Október 23-a minden évben figyelmeztet minket. A megemlékezés nem engedi, hogy tekintetünket levegyük hazánk és a világ dolgainak alakulásáról. Akár forradalom, akár ellenforradalom, ami 1956-ban történt, biztosan kijelenthető, hogy egy ország polgárai élve velük született jogukkal, kifejezték véleményüket a status quo-val szemben. Hogy ennek az lett a vége, amit a történelemből jól ismerünk, nem a polgárok hibája.
Ez a hatalom hibája! A hatalom természeténél fogva önmagát védi.
1956 emlékeztet minket arra, hogy van egy pont, amikor minden addigi meggyőződést félretéve, azokon felülemelkedve kell azt mondani, hogy NEM! Az akkori eseményeket a több mint 3 évtizeddel később lezajló rendszerváltás zárta le, és adott tiszteletet az 56-os hősöknek.
A rendszerváltás sokak számára mérföldkő volt: egy új kezdet, új lehetőség. Ahogy 1956-ban is felvillant a remény, úgy villant meg valami hasonló 1989-ben is. És ahogy 1956 egy 3 évtizedig elhúzódó folyamat lett, úgy lett 3 évtizedig elhúzódó folyamat a rendszerváltás is. Ma 2022-ben ugyanott tartunk mi a rendszer váltás örökösei, mint 56 örökösei tartottak 1989-ben. Akkor ők azt mondták, ideje befejezni amit 56-ban elkezdtek a hősök. Ugyanezt mondjuk mi is.
Ideje befejezni a rendszerváltást! De ahogy 1956-ban, és 1989-ben sem volt teljes egyetértés, úgy 2022-ben sincs az.
A rendszerváltás ugyan elkezdődött és kiépültek a demokratikus intézmények és szokások, szabad választások biztosítják a lehetőséget elmondani véleményünket Magyarország dolgaival kapcsolatban, de az utóbbi 32 év mégis azt bizonyította be, hogy miképp lehet ezekkel a szabályokkal visszaélni.
A rendszerváltás idején elmaradt elszámoltatás odáig vezetett, hogy a demokratikus berendezkedés azokkal az emberekkel indult el, akik a leváltott rendszer fenntartói és haszonélvezői voltak.
Csak 4 év kellett, hogy a leváltott rendszer uralkodó pártjának jogutódja visszatérjen a hatalomba immár demokratikus pártként, azt állítva, hogy ők ismerik a legjobban annak a világnak a szabályait, ami ellen azt megelőzően több évtizedig dolgoztak.
Ebben az időben egymásnak adták a kilincset a kormányok.
A 2000-es években értünk el oda, hogy 2 erős ember és két erős párt állt egymással szemben.
2006 jelentett végérvényes fordulót ebben a kiegyenlített viadalban, mely a hatalom megszerzéséért folyt. 2006-ban olyan dolgok történtek, melyek addig elképzelhetetlenek voltak, és a következmények még manapság is velünk vannak. 1956 50. évfordulóján megismételte magát a történelem Budapest utcáin. Az akkori események és a belpolitikai helyzet nagymértékben járultak hozzá a 2010-ben bekövetkező óriási fordulathoz. Az addigi szabályok bár lehetőséget adtak rá, de reális esély kevés volt 2/3-os parlamenti többség eléréséhez.
Ezt akkor egyetlen pártszövetség addig egyedülálló módon szerezte meg, így szerezve totális kontrolt a törvényhozás és a végrehajtás rendszereiben. Ami azóta történt már történelem.
Nem kívánunk állást foglalni az ellentétes oldalak között, mellett, vagy ellen. Az események meghaladták őket, és ezt a döntést.
Az aktuálpolitikai helyzet világít rá leginkább, hogy a dolgaink nem mehetnek így tovább. Nincs rendben, hogy a döntések dinamikájának középpontjában a régi csaták késztetései, a régi ellenfelek revans vágya álljon. A hatalom természeténél fogva önmagát védi. Ennek eredménye egy legyengült ország, legyengült közösségek és települések, bezárt intézmények.
Persze a világpolitika viharairól nem tehet az ország vezetése, de arról igen, hogy miképp álljuk a sarat a bajban.
Most pedig baj van!
A baj okainak sokrétűségét csak gyarapítja az állandó, már-már mérgező hangvételű rivalizáló politikai szemben állás.
A polarizált belpolitikai helyzet pedig egyértelműen a rendszerváltás elmaradásának következménye.
Ne ismételjük meg a múlt hibáit!
1956 megtanította ennek a nemzetnek, hogy a forradalom elkerülhetetlen, de eredménytelen is ugyanakkor. Eredménytelen, mert egy 30 év múlva bekövetkező eredmény kevés vigasz a hősi halottak és hozzátartozóik számára.
Tanuljunk a múltból!
Az utóbbi 32 év tapasztalata az, hogy dolgainkat másképp, és máshogy kell csinálnunk.
Erre lehetőségünk is van!
A mögöttünk hagyott évek a be nem váltott lehetőségek időszaka, mely a politikai pártok helyzetét és szerepét egyszerre kérdőjelezik meg. Nem tagadja le szükségességüket, nem vitatja el eredményeiket, de a közbizalom helyreállítása érdekében, a lehetőségek megvalósulása érdekben új szereplők bevonását teszi szükségessé.
A Békés Kalocsáért Egyesület javaslata, hogy az előttünk álló feladatok hatékony és eredményes megvalósulása érdekében a civil szervezetek lehetőséget kapjanak a törvényhozás munkájában.
„Ha nem tévesztjük szem elől a rendszerváltás eszméit, olyan parlamentet választhatunk magunknak, amely azonnali tárgyalásokat kezd a civil szervezetek parlamentbe való bevonásának haladéktalan megkezdéséről. Ha van bennünk elég mersz, hogy mindezt akarjuk, akkor, de csak akkor beteljesíthetjük a rendszerváltás akaratát.”
