„Közös könyvet jelentetett meg a Kossuth-díjas költő, Baranyi Ferenc és az idén Salvatore Quasimodo-díjjal jutalmazott Jóna Dávid, Gyöngyhalászok címmel. Ennek a kötetnek az ünnepélyes bemutatójára várjuk szeretettel az érdeklődőket, melyet Kaiser Lászlóval (szintén Quasimodo-díjas költő, író), a Hungarovox könyvkiadó vezetőjével mutatnak majd be.” – olvastuk a Kalocsai Innovációs Központ meghívóját.
Kéttucatnyian vártuk a költőket csütörtökön a könyvtár második emeleti teremben. A sarokba bekészítve egy zongora, mögötte nyurga fiatalember. A vendégek köszöntése után Kapitány Áron zongorajátéka örvendeztette meg a költőket, vendégeket, Liszt A-moll etűdjével.
Kaiser László mutatta be a kötetet, a szerzőket, bár Baranyi Ferenc már többször járt Kalocsán, sok évtizedes pályafutása alatt. Álljon itt a szerzők vallomása a könyvről, az ismeretségükről, a barátságukról:
„Jóna Dávid csepp híján egyidős a fiammal. Lelkületben, ars poeticában olyan közeli, hogy már őt is a gyerekemnek érzem. Az elmúlt két esztendőben sajátos lírai párbeszéd alakult ki közöttünk. Azért sajátos, mert nem szimultán váltjuk a szót. Dávid gyakran olyan versemre „rezzen rá” ötvenkét évesen, amit réges-rég, huszonévesen írtam, amikor ő még meg sem született. Máskor viszonylag friss termékemre reagál. Lehet, hogy nem is párbeszéd ez, hanem valamiféle egyhúron-pendülés két hangnemben.” (Baranyi Ferenc)
„A szakmai és emberi rezonancia az értékrendjeink metszetében jött létre. (…) Ma már az irodalmi jelenlétem megtartó, megerősítő öröme Baranyi Ferenc barátsága. Azt mondják, hogy az ember nem választja a barátját, hanem felismeri. És mi – a jó harminc év korkülönbség ellenére -, értjük és érezzük egymást, találkozásunk, irodalmi összekacsintásunk, ma már túlmutat önmagán. Abban a megtisztelő megkülönböztetésben részesültem, hogy Feri bácsi szellemi örököseként bízik bennem. És hogy ez mit jelent számomra? A megfelelés felelősségén túl? Olaj és tűz az álmokra.” (Jóna Dávid)
Már a könyvborító is „beszédes”: a két költő összeapplikált képe. A tartalom a két költő párbeszéde: 44 vers – 44 válasz. Ezekből kaptunk ízelítőt; a szerzők olvasták fel műveiket.
„Költemények – rezonanciák, gondolatok – versválaszok, kérdések – feleletek, élmények –lélekpendülések, rezgések, kézfogások, ölelések – a két gyöngy-halász barátságát jelző gesztusok. A kötet címe a költő metaforája: gyöngyhalászok ők, akik lelkük, élményeik tengeréből hozzák felszínre versgyöngyeiket. A verstársak most láncra fűzték felszínre hozott, szöveggé csiszolt gyöngyeiket, s lett 88 igazgyöngyből fűzött láncsor, melyet most elénk tesznek. Tudjuk, gyönggyé az idegen anyag, a sérülés, a piszok formálódik, addig irritálja a testet, míg a bánat, a fájdalom csillogó kinccsé nem érik. Aki lapozza a kötetet, érzékeli, hogyan formálódnak gyönggyé az életesemények, az élmények, a sérülések, a gyötrő lelki kínok, és tanúja lehet, hogy fűzi koncentrikus héjakból felépülő gyöngyszemeit verskalárissá a két gyöngyhalász, Baranyi Ferenc és Jóna Dávid.” Dr. Gréczi – Zsoldos Enikő
Baranyi Ferenc: GYÖNGYHALÁSZ
Amíg kitart a levegőd, merülj csak!
Nemcsak sírod – eged lehet a mélység!
Ne bénítson tovább, hogy egyedül vagy
s hallod a tenger súlyos szívverését.
Ne bánd, hogy körbenyálaznak az algák
s cápák dermesztő vicsorát se bánjad,
irányodat konokul tartva add át
magad a kincses végzet áramának.
Mert minden gyöngyért lét a tét: halálod
vállalhatóbb, mint az, hogy báva képpel
s üres marokkal buksz fel a vizekből.
S ha gyöngykagylóidat meg nem találod:
csitítsd az életösztönt, bárhogy érvel –
csakis tüdőd szétrobbanása ment föl.
Jóna Dávid válaszversét elolvashatják a kötetben, mely a Kossuth Kiadó gondozásában jelent meg 2021-ben.
Márki Éva
