2025.november.09 vasárnap
HomeLevelesládaSunnyogások és sikolyok - olvasói levél

Sunnyogások és sikolyok – olvasói levél

Orbán Viktor és tettestársai – klientúrája – lop, lopnak: tudjuk, de ez nem túl fontos.

Orbán Viktor és tettestársai – klientúrája – hazudik, hazudnak: tudjuk, de ez sem túl fontos.

Hogy Gyurcsány Ferenc is – mint Orbán tettestársa, afféle sziámi-ikre – szintén hazudott, hazudik, tudjuk, de ez aztán tényleg nem igazán fontos.

Nem túlzottan fontos, amíg csak pénzről, vagyonról, holmi materiális dolgokról van szó.

Ha csak erről lenne szó, üzenném Orbánnak, Gyurcsánynak és a többi, ebben a pillanatnyi történelmi időben (ami már persze több évtized) elhíresült, felszínre vergődött tolvajoknak és hazugoknak – a tettestársaikat és klientúrájukat is beleértve -, hogy: Fogd a pénzt és fuss! Takarodjatok és fussatok, de mielőbb!

Mert hát akkor mi is a fontos?!

Szerintem – s tán nem vagyok ezzel a véleménnyel egyedül – az, hogy ezek a silány percemberkék bizony ellopták népünk, nemzetünk, ha tetszik: a hazánk hitét, az erkölcsi tartását és a jövőjét. S ez az igazi – megbocsáthatatlan – történelmi bűnük!

Orbán Viktor és tettestársainak politikája (s ebben nagyon profik): duma, még több duma, szófacsarás és mellébeszélés, propaganda, propaganda dögivel, propaganda mindig és minden csatornán, másrészt a megosztás, emberek és csoportok egymás ellen uszítása. Az orbáni üzenet, a teljesség igénye nélkül: Gyűlöld, utáld Sorost, a migráncsokat, a cigányokat, a zsidókat, a buzikat, a hajléktalanokat, a munkanélkülieket, Brüsszelt, a máskéntgondolkodókat, a semmittevő nyamvadt tanárokat, a tojásfejű hülye tudósokat, és mindazokat, akik nem eléggé hangosan bégetik a Fidesz–gyűléseken, hogy „Viktor, Viktor!”

Meg hát persze a felelősen gondolkodó elméket (vannak azért akadnak még ilyenek!). A NER szerinti Orbánisztánban (Abszurdisztánban, Tébolyisztánban) az effélék kussolása is igencsak kívánatos – már persze Orbán Viktor és tolvaj-hazug tettestársai szerint.

S mindez azért, hogy a sunnyogva félrevezetett lakosság – egy röpke tisztánlátó pillanatában – nehogy elgondolkodjon azon az egyszerű kérdésen, hogy az EU 28 tagországa közül számos felmérés szerint az életminőség szerint Magyarország a 27., állítólag talán Bulgária még utánunk van, egyelőre.

Néhogymá (sic!) esetleg az elvakult Fidesz-hívőben is fölmerüljék egy kósza gondolat, hogy Orbán Viktor egy tehetségtelen, dilettáns, téveszmés alak, akinek csak a pénz és a hatalma fontos, a magyarság, hit és effélék csak kellékek. Hazánk, népünk oda jutott, hogy egy cinikus, felelőtlen totyakos bohóc, Orbán Viktor szinte teljhatalommal uralja az országot, a benzinártól kezdve a közbeszédig: Magyarország előre megy, nem hátra! – volt nemrég az üzenete. Előttünk meg ott a szakadék, milliók nyomorúsága.

A témához az Olvasónak gondolatébresztőként a nagy költőt-gondolkodót, Weöres Sándort idézem:

„A legnagyobb csapás, ami egy népet érhet, ha egyoldalú irányítással
az ítélőképességét tönkreteszik. Az ilyen nép elzüllik és mennél
vásáribb kalandor nyúl érte, annál könnyebben odadobja magát. Nincs az
a kívülről jövő veszedelem, végigdúlás, évezredes elnyomás, mely ezzel
fölérne.”

Írásom címéről: Élemedettebb, velemkorú társaim tán asszociálhatnak Bergman korszakos filmalkotására (Suttogások és sikolyok), ez azonban részemről csak geg, valójában a sunnyogást – mint társadalmi valóságot – kívántam fókuszba hozni. S a sikolyok? Írásomat ennek szánom. Jajsikoly: Baj van, emberek!

S mi lehet ebből? Nem tudom. De még van némi matematikai ismeretem, miszerint 1x1sikoly az csak 1,- akár mellőzhető is, de 10×10 sikoly az már 100 –, már hallható, 1000×1000 sikoly viszont már egymillió. Ezt már talán Orbán Viktor és tettestársai, a tolvaj-hazug klientúra is meghallja, esetleg. És esetleg meghallja a magyar nép is, s eszébe jut a régi szent üzenet: „Emelkedj föl végre, büszke nép…!” Mert a gyáva, sunnyogó népnek nincs hazája – s nem is érdemel.

Advent van, szembenézés, megtisztulás, várakozás ideje. Még nem tudom, milyen lesz a karácsonyom, de azt tudom, hogy milyen nem: nem lesz száraz-vacak műbejgli, nem lesz mű-plüssmikulás, de még Fa sem lesz. Nem lesz semmi bóvli-talmi bugyutaság.

Reményeim szerint pár szerettemmel el fogunk beszélgetni a sorsról, akármiről. Jézus odasündöröghet közénk, ha megmagyarázza, hogy a nevében most regnáló egyházak – főleg a katolikus – miért dőzsöl és pöffeszkedik, s miért sunnyog, ha a valódi jézusi tanításról esik szó??!

Mindezzel együtt Áldott, Békés Karácsonyt kívánok mindenkinek (a fideszeseknek, különösen is)!

Ruppáner János

Ez egy véleménycikk, amely nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.

RELATED ARTICLES

LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here

Most Popular

Recent Comments

Zoltán Szarka on TEIT, ŐK OTT ÉRTEKEZTEK
Molnár Péter on ÖSSZETÖRT A PORCELÁN!
Vargacz Tamásné on Közmeghallgatás Kalocsán
Üsztöke László on Tervek és tények Kalocsán II.
Dargay Lajosné on Egy tüntetés után
Marsovszy László on Egy tüntetés után
Dargay Lajosné on Ezzel leszünk élhető város?
Perity Márta on Térhatás
Vargacz Tünde Mária on Rezsicsökkentett kultúra
dargay márta on Moderátorképzés Kalocsán
Szarka Zoltán on Megmaradnak a gesztenyefák!
Szepesi Magdolna on Az Ő-szinténről őszintén
Szarka Zoltán on A nép szüli a diktátorokat!
Szarka Zoltán on Merre visz az út? 1.
Asztrik szelleme on Merre visz az út? 1.
Szarka Zoltán on Meddig fokozható?
Szarka Zoltán on Itt valaki nem mond igazat
Dargay Márta on Városgazdák Kalocsán
Szarka Zoltán on 2021. március 15.
Szarka Zoltán on Miénk itt a tér
Szarka Zoltán on „Ne féljetek!”
nextmayor on Fátlanság
Szarka Zoltán on Fátlanság
Szarka Zoltán on Trianon, egy kicsit másképp
Márta Dargay on Vasárnap gyermeknap
Szarka Zoltán on Mert emberből vagyunk
Márta Dargay on A színe meg a fonákja
Benyada Jenő on Réfy Vilmos: Gondolataim
Benyada Jenő on Réfy Vilmos: Gondolataim
Gottschall Péterné on Réfy Vilmos: Gondolataim
Márta Dargay on Réfy Vilmos: Gondolataim
Kovács János on Otthon, édes otthon…
Márta Dargay on Furcsa, csendes ünnep
Réfy Vilmos György on Egy elmaradt fesztivál margójára
Márta Dargay on A Te Valentinod
Zoltán Szarka on Sürgető szükségeink
Réfy Vilmos György on Sürgető szükségeink
Réfy Vilmos György on A sofőr… vajon ittas volt?
Réfy Vilmos György on A sofőr… vajon ittas volt?
Réfy Vilmos György on Képviselők vagyonnyilatkozatai 2019.
Márta Dargay on Lezárult, de nincs vége!
Szűcs Csaba on Legyen, vagy ne legyen?
Ocskó Vendel on Legyen, vagy ne legyen?
Réfy Vilmos György on Ördögi paradicsom
Réfy Vilmos György on Ördögi paradicsom
Réfy Vilmos György on „Össze kéne szedni a szilvát!”
Réfy Vilmos György on Elektromos autózás 2. rész
Gerencsér-SzegezdiGabi on Múlt, jelen, jövő a Schöffer Múzeumban
Réfy Vilmos György on Király Róbert „új” pályán
Török István on Elektromos autózás 2. rész
Réfy Vilmos on Karácsonyi „ének”
Király Róbert on Karácsonyi „ének”
Kvalla Gábor on Karácsonyi „ének”
Bolváriné Gärtner Anikó on Király Róbert „új” pályán
Oriza Triznyák on L-Kallódó november
Szűcs Csaba on Bemutatkozunk
Miklós Balázs on L-Kallódó november
Vörös András on Bemutatkozunk