2025.május.16 péntek
HomeKözéletValaki árulja el, mit lehet itt csinálni?

Valaki árulja el, mit lehet itt csinálni?

… mármint a városban, például egy két gyerekes családnak egy hétig, pláne, ha esik az eső? Tette fel szerkesztőségünknek a kérdés egy olvasónk. Egyszerű kérdés- egyszerű válasz: nem sokat.

De ne legyünk ilyen borúlátóak – körbejártuk a lehetőségeket, feltérképeztük egy idelátogató család szemével a várost. Sok múlik a gyerekek korán, érdeklődési körén, de azt elmondhatjuk, hogy nehezen kötik le őket az „ósdi” múlt emlékei.

Szerencsére megvannak a múzeum-pedagógiának, modern, interaktív eszközei, amivel a különböző korosztályokat bevonva, érdekessé lehet tenni a megismerés folyamatát. Szép példákat lehet látni erre Magyarországon is, a közelmúltban zajlott várfelújítási, pezsgő múzeum megújítási projektek által. Sajnos Kalocsán nem nagyon érhető tetten ez az újító szándék.

Egy családi sétára remekül alkalmas a „Főutca” – Szentháromság tér – Érsekkert kör. A monumentális kialakítású tér első látványra lenyűgöző. Létjogosultsága meglenne, hogy beírja magát a világ főterei közzé, de ehhez több kell. A túlzó mértékben alkalmazott térkő, élettelenné-rideggé teszi a teret. Tiszteletet parancsol, de emellett azt is sugallja: a turisták csak bezavarnak ebbe a megtervezett összképbe.

Nem a látogatók igényeihez idomulva, hanem a jövőnek, utókornak hirdeti az egyház és vele együtt az egyházi vezetők nagyságát.

A munkálatok még mindig messze vannak a befejezéstől, érdekes lenne egy turistának, vagy gyerekeknek egy információs tábla kihelyezése: Mi folyik itt? Miért? Hogy fog kinézni? Mi a tervezett befejezés? Egy kis reménnyel kecsegtetne a feltárási terület vizsgálata, ami szerintem gyerekszemmel is igen érdekes. Egy QR kód, egy kis kincskereső játék plusz, egy-két érdekes ábra segítené a messziről idelátogatót, hogy megértse mit is lát.

Sajnos a templomot csak jeggyel lehet megtekinteni.

Mindig elszorul a szívem, ha egy katolikus templomba pénzért lehet bemenni, de sajnos ez már, egyre elterjedtebb gyakorlat.

Kombinált jegy is kapható az Astriceumban, ami az érseki palotára és  könyvtárra, múzeumba és a templomba is érvényes – a 4 tagú családi jegy: 8500 Ft. Kb. 2 órás tárlatvezetéses kikapcsolódást ígér.  A gyerekek valószínűleg a végére nagyon unják majd magukat, mert a szépen kialakított múzeumok célközönsége nem éppen a kisgyerekes családok. Az felújítás több helyen láthatólag még nincsen befejezve-, de e mellett az enyészet nyomai is felfedezhetők. A kiállítás az érseki kincstár anyagából, festményekből, és miseruhákból áll. Célközönsége egy igen szűk réteg lehet, ha egyáltalán fontosnak tartották ezt a stratégia kialakításakor. Ilyen erőforrások birtokában sajnos kihasználatlanul maradtak olyan lehetőségek, amelyek a felnőttekhez, gyerekekhez közelebb hoznák az egyházi szertartásokat, magát a római katolikus vallást, vagy egyszerűen Kalocsai érsekekhez szorosan köthető történelmét.  

 Szerencsére a Barokk Kávéház fagyijával, lehet egy kis lelket önteni a gyerekekbe, ami ugyanazt a remek minőséget hozza több évtizede.

 A kávéház közvetlen szomszédságában kapott helyet a Látogatóközpont és Paprikamúzeum. A „múzeum” és a „központ” szavak használatában enyhe túlzást vélek felfedezni, amely megbocsátható mértékű kereskedelmi tevékenységet takar, egy kis marketinges várostörténettel fűszerezve. Mindenképpen pozitívum, hogy kielégíti az idelátogatók emléktárgy és paprika vásárlási igényét. A kiállítás egyébként érdekesnek mondható, bár kalocsai szemmel silány metszete csak a gazdag népművészetünknek és Kalocsa történelmének. Egy család 3000 Ft-ért tekintheti meg a kiállítást, ami mintegy fél óra szórakozást nyújt, egy-két interaktív elemmel: a gyerekek húzogathatják a paprikás fiókokat.

Amennyiben van még energiánk a múzeumokra, továbbsétálhatunk a Szent István úton, a Viski Károly Múzeum felé. A főutcán lassan de biztosan rendeződés nyomai láthatóak, leszámítva azt a néhány félbehagyott építkezést, és lerobbant épületet, ami mellett elhaladunk. Egy-két füvesítés, fásítás, virágágyás rendben tartása más városokban a hétköznapi feladatok része, nálunk külön projekt, és propaganda célokat szolgál.

A Viski Károly múzeumban megállt az idő, de ennek csak a múzeumi tárgyak örülnek. Egy 42 éve álló kiállításra nem tudok se jót, se rosszat mondani. Bőven idejét múlt, megfakult, mintha elsuhant volna mellette a világ kulturális, digitális fejlődése. A megnyitásakor modernek és érdekesnek mondható kiállítás csekély mértékben változott az évtizedek során, egyáltalán nem követi a mai kor lehetőségeit, igényeit. Sajnos csak rontja a Kalocsáról kialakított képet.

 Szerintem a gyerekes családoknak ennyi kultúra – vagy annak hiánya – bőven elegendő. Sajnos sok más lehetőségről nem tudok beszámolni. Bár szépen megújult 2-3 játszótér városunkban, esőben nem igazán lehet kihasználni ezt. Szerencsére van egy vállalkozásban működtetett játszóház is, ahol figyelembe veszik a látogatói igényeket. Nem posztom hirdetni, mindenki megtalálja a neten.

Ahogy próbáltam végigjárni ezeket a helyeket, ezernyi kihasználatlan lehetőség, ötlet jutott eszembe: 

  • Egy templom ahonnan orgonazene hallatszik ki, és csak „úgy” be lehet ülni.
  • Egy város által fenntartott foglalkoztató, ahol saját paprikát lehetne őrölni, kóstolni, kalocsai motívumos kifestővel játszani, hímzést gyakorolni. 
  • Egy múzeum udvar, ahol táncházakat tartanak hétvégenként.
  • Egy közösségi ház, ahol a fiataloknak tanítják meg, hogyan kell „paprikás kácsit” sütni.
  • Egy kertmozi, ahol ingyenes vetítéseken, a fűben ülve lehetne nézni a régi filmeket. 
  • Egy Platán, ahol nonprofit módon lehetne egy hideg sört meginni, vagy egy jégkrémet megenni, esetleg egy beállított mikróban ételt melegíteni.
  • Egy tiszta WC, ahol tisztába lehet tenni egy csecsemőt.
  • Egy fürdő, ahol nem csak egy gyerekmedence a szórakozási lehetőség. 
  • Egy raklap színpad, ahol a helyi feltörekvő művészeknek adnánk lehetőséget.  
  • Egy reptér, ahol régi repülőgépekbe lehet beleülni.
  • Egy ifjúsági klub kis koncertekkel, egy működő színház……

Ébresztő!!!!

RELATED ARTICLES

LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here

Most Popular

Recent Comments

Zoltán Szarka on TEIT, ŐK OTT ÉRTEKEZTEK
Molnár Péter on ÖSSZETÖRT A PORCELÁN!
Vargacz Tamásné on Közmeghallgatás Kalocsán
Üsztöke László on Tervek és tények Kalocsán II.
Dargay Lajosné on Egy tüntetés után
Marsovszy László on Egy tüntetés után
Dargay Lajosné on Ezzel leszünk élhető város?
Perity Márta on Térhatás
Vargacz Tünde Mária on Rezsicsökkentett kultúra
dargay márta on Moderátorképzés Kalocsán
Szarka Zoltán on Megmaradnak a gesztenyefák!
Szepesi Magdolna on Az Ő-szinténről őszintén
Szarka Zoltán on A nép szüli a diktátorokat!
Szarka Zoltán on Merre visz az út? 1.
Asztrik szelleme on Merre visz az út? 1.
Szarka Zoltán on Meddig fokozható?
Szarka Zoltán on Itt valaki nem mond igazat
Dargay Márta on Városgazdák Kalocsán
Szarka Zoltán on 2021. március 15.
Szarka Zoltán on Miénk itt a tér
Szarka Zoltán on „Ne féljetek!”
nextmayor on Fátlanság
Szarka Zoltán on Fátlanság
Szarka Zoltán on Trianon, egy kicsit másképp
Márta Dargay on Vasárnap gyermeknap
Szarka Zoltán on Mert emberből vagyunk
Márta Dargay on A színe meg a fonákja
Benyada Jenő on Réfy Vilmos: Gondolataim
Benyada Jenő on Réfy Vilmos: Gondolataim
Gottschall Péterné on Réfy Vilmos: Gondolataim
Márta Dargay on Réfy Vilmos: Gondolataim
Kovács János on Otthon, édes otthon…
Márta Dargay on Furcsa, csendes ünnep
Réfy Vilmos György on Egy elmaradt fesztivál margójára
Márta Dargay on A Te Valentinod
Zoltán Szarka on Sürgető szükségeink
Réfy Vilmos György on Sürgető szükségeink
Réfy Vilmos György on A sofőr… vajon ittas volt?
Réfy Vilmos György on A sofőr… vajon ittas volt?
Réfy Vilmos György on Képviselők vagyonnyilatkozatai 2019.
Márta Dargay on Lezárult, de nincs vége!
Szűcs Csaba on Legyen, vagy ne legyen?
Ocskó Vendel on Legyen, vagy ne legyen?
Réfy Vilmos György on Ördögi paradicsom
Réfy Vilmos György on Ördögi paradicsom
Réfy Vilmos György on „Össze kéne szedni a szilvát!”
Réfy Vilmos György on Elektromos autózás 2. rész
Gerencsér-SzegezdiGabi on Múlt, jelen, jövő a Schöffer Múzeumban
Réfy Vilmos György on Király Róbert „új” pályán
Török István on Elektromos autózás 2. rész
Réfy Vilmos on Karácsonyi „ének”
Király Róbert on Karácsonyi „ének”
Kvalla Gábor on Karácsonyi „ének”
Bolváriné Gärtner Anikó on Király Róbert „új” pályán
Oriza Triznyák on L-Kallódó november
Szűcs Csaba on Bemutatkozunk
Miklós Balázs on L-Kallódó november
Vörös András on Bemutatkozunk