2025.október.16 csütörtök
HomeKözéletMeddig fokozható?

Meddig fokozható?

Meddig fokozható a pofátlanság, az arcátlanság?!

1919 június 24 -én a kommunista véglény, Szamuely Tibor és terrorista tettestársai (a Lenin-fiúk) húsz ártatlan kalocsai polgárt végeztek ki, akasztottak föl (vagy lőttek főbe). A mártírok névsora:

Bernáth Ferenc napszámos, élt 32 évet
Berta Antal béres, élt 44 évet
Berta Somogyi János napszámos, élt 44 évet
Császár István szolgabíró, élt 32 évet
Csiszár Jenő tanító, élt 20 évet
Gallina Zoltán érseki uradalmi intéző, élt 43 évet
Horváth Gyula zenész, élt 32 évet
Horváth Lajos joghallgató, élt 21 évet
Kálmán József fakereskedő, élt 40 évet.
Kovács Gergely napszámos, élt 50 évet
Kővágó Sándor gépész, élt 27 évet
Lesnik István borbély, élt 26 évet
Mészáros Ignác tanítóképzői tanár, élt 30 évet
Musza József cipész, élt 43 évet
Ribáry József földműves, élt 45 évet
Rigó Ferenc napszámos, élt 17 évet
Romsics János földműves, élt 40 évet
Szabadi István napszámos, élt 37 évet
Varajti József földműves, élt 17 évet
Vargacz Gergely halomi földbirtokos, élt 42 évet

A jó száz évvel ezelőtti borzalomra, s főleg a mártírokra emlékezve az elmúlt években párthovatartozás nélkül, egységesen szokott kis emlékező rendezvényt tartani Kalocsa – helyesen.

Aztán – mintegy másfél éve – valami történt: Többen kértük, hogy néhány fát (legalább 2-3-at) hagyjanak meg a Gyermekotthon előtt, emlékeztetőként, mementóként, de az önkormányzat a kérésünket figyelmen kívül hagyta, a főutcán minden fát kivágattak. Filvig Géza polgármester és Körmendy Szabolcs önkormányzati képviselő többször is ígérte, hogy a mártíroknak majd más, s méltó emléket fognak állítani.

Erről az ígéretükről a polgármester és a nevezett önkormányzati képviselő is mintha megfeledkezett volna. 

S mégis – van kemény bőr az orcájukon – önkormányzati megemlékezést tartanak idén is.

Régebben a témáról már írtam (Fátlanság címmel), amelynek végső konklúziója az volt, hogy ami történt, az nem fátlanság, hanem pofátlanság. Most – mint nyugalmazott magyartanár is – azon gondolkodom, hogy a pofátlanság meddig fokozható, ha egyáltalán … Kegyelettel gondolok a mártírokra, s ha a napokban arra járok, gyújtok egy gyertyát, a regnáló önkormányzat ún. megemlékezésén viszont nem leszek ott.

Véleményemet csupán a magam nevében írtam, barátaimnak, jobbikos párttársaimnak lehet, hogy más a hozzáállása, viszonyulása a témához.

Ruppáner János nyugalmazott tanár

Ez egy véleménycikk! A tartalom nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.

RELATED ARTICLES

1 COMMENT

  1. Lelketlen, a kereszténynek matricázott, a bocsánatot kérni sokak unszolására se tudó városvezetőtől ne számíts most, se eztán jobbra… Mert majd fával együtt dőlsz a vízbe… Ő tesz róla…

LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here

Most Popular

Recent Comments

Zoltán Szarka on TEIT, ŐK OTT ÉRTEKEZTEK
Molnár Péter on ÖSSZETÖRT A PORCELÁN!
Vargacz Tamásné on Közmeghallgatás Kalocsán
Üsztöke László on Tervek és tények Kalocsán II.
Dargay Lajosné on Egy tüntetés után
Marsovszy László on Egy tüntetés után
Dargay Lajosné on Ezzel leszünk élhető város?
Perity Márta on Térhatás
Vargacz Tünde Mária on Rezsicsökkentett kultúra
dargay márta on Moderátorképzés Kalocsán
Szarka Zoltán on Megmaradnak a gesztenyefák!
Szepesi Magdolna on Az Ő-szinténről őszintén
Szarka Zoltán on A nép szüli a diktátorokat!
Szarka Zoltán on Merre visz az út? 1.
Asztrik szelleme on Merre visz az út? 1.
Szarka Zoltán on Meddig fokozható?
Szarka Zoltán on Itt valaki nem mond igazat
Dargay Márta on Városgazdák Kalocsán
Szarka Zoltán on 2021. március 15.
Szarka Zoltán on Miénk itt a tér
Szarka Zoltán on „Ne féljetek!”
nextmayor on Fátlanság
Szarka Zoltán on Fátlanság
Szarka Zoltán on Trianon, egy kicsit másképp
Márta Dargay on Vasárnap gyermeknap
Szarka Zoltán on Mert emberből vagyunk
Márta Dargay on A színe meg a fonákja
Benyada Jenő on Réfy Vilmos: Gondolataim
Benyada Jenő on Réfy Vilmos: Gondolataim
Gottschall Péterné on Réfy Vilmos: Gondolataim
Márta Dargay on Réfy Vilmos: Gondolataim
Kovács János on Otthon, édes otthon…
Márta Dargay on Furcsa, csendes ünnep
Réfy Vilmos György on Egy elmaradt fesztivál margójára
Márta Dargay on A Te Valentinod
Zoltán Szarka on Sürgető szükségeink
Réfy Vilmos György on Sürgető szükségeink
Réfy Vilmos György on A sofőr… vajon ittas volt?
Réfy Vilmos György on A sofőr… vajon ittas volt?
Réfy Vilmos György on Képviselők vagyonnyilatkozatai 2019.
Márta Dargay on Lezárult, de nincs vége!
Szűcs Csaba on Legyen, vagy ne legyen?
Ocskó Vendel on Legyen, vagy ne legyen?
Réfy Vilmos György on Ördögi paradicsom
Réfy Vilmos György on Ördögi paradicsom
Réfy Vilmos György on „Össze kéne szedni a szilvát!”
Réfy Vilmos György on Elektromos autózás 2. rész
Gerencsér-SzegezdiGabi on Múlt, jelen, jövő a Schöffer Múzeumban
Réfy Vilmos György on Király Róbert „új” pályán
Török István on Elektromos autózás 2. rész
Réfy Vilmos on Karácsonyi „ének”
Király Róbert on Karácsonyi „ének”
Kvalla Gábor on Karácsonyi „ének”
Bolváriné Gärtner Anikó on Király Róbert „új” pályán
Oriza Triznyák on L-Kallódó november
Szűcs Csaba on Bemutatkozunk
Miklós Balázs on L-Kallódó november
Vörös András on Bemutatkozunk