2025.május.16 péntek
HomeKözélet„Kinek mit intézett a kormánya”

„Kinek mit intézett a kormánya”

Muszáj cinikusan kezdeni…

Szóval ott tartunk, hogy a választásnak ugyan vége, de mégis „kígyók kígyóznak” a gáz és/vagy villany szolgáltató ügyfélszolgálati irodája előtt… Az energia árak megemelkedése óta ez a látvány nem egyszeri. „Kinek mit intézett a kormánya”…

Nem vállalkozunk arra, hogy a világpolitika óceánjába megmártózzunk, hogy a nyílt óceán háborgó hullámai és áramlatai közepette kiismerjük a dolgok menetét, de ettől még nagyon egyszerű megállapításokat lehet tenni.

Az, hogy 2022-ben az jelentse a kihívást egy ország, és az emberek számára, hogy miképp oldják meg az energia igényükből fakadó feladataikat, az nem azt jelenti, hogy a dolgok helyes irányba mennek. Persze lehet mondani, hogy háború van, hogy szankciók vannak érvényben, és ezek visszafelé sültek el. Lehet, hogy ez még igaz is. De ettől még energia válság van, infláció és egy sor olyan dolog melyről nem volt szó.

A dolog természeténél fogva túlnyúlik az aktuálpolitika, a pártkérdések, a kormány és ellenzék szűkös keretén mely oly sok önjelölt szakértőt adott már az országnak. Ezt a feladatot nem lehet megoldani a facebook kommentszekciójában egy poszt alatt, és nem lesz elegendő egy megszervezett tüntetés, ahol a szervezők kedélyesen megveregetik önmaguk vállát ezzel jelezve a jól elvégzett munka elismerését. Ez a jelenség komoly, és mély strukturális problémákat jelent.

2022-ben vagyunk,

  • amikor a James Webb űrtávcső soha nem látott mélységeit kutatja az univerzumnak
  • amikor a LIGO és a Virgo obszervatórium a téridő legapróbb fodrozódásait detektálja
  • amikor a CERN nagy hadron ütköztetője az LHC, az anyag mélységeit tarja fel
  • amikor a mesterséges intelligencia kutatás már valóság
  • amikor a hálózat kutatással járványokat sikerül megfékezni

de mégsem tudjuk megoldani azt, hogy az energia ellátása a világnak stabil, fenntartható és kiszámítható legyen. Legalábbis olyannyira, hogy az iskolákban újra járhassanak melegendi a rosszabbul teljesítő diákok.

A háború nem emiatt rossz és elitélendő! A háború rossz mert emberek halnak meg. Az erőszak nem lehet megoldás. Láthatjuk, érezhetjük, tapasztalhatjuk, hogy akinek semmi köze ehhez az csak a rövidebbet húzza…De a világpolitika óceánja veszélyes terep.

A magyar tengert viszont ismerjük. Ebben a vonatkozásban minden kétséget kizáróan ki lehet jelenti, hogy a mai állapotokat figyelembe véve, a választott vezetők nem végzik el azt a feladatot ami számukra ki van szabva. A törvényhozó és a végrehajtó hatalom feladata, hogy minden körülmények között biztosítsák az emberek békéjét, megélhetését és biztonságát. Az elszabaduló árak, az infláció, és az energiaválság hatására viszont sok embernél ezek mindegyike sérül.

Nehéz tél elé nézünk több szempontból is. De a legnehezebb talán az lesz, hogy önmagunkkal nézzünk szembe. A fentebb hozott példák – az emberi teljesítmény nagyszerűségére – abban közösek, hogy a legjobb emberek dolgoznak egy célért, melyek mindenkitől megkövetelik az áldozatot. A siker viszont soha nem kizárólagos, a siker mindig az egész emberiségé.

Ezek a teljesítmények csak úgy valósulnak meg, hogy a legjobbak dolgoznak rajta…

Ilyen szemüvegen keresztül egyszerűnek tűnik megválaszolni, hogy a politikának nevezett szakmát, vajon a legjobbak végzik-e?

És még egyszerűbb megválaszolni, hogy kik adnak nekik erre felhatalmazást…

RELATED ARTICLES

LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here

Most Popular

Recent Comments

Zoltán Szarka on TEIT, ŐK OTT ÉRTEKEZTEK
Molnár Péter on ÖSSZETÖRT A PORCELÁN!
Vargacz Tamásné on Közmeghallgatás Kalocsán
Üsztöke László on Tervek és tények Kalocsán II.
Dargay Lajosné on Egy tüntetés után
Marsovszy László on Egy tüntetés után
Dargay Lajosné on Ezzel leszünk élhető város?
Perity Márta on Térhatás
Vargacz Tünde Mária on Rezsicsökkentett kultúra
dargay márta on Moderátorképzés Kalocsán
Szarka Zoltán on Megmaradnak a gesztenyefák!
Szepesi Magdolna on Az Ő-szinténről őszintén
Szarka Zoltán on A nép szüli a diktátorokat!
Szarka Zoltán on Merre visz az út? 1.
Asztrik szelleme on Merre visz az út? 1.
Szarka Zoltán on Meddig fokozható?
Szarka Zoltán on Itt valaki nem mond igazat
Dargay Márta on Városgazdák Kalocsán
Szarka Zoltán on 2021. március 15.
Szarka Zoltán on Miénk itt a tér
Szarka Zoltán on „Ne féljetek!”
nextmayor on Fátlanság
Szarka Zoltán on Fátlanság
Szarka Zoltán on Trianon, egy kicsit másképp
Márta Dargay on Vasárnap gyermeknap
Szarka Zoltán on Mert emberből vagyunk
Márta Dargay on A színe meg a fonákja
Benyada Jenő on Réfy Vilmos: Gondolataim
Benyada Jenő on Réfy Vilmos: Gondolataim
Gottschall Péterné on Réfy Vilmos: Gondolataim
Márta Dargay on Réfy Vilmos: Gondolataim
Kovács János on Otthon, édes otthon…
Márta Dargay on Furcsa, csendes ünnep
Réfy Vilmos György on Egy elmaradt fesztivál margójára
Márta Dargay on A Te Valentinod
Zoltán Szarka on Sürgető szükségeink
Réfy Vilmos György on Sürgető szükségeink
Réfy Vilmos György on A sofőr… vajon ittas volt?
Réfy Vilmos György on A sofőr… vajon ittas volt?
Réfy Vilmos György on Képviselők vagyonnyilatkozatai 2019.
Márta Dargay on Lezárult, de nincs vége!
Szűcs Csaba on Legyen, vagy ne legyen?
Ocskó Vendel on Legyen, vagy ne legyen?
Réfy Vilmos György on Ördögi paradicsom
Réfy Vilmos György on Ördögi paradicsom
Réfy Vilmos György on „Össze kéne szedni a szilvát!”
Réfy Vilmos György on Elektromos autózás 2. rész
Gerencsér-SzegezdiGabi on Múlt, jelen, jövő a Schöffer Múzeumban
Réfy Vilmos György on Király Róbert „új” pályán
Török István on Elektromos autózás 2. rész
Réfy Vilmos on Karácsonyi „ének”
Király Róbert on Karácsonyi „ének”
Kvalla Gábor on Karácsonyi „ének”
Bolváriné Gärtner Anikó on Király Róbert „új” pályán
Oriza Triznyák on L-Kallódó november
Szűcs Csaba on Bemutatkozunk
Miklós Balázs on L-Kallódó november
Vörös András on Bemutatkozunk