2026.április.20 hétfő
HomeKözéletA szomszéd gondja

A szomszéd gondja

Minap egy keceli barátommal beszélgettem hosszan. Időről időre megvitatjuk az ország, a világ dolgait. Beszélgetésünk vége felé a családjaink hogylétének kitárgyalása után, csak úgy mellesleg megkérdeztem:

  • És mi a helyzet Kecelen?
  • Kecelen??? Óriási gondok vannak! – mondta olyan hangsúllyal, hogy éreztem komoly problémáról van szó.
  • Csak nem elfagyott a szilva??? – kérdeztem ijedten.
  • Nem, szilva az talán lesz az idén, de képzeld, Kecelt elfoglalták a románok!

Akinek van keceli ismerőse, az valószínűleg hallott róla, hogy már jópár éve a keceli gazdák munkaerő-importtal oldják meg a napszámoshiányt.

Nálunk Kalocsán ez azért nem probléma, mert a gazdák a föld adottságai miatt a sok munkaerőt igénylő paprika termelést már föladták, és átálltak nagyüzemi gabonatermelésre. Egy John Deer traktor vagy kombájn sok kétkezi munkást tud helyettesíteni. A homokon viszont nem terem meg a búza vagy a napraforgó, sem a kukorica, ezért az ott élők maradtak a szőlő- és gyümölcstermesztés mellett. A szedést, a szüretet kivéve, a többi munkát nem nagyon lehet gépesíteni ezért munkaerőt kell találni!

Ha itthon nincs, hát külföldről.

Biztosan sokan tudják, hogy az Erdély és Magyarország közötti terület hogyan románosodott el. A magyar birtokosok olcsóbb, román napszámosokat hoztak a földjeik megmunkálására. A dolgos, tisztelettudó románok tették, amiért megfizették őket. Majd letelepedtek, sokasodtak és idővel ők lettek többségben. És már a tiszteletet sem úgy gondolták, mint az elődeik! Gyakorlatilag elbirtokolták Magyarország jelentős részét!

Manapság Kecelen sok a román napszámos. A helyiek ezt már szinte megszokták az évek alatt, mert, ha Ők nem akarnak már a gyümölcsösökben dolgozni, valakinek azért meg kell művelni azokat.

Most viszont annyi Kecelen a román, hogy a helyiek már tehernek érzik! Vannak napszakok, amikor az utcákon, az üzletekben szinte csak román szót lehet hallani.

Egy fölöttébb érdekes dologra jöttek rá! Kecelen már nem csak a keceli gazdák „románjai” laknak, hanem a kiskőrösi gazdáké is.

A kőrösi munkaadók állítólag házakat bérelnek vagy vesznek Kecelen, és inkább megoldják a napszámosok utazását, így gyakorlatilag munkásszállónak használják a szomszéd várost.

Erre azok akiket nem érint a probléma azt mondhatnánk: ÜGYES

Nem ismerjük a keceliek türelmének a határait, de azt hiszem azt azért kijelenthetjük, hogy nem irigyeljük Őket!

Azt még nem tudjuk, Kalocsára milyen hatással lesz az a 3-4 ezer orosz munkás, akik az atomerőmű építésében vesznek részt. Majd utólag mérleget vonunk, hogy a híd megépítése elég kompenzáció-e, vagy, még új uszodát és az Érsekkert melletti kulturális, sport és szabadidő-központot  is ki kellett volna harcolnunk!

Meglátjuk, ha megérjük!

Bolvári Ferdinánd

Ez egy véleménycikk, nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.

RELATED ARTICLES

LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here

Most Popular

Recent Comments

Zoltán Szarka on TEIT, ŐK OTT ÉRTEKEZTEK
Molnár Péter on ÖSSZETÖRT A PORCELÁN!
Vargacz Tamásné on Közmeghallgatás Kalocsán
Üsztöke László on Tervek és tények Kalocsán II.
Dargay Lajosné on Egy tüntetés után
Marsovszy László on Egy tüntetés után
Dargay Lajosné on Ezzel leszünk élhető város?
Perity Márta on Térhatás
Vargacz Tünde Mária on Rezsicsökkentett kultúra
dargay márta on Moderátorképzés Kalocsán
Szarka Zoltán on Megmaradnak a gesztenyefák!
Szepesi Magdolna on Az Ő-szinténről őszintén
Szarka Zoltán on A nép szüli a diktátorokat!
Szarka Zoltán on Merre visz az út? 1.
Asztrik szelleme on Merre visz az út? 1.
Szarka Zoltán on Meddig fokozható?
Szarka Zoltán on Itt valaki nem mond igazat
Dargay Márta on Városgazdák Kalocsán
Szarka Zoltán on 2021. március 15.
Szarka Zoltán on Miénk itt a tér
Szarka Zoltán on „Ne féljetek!”
nextmayor on Fátlanság
Szarka Zoltán on Fátlanság
Szarka Zoltán on Trianon, egy kicsit másképp
Márta Dargay on Vasárnap gyermeknap
Szarka Zoltán on Mert emberből vagyunk
Márta Dargay on A színe meg a fonákja
Benyada Jenő on Réfy Vilmos: Gondolataim
Benyada Jenő on Réfy Vilmos: Gondolataim
Gottschall Péterné on Réfy Vilmos: Gondolataim
Márta Dargay on Réfy Vilmos: Gondolataim
Kovács János on Otthon, édes otthon…
Márta Dargay on Furcsa, csendes ünnep
Réfy Vilmos György on Egy elmaradt fesztivál margójára
Márta Dargay on A Te Valentinod
Zoltán Szarka on Sürgető szükségeink
Réfy Vilmos György on Sürgető szükségeink
Réfy Vilmos György on A sofőr… vajon ittas volt?
Réfy Vilmos György on A sofőr… vajon ittas volt?
Réfy Vilmos György on Képviselők vagyonnyilatkozatai 2019.
Márta Dargay on Lezárult, de nincs vége!
Szűcs Csaba on Legyen, vagy ne legyen?
Ocskó Vendel on Legyen, vagy ne legyen?
Réfy Vilmos György on Ördögi paradicsom
Réfy Vilmos György on Ördögi paradicsom
Réfy Vilmos György on „Össze kéne szedni a szilvát!”
Réfy Vilmos György on Elektromos autózás 2. rész
Gerencsér-SzegezdiGabi on Múlt, jelen, jövő a Schöffer Múzeumban
Réfy Vilmos György on Király Róbert „új” pályán
Török István on Elektromos autózás 2. rész
Réfy Vilmos on Karácsonyi „ének”
Király Róbert on Karácsonyi „ének”
Kvalla Gábor on Karácsonyi „ének”
Bolváriné Gärtner Anikó on Király Róbert „új” pályán
Oriza Triznyák on L-Kallódó november
Szűcs Csaba on Bemutatkozunk
Miklós Balázs on L-Kallódó november
Vörös András on Bemutatkozunk