2025.május.20 kedd
HomeKözéletBefogadó város-e Kalocsa?

Befogadó város-e Kalocsa?

A Békés Kalocsáért Egyesület az orosz-ukrán háború kirobbanása után adomány gyűjtésbe kezdett. Ennek köszönhetően nagy mennyiségű tartós élelmiszer, ruha, tisztálkodási szerek gyűltek össze a háború elől menekülő embereknek. Ezek az adományok már csak az elszállításra vagy az esetlegesen a város által befogadott családoknak való átadásra várnak. 

A kormányhivatal kérésére a kalocsai önkormányzat már leadta a fellelhető szálláshelyeket, de a gyakorlatban még semmilyen segítségnyújtás nem történt. 

Ezzel szemben Dusnokon már több mint 40 magyar ajkú ukrán menekültet fogadtak be és szállásoltak el a helyi zarándokszálláson. A helyiek a szükséges, és a menekültek által igényelt ruhákat, cipőket, tisztálkodási szereket, a gyermekek ellátáshoz elengedhetetlen pelenkákat és egyéb dolgokat adományokból biztosították. Most szervezik, hogy a kellő orvosi ellátást is biztosítani tudják számukra, továbbá, hogy a szükséges oktatás is biztosított legyen számukra, annak érdekében, hogy mielőbb egy normál napirendhez tudjanak visszatérni a traumatizált, többségében nőkből és gyermekekből álló menekültek.   

Dusnokon a napi étkeztetés biztosítása jelenti a legnagyobb anyagi terhet az önkormányzat számára, melyhez várják az anyagi támogatásokat.

Kalocsa sajnos nagyon lassan lép ez ügyben, pedig az ukrajnai harcok kiterjedésével egyre több menekült érkezik hazánkba és egyre több ember elhelyezését kell hosszú távon is megoldani. A kalocsai Zarándokszállás üresen áll, amelynek weboldala szerint, több mint 60 fő elszállásolására volna lehetőség, ha az önkormányzat vezetése is jobban akarná. 

A határon a kormányzati segítség még mindig nem megoldott; sajtó beszámolók szerint, pl. a Bevándorlási Hivatal, de a kormányhivatal sem érezte fontosnak, hogy pl. Záhonyba kitelepüljön és segítse, dokumentálja, irányítsa a hazánkba érkező menekülteket, ezt a feladatot a civilek és az ottani önkormányzatok végzik.  

Ennek tükrében sajnos továbbra is szükség lesz támogatásra, hiszen előre nem látható, hogy ez a kritikus helyzet meddig fog tartani. 

A Békés Kalocsáért Egyesület az alábbi dolgokat kéri és gyűjti Kalocsán, a Damjanich J. u. 2. szám alatt:

– takaró, pokróc, ágynemű

– pénz,

– tisztálkodási szerek, zsebkendő,

– női intim kellékek,

– bébiételek, pelenka, popsitörlő,

– vitaminok, alapvető gyógyszerek, 

– konzervek.

Ha szükséges és az önkormányzat részéről lesz fogadókészség, akkor a Békés Kalocsáért Egyesület vállalja a menekültek ideszállítását és az adományok helyben történő átadását. 

Ez ügyben várjuk a Polgármesteri Hivatal illetékeseinek válaszát.

RELATED ARTICLES

LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here

Most Popular

Recent Comments

Zoltán Szarka on TEIT, ŐK OTT ÉRTEKEZTEK
Molnár Péter on ÖSSZETÖRT A PORCELÁN!
Vargacz Tamásné on Közmeghallgatás Kalocsán
Üsztöke László on Tervek és tények Kalocsán II.
Dargay Lajosné on Egy tüntetés után
Marsovszy László on Egy tüntetés után
Dargay Lajosné on Ezzel leszünk élhető város?
Perity Márta on Térhatás
Vargacz Tünde Mária on Rezsicsökkentett kultúra
dargay márta on Moderátorképzés Kalocsán
Szarka Zoltán on Megmaradnak a gesztenyefák!
Szepesi Magdolna on Az Ő-szinténről őszintén
Szarka Zoltán on A nép szüli a diktátorokat!
Szarka Zoltán on Merre visz az út? 1.
Asztrik szelleme on Merre visz az út? 1.
Szarka Zoltán on Meddig fokozható?
Szarka Zoltán on Itt valaki nem mond igazat
Dargay Márta on Városgazdák Kalocsán
Szarka Zoltán on 2021. március 15.
Szarka Zoltán on Miénk itt a tér
Szarka Zoltán on „Ne féljetek!”
nextmayor on Fátlanság
Szarka Zoltán on Fátlanság
Szarka Zoltán on Trianon, egy kicsit másképp
Márta Dargay on Vasárnap gyermeknap
Szarka Zoltán on Mert emberből vagyunk
Márta Dargay on A színe meg a fonákja
Benyada Jenő on Réfy Vilmos: Gondolataim
Benyada Jenő on Réfy Vilmos: Gondolataim
Gottschall Péterné on Réfy Vilmos: Gondolataim
Márta Dargay on Réfy Vilmos: Gondolataim
Kovács János on Otthon, édes otthon…
Márta Dargay on Furcsa, csendes ünnep
Réfy Vilmos György on Egy elmaradt fesztivál margójára
Márta Dargay on A Te Valentinod
Zoltán Szarka on Sürgető szükségeink
Réfy Vilmos György on Sürgető szükségeink
Réfy Vilmos György on A sofőr… vajon ittas volt?
Réfy Vilmos György on A sofőr… vajon ittas volt?
Réfy Vilmos György on Képviselők vagyonnyilatkozatai 2019.
Márta Dargay on Lezárult, de nincs vége!
Szűcs Csaba on Legyen, vagy ne legyen?
Ocskó Vendel on Legyen, vagy ne legyen?
Réfy Vilmos György on Ördögi paradicsom
Réfy Vilmos György on Ördögi paradicsom
Réfy Vilmos György on „Össze kéne szedni a szilvát!”
Réfy Vilmos György on Elektromos autózás 2. rész
Gerencsér-SzegezdiGabi on Múlt, jelen, jövő a Schöffer Múzeumban
Réfy Vilmos György on Király Róbert „új” pályán
Török István on Elektromos autózás 2. rész
Réfy Vilmos on Karácsonyi „ének”
Király Róbert on Karácsonyi „ének”
Kvalla Gábor on Karácsonyi „ének”
Bolváriné Gärtner Anikó on Király Róbert „új” pályán
Oriza Triznyák on L-Kallódó november
Szűcs Csaba on Bemutatkozunk
Miklós Balázs on L-Kallódó november
Vörös András on Bemutatkozunk