Lányi András levele itt olvasható: Lányi András: Levél barátaimhoz
Még elkezdeni is nehéz papírra vetni a sorokat, hiszen az általad írt levél hatalmas feladatot tár elénk. Ez alapján a megoldás is nagy áldozatot és felelősséget követel tőlünk. Ekkora dolgokban pedig óhatatlan a véleménykülönbség. Esetemben a megoldás kereséséről az együtt gondolkodásról van szó, és a legkevésbé fiatalos dacról, vagy tiszteletlenségről.
A mai életünket irányító politikai berendezkedés kialakulása valamikor 2002 tájára nyúlik vissza, amikor utoljára volt valódi miniszterelnöki vita. Ekkor ütköztek utoljára politikai nézetek, és ekkor még volt valódi politikai harc. Az eredményt ismerjük, ahogy azt is, hogy miképp fogyott a levegő 2004-ben a miniszterelnök körül. A balliberális oldal politikai reprezentánsai valójában ekkor kezdték el ámokfutásukat, ami aztán egyenesen vezetett el a 20 évvel későbbi Magyarországhoz. Ebben a válaszban felesleges belemenni a 2006-os eseményekbe, a kiszivárgott beszédbe, mert bár ez fontos, és megkerülhetetlen, de fontosabb mégis az, miképp kezelte ezt a balliberális oldal politikai reprezentáns koalíciója kormányzati pozícióból. A jogi, a politikai, erkölcsi és személyi felelősségre-vonás és a következmények elmaradása egyenesen vezetett el idáig, a beszéd szándékától függetlenül. A 2010-es kétharmad egy kétfordulós választási rendszerben született úgy, hogy 2006-ban még egy kiegyensúlyozott politikai felállás volt a bal és jobb oldal között. Ahogy szokták mondani a többi már történelem...
Igen, lehet mondani sok mindent a jelenlegi Magyarország politikai állapotáról, de a demokrácia és a politika természete szerint ebben ugyanakkora felelőssége van a 2010 óta ellenzékben lévő pártoknak is, hiszen nem tudták megszervezni társadalmi támogatottságuk növekedését 12 év alatt sem. Ehelyett ma azt látjuk, hogy az ellenzéki pártok támogatottsága soha nem látott mélységben van. Persze ez nem negligálja a 2010 óta regnáló hatalom visszaéléseit, csupán a felelősség körét kiterjeszti a törvényhozó hatalomra is. Hiszen minden ott dől el.
Sir Isaac Newton óta tudjuk, hogy a természetben az erők mindig párban lépnek fel. Egy erő legyen bármekkora is, csak az ellentétével együtt létezik. Ebben az esetben is így van, csupán a kormányhatalom ebben az esetben jól szervezett, egységes és fókuszált. Az ellenzéket képező oldal pedig – akár együtt, akár külön – szervezetlen, széttöredezett és koncentrálatlan. A jelenlegi Magyarország politikai állapotának helyzetéért a balliberális oldal jelenlegi reprezentánsait ugyanakkora felelősség terheli, mint a 2010 óta regnáló hatalmat.
Ebben a nexusban ezt megváltoztatni képtelenség. A vitákat lefolytatták, elfogytak az eszközök, elkoptak a szerszámok. A rendszerváltás utáni átmenet politikai küzdelmeit a jelenleg is regnáló hatalom képviselői nyerték.
A harc árnyékában viszont új feladatok öltöttek testet. Fenntarthatóság. Digitalizáció. Robotizáció. Globalizáció...
Az előttünk álló feladatok megoldásai túlmutatnak a jelenlegi vitákon, a napirenden lévő aktuálpolitikán, de még a felvázolt stratégiákban sem látszik érdemi megoldás.
Márpedig ezek a feladatok megoldásra várnak. Akik erre vállalkoznak azoknak nyitni kell a politika felé is, de ezt csak új politikát építve lehet megtenni. Új politikát kell építeni, mert a jelenlegi megjavíthatatlan. Egy olyan kor maradványa, ami a maga korában legitim volt, de az ideje lejárt. A lefolytatott harcok érvényesek, az eredmények olyanok amilyenek, de az előttünk álló feladatok tekintetében megoldásra már nem számíthatunk.
Az uralkodó politikai berendezkedés a velünk élő múlt maradványa, melyet nem megtagadni, hanem meghaladni kell.
Nem megváltoztatni a jelenben, hanem lezárni idejében.
Kedves András!
A magam részéről azt tudom mondani, hogy érdemes.
Barátsággal,
Kerpács Rezső
Ez egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.