Talán még a fiatalok számára is ismerősen csenghetnek ezek a szocializmus idejéből származó – a kor kritikájaként is értelmezhető – „ár” nélküli mondatok, amelyek arra vonatkoznak, hogy a rendszer számára nem kedves embereket bármilyen indokkal elvihette a rendőrség és ott a hatalom kiszolgálói, kényük-kedvük szerint részesíthették őket testi fenyítésekben; jobb esetben csak pofonokban.
Most másfajta sapkák uralják a közbeszédet, melyet a kormányzati propaganda által elterjesztve csak „ársapkaként” emlegetünk, és más módon érkeznek a pofonok is, de sokaknak legalább annyira fájnak, mint az évtizedekkel ezelőttiek.
Sajnos egyre inkább bebizonyosodni látszik – az a valódi szakemberek által már évtizedek óta hangoztatott tézis, hogy az árbefagyasztásokkal csak hatalomban maradási- és politikai előnyöket lehet elérni, de gazdasági fejlődést, vagy a sokat hangoztatott szegények megsegítését sajnos nem.
Ezt támasztja alá a soha nem tapasztalt mértékű hazai energiaár emelés, melynek mértékében előkelő helyezést értünk el az Unióban, így most fizetjük vissza annak a sokszorosát, mint amit a „rezsicsökkentésként” (rezsi ársapka) eladott időszakban állítólag megspóroltunk.
Hasonló a helyzet a közműveink esetében is, hiszen az „ársapkának”, szolgáltatási díjemelés tiltásának és a kivetett közmű különadóknak a következménye az lett, hogy a víz- és szennyvízhálózataink állapota a felújítások elmaradása miatt leromlott, melyet sorozatos csőtörések, fertőtlenítések, időszakos vízhiányok, belterületi útjaink felbontása- és majdani megsüllyedései is bizonyítanak.
Megszűnt az ársapka az üzemanyagok vonatkozásában is és mindjárt a környező országok legmagasabb benzin- és gázolaj árát tudtuk produkálni, újabb százmilliárdos hasznot termelve a Molnak, az ÁFA-n keresztül pedig az államnak is. A magas – ársapka nélküli – indulóárra, az elmúlt két hétben még 20 forintot rápakolt a Mol, mert hát mégiscsak előre megyünk? és nem hátra, és kell az a nafta. Ami biztos, hogy a jelenlegi átlagár (2023.01.23-án 13 órakor) a benzin esetében 631,3 forint, a gázolaj esetében pedig 693,6 forint.
Ugyancsak drasztikus, az Unióban a legmagasabb; átlagosan az 50 százalékhoz közelítő, de a tej-, gabona, és húskészítmények esetében már a 100 %-ot is meghaladó élelmiszer áremelkedés tapasztalható Magyarországon. Azonban nagyon örülhetünk, hogy a csirke far-hátat és egy bizonyos minőségű lisztet és cukrot olcsóbban vehetjük meg pár forinttal, ha nincs belőle éppen készlethiány.
Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy amely termékek esetében a kormány un. hatósági árat (ársapkát) vezetett be, annak általában
KÉSZLETHIÁNY
lett a következménye, majd annak megszüntetése után hatványozottan emelkedett a termékek ára.
Az, hogy főleg a kisvállalkozókat ezek az intézkedések milyen mértékben érintették hátrányosan, több érdekvédelmi szervezett is kemény hangú közleményben adott hangot.
Azok az állami vezetőink, akik soha nem dolgoztak vállalkozóként, de még talán állami intézmény vezetőjeként sem, hanem az egyetem padjai után átültek a parlament padjaiba, időnként pedig a bársonyszékeibe, azok még mindig nem akarják elfogadni a piacból élő vállalkozók, vagy a segíteni akaró közgazdászok érveit és jajkiáltásait; történetesen,
hogy ezek az intézkedések piac- és versenytorzítóak és nem mozdítják előre a gazdaság fejlődését.
Valaki nagyon a fejére húzott egy ársapkát és nem hallja, nem látja, hogy mi zajlik ebben az országban, de sajnos a pofonokat továbbra is mi kapjuk.
