi pénzt megspóroltunk azon, hogy nem költöttünk el felesleges pénzeket diagnosztikai rendszerekre és drága műtétekre, hiszen ha bekerülünk egy orvosi rendelőbe, ott úgy is az lesz a konklúzió, hogy betegek vagyunk.
Kinek kell ez a stressz?! És egyébként inkább legyünk kövérek, mint girhes libernyákok. Lássa mindenki, hogy itt van mit a tejbe aprítani. A pacal szaftjába pedig pláne.
Iskoláinkban meg tudtuk védeni gyermekeinket a nemváltó műtétektől, meg a beteges ideológiáktól (pl. Gender – Mi is az?) Az iskolaőrség most is a helyén van!

És Petőfinek is csak a szerelmes verseit „tanícsuk”! Nem kell az a lázadozás!
Egyúttal micsoda eredmény, hogy sikerült megakadályozni a nyugati gondolkodásmód betörését hazánkba. Még hogy mesterséges intelligencia? Nekünk természetes van. Ha meg nincs elég, majd veszünk!

Magyarország a lehetőségek hazája!

Itt egy gázszerelőből is lehet milliárdos bankvezér, s több száz cég ura, mert ebben nem akadályozza meg semmi. Főleg nem a törvények. Mutassanak nekünk még egy ilyen országot. Na, ugye!
A legnagyobb vívmány ma Magyarországon, hogy virágzó demokrácia van. Ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy vannak választások és ennek a lehetőségét is Orbán Viktor biztosítja számunkra.
Jaj, ezek a választások… Se lenyelni, se kiköpni nem tudjuk, de hát az unió elvárja, meg hát még is.
Persze mi tudjuk, hogy az egyszemélyi irányítás sokkal eredményesebb és mi így is működünk (csak sok vészhelyzet kell hozzá), de psszt…, az unió felé azért elbábozzuk, hogy demokrácia, meg minden.
Ez ad valamiféle bizonytalanságot és ezáltal izgalmat is szeretett vezetőnknek a hatalomgyakorlás módját illetően. De ad egy nagyfokú szomorúságot is, hiszen nem mutathatja meg népének, hogy Ő mit is ért el az életben – családtagjaival együtt – az elmúlt hatvan esztendőben.
Ezért titkolnia kell a hatvanpusztai birtok valódi tulajdonosát és szépségét, aranyozott könyvtárszobáját, légkondicionált lóistállóit, mélygarázsait, medencéit, mert bár tudjuk, hogy a magyarok a kedves vezetőnek mindent eltűrnek, de legalább annyira irigyek is, aztán nehogy a következő választásokon, valami furcsát döntsenek, bár erre kicsi az esély, mert hát „nem hagyjuk”!
Micsoda életpálya Orbán Viktoré, melyet Soroson kívül senki sem egyengetett, aminek nem volt más színtere, mint a Parlament, ahova az iskolái elvégzése után egyből beült és azóta is tisztán látja a jövőt, mely tisztánlátást soha nem homályosította el az anyagiak hiánya, vagy a másként gondolkodók felesleges akadékoskodása.
Orbán Viktor szerencsés ember! Nem volt alkalmazott soha. Nem kellett átlagbérből kifizetni a számlákat - plusz munkákat vállalva – hogy hó végén még maradjon pénz a gyerek osztálykirándulására is. Munkahelyi főnök sem vegzálta (hiszen nem volt neki) felesleges utasításokkal, de vállalkozóként sem kellett adó-, és járulékbefizetésekkel bíbelődnie, vagy a partnereivel, beszállítóival egyezkednie.
Ezért tudja most is - szakmai egyeztetések nélkül is - hogy mire van szüksége a magyaroknak.
Az életben csak két személytől kapott pofont; az apjától és Jean-Claud Juncker-től, az Európai Bizottság elnökétől; „Hello diktátor” megszólítással, de a hazáért ezt is elviselte.
Ilyen jeles alkalmakkor egy rendes demokráciában (de egy diktatúrában pláne) a kedves vezetők kegyelmet szoktak gyakorolni. Visszaadják egy-egy fogoly, vagy esetleg politikai okokból börtönbe zárt csoport szabadságát. Megmutatják nagylelkűségüket.

Mi mást is kérhetnénk kedves vezetőnktől, mint hogy 60-ik születésnapja alkalmából gyakoroljon kegyet és engedje ki a - hatalomféltésből szított - gyűlölet és a megosztottság fogságából a magyarokat.

• Engedje szabadon és egyenlő esélyekkel lebonyolítani az országgyűlési- és helyi választásokat!
• Engedje szabadon tanítani a tanárokat!
• Engedje szabadon dolgozni az újságírókat!
• Engedje szabadon tevékenykedni a rendőrséget, bíróságokat, ügyészségeket!
• Engedje szabadon gazdálkodni az önkormányzatokat, visszaadva intézményeiket.
• Engedje szabadon, kevesebb adóteherrel és jogszabályi kötelem nélkül dolgozni a vállalkozásokat, hogy ne csak a hatalomhoz való dörgölődzés legyen eredményességük záloga.
• Engedje szabadon működni a civil szervezeteket.
• Engedje szabadon áramolni az uniós pénzeket, teljesítve a jogállamisági elvárásokat!
• Engedje szabadon, pozitívan gondolkodva - a mindenféle másságot elfogadva – élni hagyni a magyarokat!

Tudom, hogy bízhatunk kedves vezetőnk nagyvonalúságában és meghallgatja kérésünket.
Hatvanszoros hurrá! Éljen a kir….!
Őőő….
Éljen minden magyar szabadon!

Hahó?! Hall valaki? Magyarok?!
Hol vannak? Mi…?, hogy külföldön?
Egy újabb eredmény; elfoglaltuk a nyugatot!

Ez az írás egy olvasói levél, nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.