2025.október.27 hétfő
HomeKözéletIsmét kétharmad

Ismét kétharmad

Olvasónk tollából:

Politológusok, gazdasági elemzők, szaktanácsadók elemzik, hogy vajon miért nyert a Fidesz ismét bő kétharmaddal az április 3-i választásokon?

Pedig a józan, átlagosan gondolkodó emberek láthatták már ezt előre. Nem kell ahhoz zseninek vagy borzasztóan okosnak lenni, csupán ismerni kéne a vidéki ember gondolkodását és néha le kéne ereszkedni hozzájuk az országos „nagypolitika” magasságából. Mit is szeretne egy átlagos magyar ember?

Békét, biztonságot, egészséget és gyerekei boldogulását.

Ilyen egyszerű! Nem érdekli az embereket a korrupció és a politikusok gazdagodása, hiszen negyvenöt év alatt belénk nevelték, hogy a „nagykutyák” bármit megtehetnek. Amennyiben minket békén hagynak, és mi is csalhatunk egy kicsit, mi is békén hagyjuk őket. A választások előtt is sok emberrel beszélgettem és a fideszes szavazókon kívül a többségük azt mondta:

 Nem akarom én, hogy a Fidesz maradjon hatalmon, mert lopnak, csalnak, hazudnak, de mondd meg, hogy kire? Azokra, akikre már az utóbbi három ciklusban is azt mondtuk, hogy nem kellenek? Nem tanultak a három kétharmados vereségből? Egy-két kivétellel ugyanazok az „ellenzéki” politikusok ülnek a parlamentben már tizenkét éve, egy-két-három millió forintos havi fizetésért. Az előválasztáson mi nem Márki-Zay-t választottuk, megint figyelmen kívül hagyták a véleményünket. Gyerekeinket akarják küldeni a háborúba? Be akarják zárni a kórházakat? Inkább a Fidesz!

Az eredmény pedig ismét Fidesz kétharmad!

Pedig a Fidesz semmi mást nem tesz, mint amit a harminckét évvel ezelőtti hatalom. Ugyanazokat a szlogeneket ismétli, többségi médiáin keresztül, amit az idősebb korosztály már eleget hallott a „szocializmusban”: begyűrűzik (pl. benziár), rothadó nyugat, ársapka (Országos Árhivatal) stb.

A Fidesz, elkezdte építeni a „szocializmust”!

No, nem most, hanem már az első kétharmada után. Persze ők kereszténydemokráciának mondják, és maguk mellé vették a kereszténydemokratáknak nevezett gyülekezetet, akiknek többsége a fideszes politikusok nagy részével együtt, a szocialista rendszer alatt az akkori hatalmat szolgálták. Nem véletlen, hogy nem hozták nyilvánosságra az ügynök aktákat, bár szerintem már azokkal sem menne semmire sem az úgynevezett ellenzék. 

Orbán Viktor lett Kádár János.

Neki nem a krumplileves, hanem a falusi disznóvágás, kolbásztöltés a pocakos paraszt a vidéki ember. A jóságos miniszterelnök, bérből fizetésből él, ő adja a tizenharmadik havi nyugdíjat, ott van gumicsizmában az árvízveszélynél, kilátogat az ukrajnai határ mellé, és egymaga megvédi hazánkat az orosz agressziótól, a legdrágábban vásárolt orosz földgázt a legolcsóbban adja a Gyurcsány és Soros sújtotta magyaroknak…

Szép lassan leépítik az önkormányzatokat, államosították az iskolákat, megvették maguknak az egyházakat (gondoljunk csak a Szentháromság térre és a Hotel Kalocsára). Már a másvilágon is övék a dicsőség…

Abban azért reménykedek, hogy gyermekeinknek és unokáinknak nem kell majd azt énekelniük szentmise vagy istentisztelet alatt, hogy „A párttal, a néppel egy az utunk, a jelszavunk: munka és béke…”

-moci

Ez az írás egy véleménycikk, nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.

RELATED ARTICLES

LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here

Most Popular

Recent Comments

Zoltán Szarka on TEIT, ŐK OTT ÉRTEKEZTEK
Molnár Péter on ÖSSZETÖRT A PORCELÁN!
Vargacz Tamásné on Közmeghallgatás Kalocsán
Üsztöke László on Tervek és tények Kalocsán II.
Dargay Lajosné on Egy tüntetés után
Marsovszy László on Egy tüntetés után
Dargay Lajosné on Ezzel leszünk élhető város?
Perity Márta on Térhatás
Vargacz Tünde Mária on Rezsicsökkentett kultúra
dargay márta on Moderátorképzés Kalocsán
Szarka Zoltán on Megmaradnak a gesztenyefák!
Szepesi Magdolna on Az Ő-szinténről őszintén
Szarka Zoltán on A nép szüli a diktátorokat!
Szarka Zoltán on Merre visz az út? 1.
Asztrik szelleme on Merre visz az út? 1.
Szarka Zoltán on Meddig fokozható?
Szarka Zoltán on Itt valaki nem mond igazat
Dargay Márta on Városgazdák Kalocsán
Szarka Zoltán on 2021. március 15.
Szarka Zoltán on Miénk itt a tér
Szarka Zoltán on „Ne féljetek!”
nextmayor on Fátlanság
Szarka Zoltán on Fátlanság
Szarka Zoltán on Trianon, egy kicsit másképp
Márta Dargay on Vasárnap gyermeknap
Szarka Zoltán on Mert emberből vagyunk
Márta Dargay on A színe meg a fonákja
Benyada Jenő on Réfy Vilmos: Gondolataim
Benyada Jenő on Réfy Vilmos: Gondolataim
Gottschall Péterné on Réfy Vilmos: Gondolataim
Márta Dargay on Réfy Vilmos: Gondolataim
Kovács János on Otthon, édes otthon…
Márta Dargay on Furcsa, csendes ünnep
Réfy Vilmos György on Egy elmaradt fesztivál margójára
Márta Dargay on A Te Valentinod
Zoltán Szarka on Sürgető szükségeink
Réfy Vilmos György on Sürgető szükségeink
Réfy Vilmos György on A sofőr… vajon ittas volt?
Réfy Vilmos György on A sofőr… vajon ittas volt?
Réfy Vilmos György on Képviselők vagyonnyilatkozatai 2019.
Márta Dargay on Lezárult, de nincs vége!
Szűcs Csaba on Legyen, vagy ne legyen?
Ocskó Vendel on Legyen, vagy ne legyen?
Réfy Vilmos György on Ördögi paradicsom
Réfy Vilmos György on Ördögi paradicsom
Réfy Vilmos György on „Össze kéne szedni a szilvát!”
Réfy Vilmos György on Elektromos autózás 2. rész
Gerencsér-SzegezdiGabi on Múlt, jelen, jövő a Schöffer Múzeumban
Réfy Vilmos György on Király Róbert „új” pályán
Török István on Elektromos autózás 2. rész
Réfy Vilmos on Karácsonyi „ének”
Király Róbert on Karácsonyi „ének”
Kvalla Gábor on Karácsonyi „ének”
Bolváriné Gärtner Anikó on Király Róbert „új” pályán
Oriza Triznyák on L-Kallódó november
Szűcs Csaba on Bemutatkozunk
Miklós Balázs on L-Kallódó november
Vörös András on Bemutatkozunk