2025.október.26 vasárnap
HomePolitikaÖntsünk tiszta vizet a pohárba – avagy a kalocsai víziközmű államosítása

Öntsünk tiszta vizet a pohárba – avagy a kalocsai víziközmű államosítása

2022. szeptember 20.-án a képviselő-testület többsége megszavazta, hogy Kalocsa csatlakozzon ahhoz az integrációs programhoz, melynek eredményeként

az önkormányzat a víziközmű vagyonát, az azt működtető eszközöket, és a működtetés biztosítására szolgáltató társaságban (Kiskunvíz Kft.) fennálló tulajdonosi részesedését önkéntesen, ingyenesen átadja a Magyar Államnak.

Ennek fejében egyetlen ellenszolgáltatást kap a város: az államot képviselő Nemzeti Vízművek Zrt. a víziközműhöz kapcsolódó – törvényben egyébként előírt – ellátási felelősségünket átveszi.

Ez az egész országban lefolytatott einstand 2000 milliárdnyi víziközmű vagyont érint. A Kalocsát is integráló Kiskunsági Víziközmű-Szolgáltató Kft. esetében is 55 milliárd vagyonról van szó.

A grémium zárt ülésen tárgyalta ezt  a nagy horderejű a döntést, hivatkozva a két fél – Kalocsa és a Magyar Állam – „üzleti érdekeire”. Azonban ez nagyon álságos indok, hiszen ingyenes vagyonátadás esetében nincs „üzlet”, nincs 3. fél, így nincs mit titkolni.

Sajnos egyedül csak én ragaszkodtam a nyilvános üléshez, a többség ellene szavazott.

Véleményem szerint azonban az itt élő közel 16.000 kalocsainak a napi életét közvetlenül érintő döntésről nem csak joga van tudni, de világossá is kell tenni, milyen előnyök és hátrányok származnak ebből az elhatározásból.

Sőt, tovább megyek! Minden helyi lakosnak látnia kell, melyik képviselő hogyan szavaz!

Jómagam a jogállamiság látszatába burkolt víziközmű államosítás ellen szavaztam, hiszen több aggályom is volt:

– először is lóhalálában, többszörösen módosított határozatról kellett dönteni rövid időn belül

– hatalmas közvagyonról van szó (3,2 milliárd forint), melynek átruházását széleskörű társadalmi vitáknak kellene megelőznie

– nincs semmi biztosíték arra, hogy az államnál a szolgáltató jobb kezekben lesz, hisz épp az állam által kikényszerített hatósági árak miatt torpant meg már 10 éve a fejlődés

– nincs semmi biztosíték, hogy az új jogi formában is ugyanilyen áron kapjuk az ivóvizet és szennyvizet, azaz meddig tartják a rezsicsökkentett árat

– nem lesz-e – az autópályákhoz hasonlóan – külső szereplőnek koncesszióba kiadva

– 655 milliós saját tőkével rendelkezik a társaság, tehát van tartaléka, amiből még fenn tudná tartani a szolgáltatást

– nem ismert, hogy milyen anyagi helyzetben van a szolgáltató. Közbenső mérleg nem készült, nem tudjuk, jelenleg milyen hatással lesznek rá az elszabadult energiaárak.

Lassan 3 éve tettem le az képviselői eskümet, mely szerint tisztségemből eredő feladataimat Kalocsa város fejlődésének előmozdítása érdekében lelkiismeretesen teljesítem.

Mivel a fentiekre nem kaptam választ, így

mandátumom nem hatalmaz fel, hogy ilyen kardinális döntést a városlakók nevében és helyett, hiányos információk alapján megszavazzak.

Viszont kormánypárti képviselő-tásaim – minden előzetes kérdés, aggály, vita nélkül – egyhangúan megszavazták.

A képviselői székből felállva is – velük ellentétben – szeretnék tiszta lelkiismerettel a választóim szemébe nézni.

Fentiek alapján sajnos egyértelműen kijelenthető, hogy

irányított politikai döntés született,

nélkülözve minden szakmaiasságot, gazdaságossági kimutatást, hatástanulmányt.

Ezért is hívtam össze a testületi-ülés után egy rögtönzött sajtótájékozatót, ahol ezen aggályaimnak hangot is adtam.

Az idő rövidesen el fogja dönti, hogy aggályaim légből kapottak voltak, vagy szenvedő alanyai vagyunk egy újabb politikai ámokfutásnak…………

Previous article
Next article
RELATED ARTICLES

LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here

Most Popular

Recent Comments

Zoltán Szarka on TEIT, ŐK OTT ÉRTEKEZTEK
Molnár Péter on ÖSSZETÖRT A PORCELÁN!
Vargacz Tamásné on Közmeghallgatás Kalocsán
Üsztöke László on Tervek és tények Kalocsán II.
Dargay Lajosné on Egy tüntetés után
Marsovszy László on Egy tüntetés után
Dargay Lajosné on Ezzel leszünk élhető város?
Perity Márta on Térhatás
Vargacz Tünde Mária on Rezsicsökkentett kultúra
dargay márta on Moderátorképzés Kalocsán
Szarka Zoltán on Megmaradnak a gesztenyefák!
Szepesi Magdolna on Az Ő-szinténről őszintén
Szarka Zoltán on A nép szüli a diktátorokat!
Szarka Zoltán on Merre visz az út? 1.
Asztrik szelleme on Merre visz az út? 1.
Szarka Zoltán on Meddig fokozható?
Szarka Zoltán on Itt valaki nem mond igazat
Dargay Márta on Városgazdák Kalocsán
Szarka Zoltán on 2021. március 15.
Szarka Zoltán on Miénk itt a tér
Szarka Zoltán on „Ne féljetek!”
nextmayor on Fátlanság
Szarka Zoltán on Fátlanság
Szarka Zoltán on Trianon, egy kicsit másképp
Márta Dargay on Vasárnap gyermeknap
Szarka Zoltán on Mert emberből vagyunk
Márta Dargay on A színe meg a fonákja
Benyada Jenő on Réfy Vilmos: Gondolataim
Benyada Jenő on Réfy Vilmos: Gondolataim
Gottschall Péterné on Réfy Vilmos: Gondolataim
Márta Dargay on Réfy Vilmos: Gondolataim
Kovács János on Otthon, édes otthon…
Márta Dargay on Furcsa, csendes ünnep
Réfy Vilmos György on Egy elmaradt fesztivál margójára
Márta Dargay on A Te Valentinod
Zoltán Szarka on Sürgető szükségeink
Réfy Vilmos György on Sürgető szükségeink
Réfy Vilmos György on A sofőr… vajon ittas volt?
Réfy Vilmos György on A sofőr… vajon ittas volt?
Réfy Vilmos György on Képviselők vagyonnyilatkozatai 2019.
Márta Dargay on Lezárult, de nincs vége!
Szűcs Csaba on Legyen, vagy ne legyen?
Ocskó Vendel on Legyen, vagy ne legyen?
Réfy Vilmos György on Ördögi paradicsom
Réfy Vilmos György on Ördögi paradicsom
Réfy Vilmos György on „Össze kéne szedni a szilvát!”
Réfy Vilmos György on Elektromos autózás 2. rész
Gerencsér-SzegezdiGabi on Múlt, jelen, jövő a Schöffer Múzeumban
Réfy Vilmos György on Király Róbert „új” pályán
Török István on Elektromos autózás 2. rész
Réfy Vilmos on Karácsonyi „ének”
Király Róbert on Karácsonyi „ének”
Kvalla Gábor on Karácsonyi „ének”
Bolváriné Gärtner Anikó on Király Róbert „új” pályán
Oriza Triznyák on L-Kallódó november
Szűcs Csaba on Bemutatkozunk
Miklós Balázs on L-Kallódó november
Vörös András on Bemutatkozunk