2025.november.09 vasárnap
HomeKözéletMegoldódott a „játszótér” sorsa?

Megoldódott a „játszótér” sorsa?

Olvasónk tollából a Szentháromság térről új megvilágításban:

Közismert tény, hogy az érsekség több mint egy évtizede túrja a Szentháromság teret, elzárva ezzel a belváros legegyszerűbb megközelíthetőségét. Jónéhány határidő módosítása után képviselőtestületünk egyhangú döntése arra kötelezte az érsekséget, hogy 2021. december 31-ére adja vissza a városnak a tulajdonunkban lévő területet, ahogyan azt már jó néhány alkalommal megígérték.

Nézzük akkor mit is jelent a képviselő-testület egyhangú döntése? Azt, hogy minden kalocsai lakos képviselve volt ebben a kérdésben, legyen az kormánypárti vagy ellenzéki.

Hangsúlyozom: minden kalocsai lakos!

Természetesen a képviselők és a polgármester is pontosan tudta, hogy a megszabott határidőig nem lehet helyreállítani a területet, mint ahogy azt is tudták, hogy sem az érsek úr, sem pedig a főépítész asszony nem is törekszik erre. Őket nem igazán érdekli Kalocsa lakóinak véleménye. Inkább egy magasabb fórum segítségét kérték.

A végeredményt tapasztalhatták városunk lakói. Font Sándor országgyűlési képviselő december 15-én tájékoztatást adott egy sajtótájékoztató keretében a Szentháromság téren. Tudatta a médiumok képviselőivel, hogy

a parlament 100 évre a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye használatába adta az ominózus területet. Ezt természetesen a kormánypárti képviselők –köztük Font Sándor is- megszavazták.

Most nézzük az egyszerű kalocsai polgár szemszögéből ezt a döntést.  Elvettek tőlünk akaratunk ellenére egy olyan területet, mely közlekedésünk szempontjából létfontosságú. Vajon miért nem véglegesen (csupán 100 évre) kerül a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye tulajdonába a terület? Kukkantsunk bele az alaptörvénybe:

XIII. cikk

 (2) Tulajdont kisajátítani csak kivételesen és közérdekből, törvényben meghatározott esetekben és módon, teljes, feltétlen és

azonnali kártalanítás mellett lehet.

Itt van az eb elhantolva! Kalocsa ezért a parlamenti döntésért semmilyen kártérítést nem kap. Sem azonnal, sem máskor! Országgyűlési képviselőnk pedig a százéves használatba adás megszavazásával, szemen köpte választóit és képviselőinket. No, nem csak az ellenzékieket, hanem a fideszeseket is. Az a kérdés kit képvisel a képviselő úr? Mert, hogy bennünket nem azt láthatjuk.

Nagyon várom már 2121. december 15-ét, mikor a képviselő úr bejelenti a Szentháromság téren, hogy ugye megmondtam száz éve, hogy milyen jól járt Kalocsa városa a döntésünkkel. Mert legközelebb csak ekkor kérhetjük számon Font Sándoron és a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegyén döntésük következményét.

Vagy 2022. áprilisában.

                                                                                                                                        –moci

RELATED ARTICLES

LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here

Most Popular

Recent Comments

Zoltán Szarka on TEIT, ŐK OTT ÉRTEKEZTEK
Molnár Péter on ÖSSZETÖRT A PORCELÁN!
Vargacz Tamásné on Közmeghallgatás Kalocsán
Üsztöke László on Tervek és tények Kalocsán II.
Dargay Lajosné on Egy tüntetés után
Marsovszy László on Egy tüntetés után
Dargay Lajosné on Ezzel leszünk élhető város?
Perity Márta on Térhatás
Vargacz Tünde Mária on Rezsicsökkentett kultúra
dargay márta on Moderátorképzés Kalocsán
Szarka Zoltán on Megmaradnak a gesztenyefák!
Szepesi Magdolna on Az Ő-szinténről őszintén
Szarka Zoltán on A nép szüli a diktátorokat!
Szarka Zoltán on Merre visz az út? 1.
Asztrik szelleme on Merre visz az út? 1.
Szarka Zoltán on Meddig fokozható?
Szarka Zoltán on Itt valaki nem mond igazat
Dargay Márta on Városgazdák Kalocsán
Szarka Zoltán on 2021. március 15.
Szarka Zoltán on Miénk itt a tér
Szarka Zoltán on „Ne féljetek!”
nextmayor on Fátlanság
Szarka Zoltán on Fátlanság
Szarka Zoltán on Trianon, egy kicsit másképp
Márta Dargay on Vasárnap gyermeknap
Szarka Zoltán on Mert emberből vagyunk
Márta Dargay on A színe meg a fonákja
Benyada Jenő on Réfy Vilmos: Gondolataim
Benyada Jenő on Réfy Vilmos: Gondolataim
Gottschall Péterné on Réfy Vilmos: Gondolataim
Márta Dargay on Réfy Vilmos: Gondolataim
Kovács János on Otthon, édes otthon…
Márta Dargay on Furcsa, csendes ünnep
Réfy Vilmos György on Egy elmaradt fesztivál margójára
Márta Dargay on A Te Valentinod
Zoltán Szarka on Sürgető szükségeink
Réfy Vilmos György on Sürgető szükségeink
Réfy Vilmos György on A sofőr… vajon ittas volt?
Réfy Vilmos György on A sofőr… vajon ittas volt?
Réfy Vilmos György on Képviselők vagyonnyilatkozatai 2019.
Márta Dargay on Lezárult, de nincs vége!
Szűcs Csaba on Legyen, vagy ne legyen?
Ocskó Vendel on Legyen, vagy ne legyen?
Réfy Vilmos György on Ördögi paradicsom
Réfy Vilmos György on Ördögi paradicsom
Réfy Vilmos György on „Össze kéne szedni a szilvát!”
Réfy Vilmos György on Elektromos autózás 2. rész
Gerencsér-SzegezdiGabi on Múlt, jelen, jövő a Schöffer Múzeumban
Réfy Vilmos György on Király Róbert „új” pályán
Török István on Elektromos autózás 2. rész
Réfy Vilmos on Karácsonyi „ének”
Király Róbert on Karácsonyi „ének”
Kvalla Gábor on Karácsonyi „ének”
Bolváriné Gärtner Anikó on Király Róbert „új” pályán
Oriza Triznyák on L-Kallódó november
Szűcs Csaba on Bemutatkozunk
Miklós Balázs on L-Kallódó november
Vörös András on Bemutatkozunk